Beszélgessünk

Hosszú távú küzdelem nemes célokért – Balogh Marcsival beszélgettünk

2014. február 3. | kutivili

»Készíts interjút a srácokkal egy-két év múlva, ki hol tart, kinek mit sikerült megvalósítania, és mennyiben segítette a munkátokat a program« – mondta Lővei Andrea, az Európai Parlament budapesti tájékoztatási irodájának sajtófőnöke, két évvel ezelőtt, a sajtószemináriumunk után. Így elhatároztam, hogy felkeresem azokat a volt kollégáimat, hallgató társaimat, akikkel együtt koptattuk a padot a roma újságíróknak szervezett továbbképzésen, melyet az Európai Bizottság finanszírozásával a Független Médiaközpont valósított meg. Most Balogh Marcsival beszélgettem.

Egy Somogy megyei kis faluból, Görgetegről érkeztem Budapestre – kezdte Marcsi. – Harmincéves vagyok, van egy kislányom. Négyen vagyunk testvérek. Szüleim fontosnak tartották a taníttatásunkat, igyekeztek középiskolába járatni bennünket. Így kerültem a pécsi Gandhi Közalapítványi Gimnáziumba. Nagy élmény volt számomra az ott eltöltött idő. Büszke voltam, hogy tagja lehetek annak az iskolának, aminek alapító tagja és igazgatója a kis falumból származó Bogdán János volt. Az érettségi után sajnos nem volt lehetőségem továbbtanulni, hiszen egyedülálló szülőként a munka volt a legfontosabb, hogy a gyermekemnek mindent meg tudjak adni.

Később Budapestre költöztem, elvégeztem egy tanfolyamot, amit kifejezetten roma fiataloknak hirdettek meg, és ott újságíró szakképesítést szereztem. A gyakorlati idő után munkát kaptam egy internetes hírportálnál, a Hír24-nél. Mivel szerettem volna még többet tudni a szakmából, jelentkeztem a Független Médiaközpont és az Európai Bizottság közös képzésére.

A program csak hat hónapos volt, de mind erősen reménykedtünk a folytatásban. Sikerült megmaradnod a gyakorlati helyeden?

Szerencsés helyzetben vagyok, mert már a program előtt is a szakmában dolgoztam, így nem volt kérdés, hogy a gyakorlati időt is ott töltöm el. Az ott megszerzett tudás viszont megerősített a munkahelyemen.

Hogyan telnek most a hétköznapjaid?

Korábban többet jártunk helyszíni riportokat készíteni. Azóta ez megváltozott, jelenleg a híradós csapat forgat. Reggelente bemegyek a szerkesztőségbe, elkészítem az előző napi látogatottsági statisztikát, átnézem az e-mailjeimet, majd a szerkesztőségi megbeszéléseken elővezetem a javaslataimat. A jóváhagyott témák részleteit (interjúk, adatok) elkezdem begyűjteni, kidolgozni.

Milyen szakterület érdekel? Milyen témákra szeretnéd ráirányítani a többségi társadalom figyelmét?

Érdekel a politika, de ennél inkább a szociális terület, azon belül is a társadalmi kirekesztettség problémájára szeretnék rávilágítani – a származásomból adódóan is. A cikkeimben rámutatok arra, hogy a többségi társadalomnak nincs mindig igaza, és sokszor az előítéletük formálta véleményt tükrözik vissza az igaz és valódi tények helyett. A cél a fajgyűlölet visszaszorítása, a tehetség elismerése, a romák más szemszögből való bemutatása, és megértetésük.

Sokan panaszkodnak a roma tematikájú programokra. Többen kifogásolták, hogy ezek nem elég mélyek, túl rövidek ahhoz, hogy komoly, a későbbiekre is kiható lehetőséget kínáljanak a résztvevőknek.

Sok programmal nem értek egyet, de magával a szervezéssel sem. Rengeteg visszaélésről hallani, nagyon sok pénz elfolyik. Meghirdetik a felzárkóztató programot, ami aztán nem mindig valósul meg. A mi programunk szerencsére a hasznosabbak közé tartozott. Viszont a résztvevők közül később keveseknek ajánlottak szerződést. Nem hinném, hogy nem volt meg a tudásuk hozzá, a probléma inkább abban rejlik, hogy a szerkesztőségek nem elég nyitottak. Pedig egy újságnak hasznos lehet, ha a romákat érintő témákról egy roma tudósít. A médiának társadalomformáló ereje van, és be kell látni, hogy a roma ember is képes újságot írni, híradót vezetni, rádióműsort készíteni.

Ha indulna egy hasonló képzési forma, és te lehetnél az egyik szervezője, akkor…

…több időt fordítanék a gyakorlati tapasztalatszerzésre. Gondolok például arra, hogy az Európa Parlamentben eltöltött három napban többet tudtunk meg az Unió működéséről, mint itthon a program ideje alatt. Természetesen itt is kaptunk hasznos információt. Martin József Péter például – csak hogy egy példát említsek – beavatott bennünket a gazdaság világába, sok érdekes tudnivalót osztott meg velünk. Szert tehettünk kapcsolatokra is, ami a mi szakmánkban elengedhetetlen, lássuk be. Látogatást tettünk a Külügyminisztériumban, ahol Martonyi János fogadott bennünket, de jártunk az EMMI-ben is. Viszont nagyon hiányoltam a programunkból a nyelvtanítást.

A hátrányos helyzetűeknek mi jelenthetne segítséget?

Az Igazgyöngy Alapítvány jut azonnal eszembe. Uniós támogatás nélkül, saját maguk szervezik meg az integrációs programokat. Azok keretein belül például megtanítják a cigányasszonyokat varrni, a kreatívabb, képzőművész tehetségű gyerekek képeit eladni, vagy biobrikettet gyártani téli tüzelőnek. A komoly eredmények természetesen hosszú folyamat végén jelennek meg. Sokszor fordul elő az, hogy rossz, felületes tervekre veszik fel a pénzt. Például Európa több országában vannak olyan programok, ahol iskolázott roma fiatalok együtt keresnek megoldást, hogyan kellene segíteni a nehezebb sorsú romákon, meg hogy mik a feltételei annak, hogy a dolog előbbre mozduljon. Mindezt teszik európai uniós pénzből. Magyarországon is volt ilyen program, a szervezők állták az utat, a szállást, workshopokat rendeztek, gondolkodtak a romák helyzetéről, végül hazautaztak. De a dolog ott véget is ért.

Milyen anyagokat sikerült készítened hasonló vagy más témákban?

Főbb témáim közé tartozik a társadalmi kirekesztettség ügye. Korábban a kanadai magyar romákról készítettem egy nagyobb tényfeltáró anyagot. Az ő szemszögükből mutattam be a helyzetet. Ők elsősorban egy jobb élet reményében vándoroltak ki és azért, mert elismerésre vágytak, nem üldözésre. Többük diplomás, itthon mégsem kapott munkát. A minap egy munkatársam mesélte mennyire felháborodott azon, hogy egy cigányasszonynak a sült gesztenye árus nem adott el gesztenyét, és miután ő ment oda – hogy vásároljon a néninek meg az unokájának –, az árus, látva a szándékát, őt sem szolgálta ki. Ez felháborító, hogy a huszonegyedik században még ilyen Magyarországon megtörténhet. Rengeteg tehát a megoldásra váró feladat.

Hogy látod magad öt vagy tíz év múlva?

Nem tervezek ennyire előre, de megfordult a fejemben, hogy majd külföldre megyek. Szívesen tevékenykednék valamilyen alapítványnál vagy szervezetnél, akár egy integrációs programon belül. Mivel vannak szervezési tapasztalataim, tudnám a hétköznapi emberek problémáit segíteni, valós megoldást kínálni nekik. Ezt tartom most a legértékesebb célomnak…

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink