Bogdán Péter blogja

Romák, lomák, domák

2014. február 3. | Bogdán Péter

A világnak nem csak az indoeurópai romákkal, de az indoázsiai lomák és domák dolgával is szembesülnie kellene végre.

Amikor Kolumbusz Kristóf elérte az amerikai kontinens partjait, meg volt róla győződve, hogy Indiába érkezett, ezért az amerikai bennszülötteket indiánoknak, azaz indiaiaknak nevezte el. Rajtuk ragadt az inkákon, majákon, aztékokon ez a név a mai napig, pedig kolumbuszi értelemben a romákat kellene indiánoknak nevezni. Vagy még pontosabban – az afrikai-amerikai (afroamerikai) szóhasználat mintájára – indoeurópai vagy indiai kisebbségnek hívni.

Európában azért is alakult ki számtalan tévképzet a romákkal kapcsolatosan, mert mindenki azt hiszi, hogy gyökértelen népcsoportról van szó, amelyet nem lehet sehová besorolni, és amelytől csak rossz dolgok származnak. Pedig az előítéletek, sztereotípiák, stigmák csak a mérleg egyik serpenyőjét foglalják el, mert a másikban ott van ellensúlyként a gazdag indiai kultúra.

Franciaországban az elmúlt évben felvetettem az indiai kormány egyik képviselőjének, hogy nem ártana rendet tenni az emberek fejében: Újdelhinek hivatalosan is fel kellene vállalnia minket. A válasz nem volt elutasító, és kiderült, ez a gondolat az indiai politikusoktól sem áll távol. Csakhogy tartanak attól, ha ezt megteszik, azzal ők maguk öntenek olajat a tűzre. Ugyanis akkor az európai szélsőségesek rácsapnak, és tábláikra tűzik, hogy hová kell száműzni a romákat.

Ez a veszély reális, de úgy gondolom, ahogyan az afrikai-amerikai jelző elmondja, hogy az egykori néger rabszolgák utódainak már az amerikai kontinens a szülőhazája, úgy a mi esetünkben – a nyelvtudományban használatos kifejezés tartalmát kibővítve – az indoeurópai megnevezés utalna arra, hogy bár indiai őseink vannak, mégis Európa a szülőhazánk.

De a történet ezzel nem ér véget. A világnak ugyanis nemcsak az indoeurópai romákkal, de az indoázsiai lomák és domák dolgával is szembesülnie kellene végre. Közismertté kellene végre tenni, hogy Európában és az amerikai kontinensen él olyan indiai eredetű kisebbség, amelynek rokonai vannak Ázsiában. Örményországban és Szíriában él egy lomavren népcsoport, amely önmagát lomaként vagy bósaként határozza meg. A lomák nem kezelhetőek romaként, mert olyan nyelvet beszélnek, amelynek csak a szókincse indiai eredetű, de a nyelvtana az örmény nyelv struktúráját követi.

Aztán azt is terjeszteni kellene, hogy a Közel-Keleten körülbelül 3-5 millió fős az indiai vérből való kisebbség, amelynek tagjai önmagukat domaként vagy domáriként határozzák meg. Akiknek a nyelve, vallása – ha sok tekintetben mutat is hasonlóságot, mégis – elüt az európai romákétól, de az örményországi, szíriai lomákétól is.

A lomák és a domák esetében senki nem figyel arra, hogy a szíriai konfliktus hogyan érinti őket. Pedig mindkét népcsoportra nagy hatással van, ugyanis Szíriában sokkal nagyobb a loma populáció, mint Örményországban: körülbelül félmillióra tehető a számuk. És persze arról sem volt még szó, hogy mind a doma, mind a loma nyelv veszélyeztetett, hiszen már csak kevesen beszélik. A domáknak például csak szóbeli kultúrája van, hivatalos, írásos nyoma nincs a nyelvüknek.

Magyarországon – és Közép-Európa több országában – sokan úgy kezelnek bennünket, mint kiirtandó népcsoportot. A nem romák képtelenek velünk azonosulni, mert nem tudnak minket hová tenni. Tömegek vizionálnak – szűklátókörűen – egy olyan cigány népcsoportot, amelytől csak rossz származik. De nem látják a fától az erdőt.

Senki nem gondol bele abba, hogy az európai cigányság csupán egy szelete az „indiai gyökerű kisebbség” fogalomkörének. Senki számára nem egyértelmű, hogy az előbb leírt három földrészen olyan indoeurópai (roma) és indoázsiai (loma, doma) kisebbség integrálásáról van szó, amely az ősei földjétől már évszázadok óta elszakadt, de új hazája még nem fogadta be.

Azért, hogy ezt egyértelművé tegyem, úgy döntöttem: történész is leszek. Felvételiztem a Közép-Európai Egyetemre, és amerikai doktorátust fogok szerezni az indoázsiai (loma, doma) kisebbségek tárgyköréből.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink