Bogdán Péter blogja

Nem Lehet Más a Politika

2014. január 23. | Bogdán Péter

Osztolykán Ágnes intelligens. Nem mondja ki, csak érezteti: „Ha ti ilyenek vagytok, akkor én is. Belemegyek abba, hogy kiszorítsatok a parlamentből, de akkor nektek meg be kell nyelni, hogy nem hajtok fel nektek roma szavazatokat.”

Osztolykán Ágnes országgyűlési képviselő nem indul a 2014-es választásokon. Döntését azzal indokolta, hogy a jelenlegi politikai közéletben nem akarja megmérettetni magát, nem akar beszállni a párton belüli, az országos lista helyeiért folyó harcba sem. Azt is közölte, hogy a ciklus végéig az LMP képviselőcsoportjában akar dolgozni, a kampányban viszont nem vesz részt. Egy korábbi határozat alapján az LMP e hétvégén összeülő kongresszusa Osztolykán Ágnest az országos listája első harminc helyének egyikére tenné, de – a roma politikus döntése után – természetszerűleg erre már nem kerül sor.

A bejelentés korrektnek tűnik. Osztolykán Ágnes nem akar beszállni a befutó helyekért folyó, LMP-n belüli politikai küzdelembe. A hír nem is érdemelne különösebb figyelmet, de csak akkor, ha az ember mindent készpénznek venne. Ennél azonban sokkal többről van szó. Az LMP-ről már sokadszor derül ki: nem lehet más a politika.

Ha a cigányellenesség szításával a Jobbik be tudott jutni az utcáról az Országgyűlésbe, és a 2014-es választáson is biztos befutónak számít, akkor egy roma politikust nem lehet a frontvonalba állítani. Osztolykán Ágnes pozíciói négy év képviselői munka után sem olyan erősek, hogy szóba kerüljön az első öt hellyel kapcsolatban. Inkább olyat kínálnak fel neki, ahonnan esélye sincs bejutni.

Az LMP-nek nem az a fontos, hogy egy cigányellenes társadalmi közegben romapárti politikát folytasson, hanem hogy roma szavazatokat szerezzen azon politikusainak, akik majd befutnak – Osztolykán Ágnes helyett is. Ebből pedig megjósolható a következő lépés: az új ciklusban parkoló pályára helyeznék a roma képviselőt. Osztolykán Ágnesről viszont kiderült, hogy nem lehet egykönnyen megvezetni. Pontosan látja, hogy süllyed a hajó. Miközben pártja azt hirdeti magáról, hogy lehet más a politika, a romák szószólójának mégsem tekinthető. A Jobbik robog előre, ők meg behúzzák fülüket-farkukat, és reménykednek, nekik is jut néhány morzsa a következő ciklusban. Ágnes azt is tudja, hogy valójában nem a szakmai kvalitásaira kíváncsiak. Az LMP-nek az a fontos, hogy elhangozzon: indítottak roma képviselőjelöltet. Azt akarják, hogy a cigányoknak jó legyen. Csak azt nem teszik hozzá: tudják, hogy a végén nem valósul meg abból semmi.

Ebben a helyzetben ki csodálkozik azon, hogy Osztolykán Ágnes nem akar beszállni a harcba az országos listás helyekért? Ugyan ki szeretne erővel bent maradni ott, ahonnan már kitessékelték? Amit mond – „nem akar részt venni a belső választási pártcsatározásokban” –, annak a szégyenlős elmaszatolása, hogy sosem volt igazi támogatottsága az LMP-n belül. Pártja az elmúlt négy évben sok mindennek volt nevezhető, csak haladó szellemiséget képviselő, látványos romapolitikai műhelynek nem.

Persze Osztolykán Ágnes intelligens. Nem mondja ki, csak érezteti: „Ha ti ilyenek vagytok, akkor én is. Belemegyek abba, hogy kiszorítsatok a parlamentből, de akkor nektek meg be kell nyelni, hogy nem hajtok fel nektek roma szavazatokat.”

Korábban olykor bíráltam Osztolykán Ágnest, mert egy-két esetben nem szólalt meg, amikor kellett volna. Most mégis el kell ismernem: egymagában többet tett ebben a ciklusban a romákért az Országgyűlésben, mint Farkas Flórián egész életében. Van benne elég tartás – és ezt díjazom –, hogy ne hagyja magát szavazatszerző bábunak nézni. Még akkor sem, ha a romák között akadnak olyanok – jobb- és baloldalon is –, akik ezt megteszik.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink