Bogdán Péter blogja

Két áldozat van

2014. január 22. | Bogdán Péter

Ha nem tévedtem, akkor a történetben nem egy, hanem két áldozat van. Mert a vádlott is áldozat: a tudatlanságé, a saját tudatlanságáé. De ha ő áldozat, akkor a társadalmat is el kellett volna ítélni: mulasztásért. A megtanítás elmulasztásáért.

Érdekes hír jelent meg a napokban. Egy tizenkilenc éves kaposvári fiatal, aki ellen fegyveres rablás miatt is eljárás folyik, cigánynak nézett egy nem roma fiút. Ez elegendő indok volt neki, hogy „Mit keresel az országunkban, takarodj innen” felkiáltással lefejelje. A tizenhat éves áldozat menekülőre fogta a dolgot, de támadója utána rohant, acélbetétes bakancsával hátba rúgta és ököllel a fejére ütött. Az első fokon eljáró kaposvári bíróság – nem jogerős – döntése szerint: „Ez rendkívül veszélyes cselekmény, rendkívül veszélyes magatartás, a társadalmi együttélés normáit igen súlyosan sérti, és nem utolsósorban az emberi méltóságot is igen súlyosan sérti.” Az ügyész letöltendő börtönbüntetést kért a vádlottra, három év hét hónapot. Habár az áldozat, a támadó vélekedésével ellentétben, nem volt roma, a vádlottat mégis közösség tagja elleni erőszak miatt ítélték el, ugyanis a törvény azokat is védi, akiket vélt származásuk miatt bántalmaztak. Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, az ügyvéd és a vádlott felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett.

Mivel a bírói döntés nem jogerős, a vádlottat még mindig megilleti az ártatlanság vélelme, így – a jelen írásban – ezt a hírt történetként kezelem. Különösen azért, mert nem csak a társadalompolitikai üzente érdekel ennek a történetnek, hanem a pszichés mozgatórugói is.

Pedagógusként a következőket mondhatom erről az ügyről: a tizenkilenc éves – éppen csak – felnőtt férfi és a tizenhat éves kamasz között, a korkülönbség miatt azonnal jelentős fizikai erőkülönbség adódik. Ez persze nem jár szükségszerűen azzal, hogy az idősebb vissza is él az erőfölénnyel. Ehhez erősen deviáns személyiség kell. Elengedhetetlen, hogy Az ilyen támadó rossz konfliktusmegoldó, olyasvalaki, akinek a közvetlen környezete és a társadalom tizenkilenc év alatt sem tudta megtanítani az alapvető viselkedési normákat.

A felkiáltása – „Mit keresel az országunkban, takarodj innen” – szó szerint azt jelenti, amit a kérdés magában foglal. A támadó nem tudta, hogy a romának vélt suhanc mit keres Magyarországon. És azt is jelenti ez a mondat, hogy határozott vonalat húzott a romák és a nem romák között. A cigányokban nem látja meg a másik embert. Egyáltalán: az embert. Számára a roma valami értelmezhetetlen, befogadhatatlan jelenség. A közös anyanyelv sem segít neki a cigányokkal való azonosulásban, pedig egyértelmű, hogy a tizenkilenc éves támadó tudja, az áldozatnak is anyanyelve a magyar, mert egyébként nem ezen a nyelven ordított volna vele.

A tizenhat éves fiú tehát azért kapott, mert barna a bőre, vagyis a támadó a romákat egyetlen barna tömegként azonosítja, és nem tud/nem is akar közöttük különbséget tenni. Viszont pontosan tudja, hogy ennek a barna tömegnek nincs helye Magyarországon, mert ez a csoportosulás nem szerves része a magyar nemzetnek. Az ő világképébe nem fér bele a kettős identitású roma-magyar állampolgár, ezt nem tanították meg neki.

Pedagógusként nézve: van egy tizenkilenc éves vádlott, aki annak az áldozata, hogy a közvetlen környezete és a társadalom nem vértezte fel elegendő tudással. Nem tudja értelmezni a körülötte lévő világot, mint ahogyan a konfliktusok kulturált kezelését sem sajátította el. Az ehhez adódó fizikai erőfölénye vezetett oda, hogy – problémamegoldó képességek hiányában – emberhez nem méltó módon alkalmazzon erőt – kommunikáció helyett.

Aki üt, az legalább annyira fél, mint akit ütnek. Az agresszió mindig félelmen alapul. Az emberek félnek az ismeretlentől. A már idézett felkiáltás azt is jelenti: nem értem és nem tudom, hogy miért vagy itt. Csak azt tudom, hogy itt vagy. Nem tudok azonosulni veled. Nem tanítottak meg arra, hogy együtt tudjak veled működni. Ezek miatt mérhetetlenül rettegek tőled. Mivel nem tartozol hozzám, veszélyezteted a biztonságérzetemet. És mert nem vagyok felkészülve erre a helyzetre, viszont én vagyok az erősebb, tehát megelőző csapást mérek rád.

Ez az elemzés természetesen csak az én pedagógusi látásmódomat tükrözi. Talán túl is magyaráztam a történet mozgatórugóit. A benne megfogalmazott gondolatok lehetnek igazak és pontosak, de tévedhettem is. Ám ha nem tévedtem, akkor a történetben nem egy, hanem két áldozat van. Mert a vádlott is áldozat: a tudatlanságé, a saját tudatlanságáé. De ha ő áldozat, akkor a társadalmat is el kellett volna ítélni: mulasztásért. A megtanítás elmulasztásáért.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink