Beszélgessünk

Borok és történetek – Balázs János zongoraművésszel

2014. február 3. | kutivili

Balázs János klasszikus zenei berkekben élő legenda. Hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismerik kivételes adottságait, sok nagy művész hasonlítja Cziffra Györgyhöz virtuóz játékát. Már számos interjút készítettünk vele, és olyankor mellékesen szóba került a hazai borkultúra is, melyet a fiatal művész nagyon fontosnak tart. Ez alkalommal viszont a bort helyeztük a fókuszba.

Beszélgetéseink alkalmával kiderült, hogy fontosnak tartod, sőt határozottan érdekel a bor is. Dám előbb mesélj egy kicsit külföldi borélményeidről.

Minden koncert után van gála vagy állófogadás, és ott ugye általában kínálnak borokat. Sokat járok Ázsiában. Japánban megkínáltak egy helyi vörösborral. Nagyon érdekes, fantasztikus íze volt, lehetett érezni a borban a szőlős jelleget, egyszóval különleges borélmény volt. Koreában kóstoltam koreai bort, mert ha külföldön járok, általában sosem szalasztom el a helyi borok megkóstolását, ha adódik rá lehetőség. Persze a legtöbb ilyen koncert utáni fogadás vagy gála alkalmával a világ ikonjait kóstolhatjuk, mint például bordeaux-i borokat, és a helyi különlegességek csak ritkábban kerülnek elő.

Zeneművészként mit gondolsz, van kapcsolat a bor és a zene között?

Itthon a Budakalászi Borklubban szoktam fellépni, s kifejezetten a borhoz választott zenéket játszom. A rendezvény szervezői tíz-tizenkét bort szoktak kóstoltatni, s rövid előadást tartanak a sorra kerülő borról. Leginkább a romantikus zeneműveket tudok a borhoz társítani, például Schubert, Schumann zenéjét. Miközben játszom, a vendégek kóstolják, isszák a bort, s utána sokan odajönnek, hogy mennyire illett a zene a borhoz. Hagyománya van a művészetben is a bor kultúrájának, Liszt Ferenc állítólag minden koncertje előtt megivott egy pohár bort. A bor és a zene tökéletesen kiegészítik egymást.

Te milyen jellegű zenét választasz a különböző stílusú borokhoz?

A vörös borokhoz legtöbbször mélyebb, szomorúbb darabokat szoktam társítani. Egy roséhoz viszont inkább a vidámabb, pattogósabb zene illik. A tokaji borokhoz valamikor Bachot játszottam. Annyira édes és annyira nemes a tokaji, hogy kitűnően ment hozzá Bach.

Ezeken az esteken te is kóstolsz a vendégekkel?

Nagyon keveset, mert nem biztos, hogy túl sok bortól ugyanolyan jól tudnék játszani, mint előtte. Otthon viszont minden vacsorához fogyasztunk bort a feleségemmel. Úgy gondolom, a magyar borok a világ bármelyik pontján megállják a helyüket, annyira komolyak és jók.

…és az is szép eredmény, hogy számottevően nőtt a részvételünk az elmúlt 10-15 év világversenyein. Ráadásul évről évre több érmes és különdíjas bor kerül ki onnan. Te tudtad, hogy a magyar bor ilyen szépen halad fölfelé?

Nem tudtam, és szerintem ezzel sokan nincsenek tisztában, mert nincs jól kommunikálva. Büszkék lehetünk rá, hangoztatni kell itthon és külföldön is a magyar borok jelentőségét, a példaértékű eredményeket. Figyeljünk oda ezekre, legyünk rájuk büszkék. Tudatni kell az itt élő emberekkel, hogy a magyar borászok milyen csodát visznek véghez, tesznek meg mindent azért, hogy öregbítsék Magyarország hírnevét.

Itthon a magyar borokról a legtöbb rosszat éppen a magyar kritikusok hintik el. Mit gondolsz, igaz lehet ez a zeneművészetre is?

Nap mint nap tapasztalom, hogy itthon elégedetlenek az emberek, sötéten látnak mindent, rosszkedvűek, nem lelik örömüket szinte semmiben. A Himnuszban is megírta Kölcsey Ferenc, hogy „Megbűnhődte már e nép / a múltat s jövendőt”. Örülni kell hát az apró sikereknek is. Nem érdemes negatívan hozzáállni a dolgokhoz. Hogy a magyarnak a magyar a legnagyobb ellensége, ez ellen harcolni kell. Sokan külföldre mennek, mert több esélyt látnak egy külföldi munkában, mint egy itthoniban. Aztán vissza sem jönnek. Az a véleményem, hogy nem kell kint maradni, hanem vissza kell jönni ide, s olyan magas szintet elérni, hogy az megkérdőjelezhetetlen legyen. Ha saját magának megfelel az ember, ha tiszta szívből, Istentől kapott tehetséggel teszi a dolgát, elégedett lehet. Az emberi lélek akkor teljesedik ki, ha boldog. Egyensúlyban lenni önmagunkkal és a feladatunkkal, ez nagyon fontos tényező egy művész és egy ember életében…

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink