Beszélgessünk

Ésszerűség és kitartás – Gáspár Gyula, kürtművész

2014. január 28. | kutivili

Gáspár Gyula zenész családból származik. Míg legtöbben a kézenfekvő vonós hangszereken tanulnak, addig Gyula egy ritka hangszert választott, a vadászkürtöt. A zenész és színházi körökben ismert és elismert muzsikus szinte minden idejét a próbateremben tölti az Operett Színház zeneművészeként, ám a fiatal tehetségeknek mégis más pályát tanácsol. Zenéről kezdtünk beszélgetni, de aztán elkanyarodtunk a romaság helyzete felé, érintve az egész magyar társadalom lehetőségeit, egészen a mindennapi politikáig.

Hogyan toppant az életedbe a vadászkürt?

Teljesen véletlenül kerültem a vadászkürthöz, ma már azt mondhatom, hogy isteni csoda volt. A szüleimnek köszönhetem, ők erőltették ezt a hangszert, végül megfogadtam a tanácsukat. Azóta is hálás vagyok nekik. Miskolcon végeztem a zeneművészeti szakközépiskolát. A Zeneakadémián kürt szakon végeztem, azután rögtön bekerültem az Operettbe. Huszonnégy éve dolgozom itt, és nagyon élvezem. Örülök, hogy klasszikus zenész lettem, bár nem a legnépszerűbb hangszerek közül választottam. Talán ez pozitívum is.

Én is így gondolom. A legtöbb tehetséges zenésznek a felsőfokú képzés után nehéz elhelyezkedni. Te mit tettél, hogy rögtön találtál zenekart magadnak?

Amikor én kezdtem a zenei pályát, minden könnyebben ment, mint ma. Ma sok tehetséges zenész jön ki a főiskolákról, mintha futószalagon gyártanák őket. Úgy gondolom, hogy régen elhivatottabbak voltunk, kötelező volt hiba nélkül játszani. Ma már lehet, az elvárások lazultak. Kevesen csinálják lelkiismerettel, igazi beleéléssel, precizitással ezt az egészet.

Ma Magyarországon a sok fiatalt arra kap buzdítást, hogy ne zenét tanuljon, mert utána nincs semmi lehetősége. Pedig sok a tehetség, sokan vallják, hogy a zene értékálló, értékhordozó dolog. Te milyen tanácsokat adnál egy mai fiatalnak?

Hogy mérje fel a piaci igényeket, és elsősorban tanuljon valami olyan szakmát, amelyre valóban van kereslet, és mellette tanuljon zenét. Ha szerencséje van, bejön neki a zenei irány, de ha mégsem, akkor van valami más, amivel foglalkozhat. A mai eszemmel én semmiképp nem kezdeném újra. Manapság egy zenésznek – legyen fiatal vagy idősebb – átlagban két-három munkahely kell, hogy egy normális életszínvonalat tudjon teremteni maga és a családja számára. Sokan csak ismeretség révén kerülnek be a zenekarokba, ahol megfizetik őket. Nem arról van szó, hogy ők rossz zenészek lennének, szó sincs róla, de a kapcsolati háló nagyon-nagyon sokat segíthet. A muzsikus társadalomnak egy pici százaléka tud megélni megfelelő munkában a zenéből. Másoknak muszáj tanítani, több munkát elvállalnia. Tőlünk nyugatabbra, például Németországban, ha csak egy kis zenekarban játszik egy zenész, könnyedén megél, és nem azon kell törnie a fejét, hogy miből fizeti ki a következő havi villanyszámlát. Magyarországon minden bizonytalan, a legtöbb embernek a létért kell küzdenie.

Akkor miért csinálod?

Szeretem csinálni. Bár negyvenöt évesen már csak munka a zene, nem a művészetért küzd az ember, a monotonitás előbb-utóbb elragadja. Sajnos Magyarországon a legutolsó a zenész, őket veszik a legutoljára emberszámba.

Mi történhetett, hogy így kialakult? Min kellene változtatni?

Jó kérdés, nem tudom. Sok minden múlik felfogáson. Akik döntenek a zenészek életéről, nem gyakorolták végig az életüket, fogalmuk sincs róla, hogy mekkora energiabefektetés van abban, hogy valakiből jól képzett zenész válik. Ha képzett zenészek vezetnék ezeket a helyeket, ahol a zenészek játszanak, vagy olyanok, akik valamit konyítanak a zenéhez, az talán jót tenne. Lenne róla fogalmuk, hogy mennyi munka van egy előadás kivitelezésében. De amikor olyanok döntenek, akiknek elképzelésük sincs erről, mert a végzettségük is más, addig a helyzet nem fog javulni.

Európa-szerte elismertek a színházi színészeink. Milyen munkának találod a színházi muzsikálást?

Az említett negatívumok ellenére nagyon szeretem. Ezért szerencsésnek mondhatom magamat. Csakhogy minden előadást hosszú munka előz meg. A rendezőn múlik, hogy minden a helyére passzoljon. Hogy kihozza a darabokból a jót. Nálunk fantasztikus a zenekari társaság. Jók a kollegák, laza a hangulat, ha az élet úgy hozza, segítünk egymásnak. Baráti kapcsolatban vagyunk egymással.

Van kedvenc darabod?

Az új zenék mindig tetszenek, mert új a kihívás. A Csárdáskirálynőt kétszázadszor eljátszani már nem annyira nagy élvezet. Most Szakcsi Lakatostól is játszunk egy új darabot [Szentivánéji álom. –KV.]. Ő világoperettnek nevezte el. A régi Webber-darabok közül a Jézus Krisztus szupersztárt és Az Operaház fantomját is szoktuk játszani. Ezeket szeretem.

Mennyi esélye van ma egy tanuló vadászkürtösnek, hogy bekerüljön valamelyik felsőfokú intézménybe, illetve zenekarba?

Amikor jelentkeztem a főiskolára [ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem], 20-an felvételiztünk, kettőt vettek fel. Két-három éve egy állásra 28-an jöttek el próbajátékra. Vadászkürtösből egy-kettőt vesznek fel évente. És jelentkeznek átlagban húszan. Hasonlóan a hegedűhöz. Tudtommal a Zeneakadémián 2-3 kürttanár van. Ez mutatja, hogy szűkösek a lehetőségek, de egy tanárai által tehetségesnek vélt, ambiciózus fiatalt ez ne tartson vissza. Lehet, hogy ezzel ellentmondok az előbbi véleményemnek, de aki igazán tehetséges és mindenekelőtt kitartó, az úgyis megcsinálja. Persze, azért ebben az esetben is legyen a tarsolyában egy piacképes szakma.

Közelednek a választások. Sokan rosszul élik meg, hogy nem segíti a politika a magyarság előbbre haladását.

Felháborító a helyzet. Önző emberek irányítják az emberek életét. Biztosítják a maguk helyét, hogy nekik legyen a legjobb, és a többiekével nem törődnek. Bizonyos rétegeket támogatnak, más rétegeket nem. Nyilván ez külföldön is így van. Én huszonöt év alatt elértem azt a kort, hogy művésznyugdíjat kapnék, de például azt is elvették. Ellehetetlenítik az embereket. Szegénység van, nagyon sokan élnek nehéz körülmények között, függetlenül az etnikai hovatartozásuktól. Nekem egyik párt sem szimpatikus, mert valójában egyik sem kínál jobb lehetőségeket. Nálunk – a külfölddel ellentétben – sokan megélhetésért politizálnak.

Mi segítene a kilábalásban?

Ha tisztességesen megfizetnék a munkákat, a kisemberekét is. Amiket hallok, hogy mennyit keres egy villamosvezető vagy egy takarítónő – nagyon megdöbbent. Csoda, hogy sokan nem halnak éhen abból a kevés fizetésből, amiért keményen megdolgoztatják őket. Amíg ez a helyzet fennáll, szerintem a közeljövőben nem várható javulás. Én csak abban bízom, hogy ennek a sok tehetséges fiatalnak, aki itthon munkanélküli és tétlenül teng-leng, nőni fognak az esélyei. Ha máshogy nem, kihasználva a külföldi ösztöndíjak lehetőségét. És ha már világot láttak, tanultak, dolgoztak külföldön, akkor könnyebben el tudják dönteni, hogy egy sokkal több lehetőséget nyújtó országban maradnak, vagy a magyarság helyzetét szeretnék erősíteni: képzettebben, „erősebben”. Azért ez is nagyon fontos. Akármennyi negatívumot is soroltam most neked, én ezt az utóbbit választottam.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink