Bogdán Péter blogja

Franciák közt egy amerikai

2014. február 7. | Bogdán Péter

Párizsban előbb néztek amerikainak, mint romának. Egész egyszerűen csak azért, mert nem beszélek franciául, és nem volt más választásom, mint angolul kiválasztani a menüt az étteremben.

A párizsi Köztársaság tér (Place de la République) nem sorolható a francia főváros legszebb közterületei közé. Ugyanakkor tény, hogy a középpontjában álló emlékmű a Szabadság, egyenlőség és testvériség szoboregyüttesével az első pillanatban elvarázsolt. Grandiózus és szép. Naponta kétszer sétáltam keresztül a téren, amikor az interkulturalizmus (van ilyen fogalom, csak kevéssé ismerik: a különféle kultúrák egymásra hatását jelenti) francia gyökereit kutattam. Mellesleg pedig élveztem a hagyományos francia pékségek kavalkádját – meg a templomokét is.

A főútvonalak lenyűgözők, de a mellékutcákat sem lehet szegényesnek nevezni. Még akkor sem, ha a fekete negyed elég közel, nagyjából három kilométerre van. Egy ingatlaniroda kirakatában nézegettem a lakások fényképeit, több tízmilliós árak voltak alattuk. Az emberek teljesen hétköznapi módon viselkedtek – mindenki nagyon normálisnak tűnt. Miért érdekes, hogy minden normális? Azért mert az elmúlt napokban a francia mediapart.fr oknyomozó hírportál – és annak nyomán néhány hazai oldal – arról tudósított, hogy egy rasszista francia rendszeresen maró hatású folyadékkal támad romániai cigányokra a Köztársaság tér környékén. Egyszer éppen egy olyan roma asszony karját, felsőtestét és lábát öntötte le, aki ellen már kiutasítási határozatot hoztak. Szerencsétlen kénytelen volt sérülten visszatérni Romániába.

Az elkövető a feltételezések szerint olyasvalaki, aki nagy kutyával járkál, és azt hangoztatja, hogy eltakarítja a hajléktalan bevándorlókat, akik pár hónapja a Köztársaság tér környékén vackolták be magukat. Egy romákat támogató szervezet sürgetésére feljelentés született az ismeretlen támadó ellen. Az üggyel foglalkozó rendőrtiszt nyilatkozott, hogy komolyan veszik a történteket, és mindent megtesznek, hogy megtalálják a támadót, mert ez az első eset, amikor savval támadnak emberekre.

Szerencsémre engem nem ért inzultus a környéken, igaz, amikor ott jártam, nem is voltak hajléktalan romák az utcán. De ha vannak is, akkor is megúsztam volna, mert túlságosan integrálódott látványt nyújtok. Párizsban előbb néztek amerikainak, mint romának. Egész egyszerűen csak azért, mert nem beszélek franciául, és nem volt más választásom, mint angolul kiválasztani a menüt az étteremben.

A mediapart.fr arról tudósít, hogy a környékbeliek és a romák viszonya fokozatosan romlik, a gyalogosok gyakran leköpik meg sértegetik őket. Ilyesmi velem nem történt, mégis elhiszem, hogy igaz. Különösen azok után, amiket Lyonban tanultam a franciaországi romák helyzetéről.

Franciaországban legalább annyira szorongatják a romákat, mint nálunk. Mégsem bántott soha senki, mert az ottani rasszisták világképébe nem fér bele, hogy egy cigány beszél angolul. Eszükbe nem jutott volna, hogy aki angolul szólal meg, az roma. Igaz, a párizsi Köztársaság téren, a Szabadság, egyenlőség, testvériség szobrainak tövében nem is ezen kellene gondolkodniuk.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink