Beszélgessünk

A lány, aki mert nagyot álmodni

2014. január 24. | Black Joe

Dinók Henriett öt hónapja tartózkodik ösztöndíjasként a kanadai Edmontonban. Elsősorban büntetőjoggal foglalkozik: a bűncselekmények magyarországi és nemzetközi szabályozását, valamint a közösség tagja elleni erőszak kérdéseit vizsgálja.

Mi mindent csinálsz Edmontonban?

Az Albertai Egyetemhez tartozó kutatóintézet – Wirth Institute for Austrian and Central European Studies – tizenegyedik magyar ösztöndíjasaként a gyűlölet-bűncselekményeket kutatom, dolgozom a disszertációmon, részt veszek az intézet tudományos és kulturális életében, és egyfajta kapcsolattartó vagyok az intézet és a helyi magyar közösség között.

Hogy kerültél oda?

Tavaly februárban láttam a pályázatot és rögtön felkeltette az érdeklődésem. Feljegyeztem a beadási határidőt, és olvasatlannak jelöltem az e-mailt, majd sokáig húztam a pályázat megírását. Többször utánaolvastam Edmotonnak, az egyetemnek és a kutatóintézetnek, de még az utolsó nap is hezitáltam. Az időjárás például kifejezetten elrettentő volt. Végül a témavezetőm unszolására elküldtem a pályázatot, leküzdve az ilyenkor szokásos félelmet és kétségeket, mint példuál a visszautasítás lehetőségét, vagy azt, hogy biztos nem elég jó az angolom. Egy héttel később már hívtak is, hogy továbbjutottam a második fordulóba. Igazából ekkor vált valóssá az egész, és kezdtem izgulni. A szóbeli interjú nagyon jó hangulatban telt, éreztem, hogy jól sikerült és van esélyem, majd néhány hét múlva, késő este érkezett az intézetvezetőtől az e-mail, hogy nekem ajánlják fel a pozíciót. Többször elolvastam az e-mailt, hogy nem értek-e félre valamit, aztán amikor elhittem, hogy mi történt, hihetetlen boldogság öntött el.

Miért éppen Kanada?

Egy ideje terveztem, hogy eltöltök egy évet külföldön, és befejezem a doktori tanulmányaimat. Úgy éreztem, hogy mind szakmailag, mind emberileg szükségem van még erre a tapasztalatra, talán kicsit menekülni is szerettem volna az otthoni megcsömörlöttségből, és Észak-Amerikát tűztem ki célul. A pályázattal egy időben olvastam arról, hogy Kanadában kiemelt figyelmet szentelnek a gyűlölet-bűncselekmények megelőzésének és nyomozásának. Ráadásul Edmontonban külön  nyomozók foglalkoznak az ilyen ügyekkel. Mivel a disszertációmban az elméleti részek mellett már a kezdektől szeretnék egy, a különféle nyomozási módokat összefoglaló, és a magyar viszonyokról szóló fejezetet, jó lehetőségnek láttam pályázatot. Most, hogy itt vagyok, biztosan állíthatom, hogy ennél ideálisabb helyzetet el sem lehetne képzelni egy magamfajta doktorandusz számára. A feltételek már-már mesébe illők: egész nap a kutatásommal foglalkozhatom, a könyvtár lenyűgöző, a munkatársak az intézetben segítőkészek, a környék és az ország pedig gyönyörű – és még a hideg idő is megszokható.

Mióta vagy kint, és meddig maradsz?

Augusztus végén érkeztem, és egy évig maradok. Az meg sem fordul a fejemben, hogy itt maradok, mindenképp szeretnék haza menni. Egyrészt a szívem haza húz a szeretteimhez, másrészt az eddigi ösztöndíjaim során belém vésődött: ezek a lehetőség arról szólnak, hogy megtanuljam, amit csak tudok, majd ezt otthon hasznosítsam, a saját közösségem javára.

Találkoztál-e kint élő romákkal?

Edmontonban nem találkoztam még romákkal, de tudom, hogy élnek itt is. A téli szünetet Torontóban töltöttem, és ott szinte csak romákkal voltam. Torontóban sokkal nagyobb a nyüzsgés, a kulturális és közösségi élet, így több emberrel lehet találkozni – ami vélhetően abból is adódik, hogy több roma él Torontóban, mint Edmontonban.

Érzékeled-e a magyarországi romákkal szembeni előítéletet?

Javarészt munkával töltöm az időt, nem élek túl nagy társasági életet, de az eddigi tapasztalataim kifejezetten pozítivak voltak, bár az is igaz, hogy burokban élünk az egyetemen. Itt legfeljebb a tipikus, romantikus cigányképpel találkoztam egy-egy beszélgetés során. Mindazonáltal nagyon kedvelem az ország sokszínűségét.

Kutatást említettél. Ez konkrétan mit jelent?

A gyűlölet-bűncselekményeket kutatom, ezen belül is leginkább a közösség tagja elleni erőszakot. Elsősorban a büntetőjogi kérdésekkel foglalkozom, a magyarországi és nemzetközi szabályozással, a hazai jogalkotási és jogalkalmazási kérdésekkel. Azt elemzem, hogyan nyomoznak ezekben az ügyekben, és hogy hol csinálják ezt jól. Az intézetnek három állandó munkatársa van, és mellettünk vagyunk öten ösztöndíjasok, egy cseh, egy horvát, egy lengyel, egy osztrák doktorandusz, meg én.

Hol lakik egy ösztöndíjas Edmontonban?

Az egyetemi városrészben lakom, a történelmi városrész szomszédságában, tíz percre az egyetemtől és az intézettől. A lengyel ösztöndíjassal – akivel nagyon jó barátok lettünk – közösen bérelünk egy kényelmes lakást, aminek lélegzetelállító a kilátása. Nagyon fontos, hogy a jövedelmem mindenre elég, ezért az ember nyugodtan kutathat. Egyébként is elképesztően nyugodt itt az élet, egészen más, mint otthon. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy keressen egy ösztöndíjat, és vágjon neki, mert kitágul a világ, és rengeteget nyerhet az ember az ilyen tapasztalatokkal.

Mi lesz veled, ha haza jössz?

Először is megölelem a szeretteimet, eszem valami finom otthoni ételt, elmegyünk az állatkertbe a kedvesemmel, megiszunk egy limonádét a kedvenc helyemen a barátaimmal, sétálok egy nagyot a kutyáimmal Duna-parton… Aztán visszamegyek a MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának Jogtudományi Intézetébe dolgozni, befejezem és megvédem a disszertációmat, közben megpróbálom letenni a szakvizsgákat is. A tudományos munka mellett szeretnék minél többet dolgozni a gyakorlatban is, hasznosítva az itt tanultakat. Két-három évnél messzebbre nem tervezek. Meglátom, miként alakul a sorsom otthon, milyen lehetőségeim lesznek, de próbálok a végsőkig kitartani és Magyarországon maradni.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink