Komolyan

Tanulni, tanulni, tanulni – színpadon a közoktatás helyzete, 2013–2014

2014. február 8. | GGy

A PanoDráma felújította a közoktatás helyzetét vizsgáló Tanulni, tanulni, tanulni című előadását, amelyet TTT 2013–14 címmel új témákkal, új jelenetekkel és a Nemzeti Pedagóguskar zenéivel február 10-én és 11-én láthat a közönség a Hátsó Kapuban.

Aki látleletet szeretne kapni a közoktatás helyzetéről, az hétfőn vagy kedden látogasson el a Hátsó Kapu Színházba. A PanoDráma 2012-ben már játszotta a Trafóban a darabot, de azóta sok minden változott ezen a területen, így a történet is részben módosult.

A közoktatás aktuális téma: a híradásokból tudjuk, hogy mennyi minden változott az elmúlt két évben, a közoktatási törvény bevezetésével, az új rendelkezésekkel, az iskolák államosításával – mondja Lengyel Anna, az előadás kreatív producere.

A témát ugyanazokkal a módszerekkel dolgozták fel az alkotók, mint a romatámadások kapcsán összeállított Szóról szóra című előadást. A társulat színészei és a projektben résztvevő emberek több oldalról közelítik a témát, újságcikkeket elemeztek, interjúkat készítettek az érintettekkel, amelyek szó szerint hangzanak el a színpadon. A verbatim, azaz szó szerinti színház lényege, hogy az előadás során azt halljuk a pofozkodó pedagógustól, a diáktól, az igazgatótól, az oktatási minisztertől, a cigány szülőtől, ami valójában elhangzott.

Így hangzott el

Az előadás szövegéből idézett sorok első olvasásra viccesnek tűnnek, de ezek valójában nem kitalált mondatok, hanem a jelenünk és a közelmúltunk drámai valósága, olyan emberektől, akik formálói vagy elszenvedői a drámának.

Egy kisiskolásnak az ellenőrzőjébe a következő sorokat kellett írnia: „Anyukám és Apukám! Viselkedésemmel szégyent hoztam rátok és az iskolámra. Én szaladgáltam.”

Egy általános iskola 5. osztályosainak egy másik tanár erkölcstan órán a következő kérdést ajánlotta vitára: „Vitassátok meg, hogy egy népnek vagy az egyénnek javára szolgál-e a végtelen nyitottság, a határtalan tolerancia!”

Egy gyöngyöspatai szülő panasza is elhangzik a darabban: „Ide jár nekem is a középső gyerek, az emeletre, a B-be, de bevallom őszintén, a tanár kicsinálja őt. Kiveszem, jobb lesz neki a cigány osztályban. Okos gyerek, a másodikba jár, de többet tud, mint a bátyja, a harmadikos, lent. De nem bírja már, rendesen remeg a tanárjától.”

Hogy életszagú a verbatim színház, az annak is köszönhető, hogy a töltelékszavak sem kerülnek ki a rögzített szövegekből. Egy budafoki anyuka monológja is elgondolkodtató, ahogyan elmeséli, hogy a gyermeke milyen szituációban látott először cigányt: „Egyébként láttunk cigányokat két éve Szlovákiában, egy gyönyörű hegyen áfonyát szedtünk, és ott voltak cigányok, akik ezzel foglalkoznak, hogy áfonyát gyűjtenek és ugye, tényleg itt, Budafokon, ugye, nem látunk olyan sok cigányt, és akkor kérdezte tőlem, hogy… már nem emlékszem pontosan… most így hirtelen, hogy ööö… hát, hogy ilyen szakadt, borzalmas színű Zsigulival voltak, és hogy milyen szép színű kocsijuk van, ezeknek a barna bőrű magyaroknak? És akkor látott igazából cigányt a gyerek…”

A gyerekverésről egy felnőtt a következőképpen vélekedik: „Mikor én voltam diák, ha nem figyeltem órán, csak úgy repült a kilós kulcscsomó, és eszembe se jutott a feljelentgetés, a kurva életbe! Több ilyen tanárt! Majd tiszteletet tanul a sok szarházi!”

A darabból vett idézeteinket Hoffmann Rózsa gondolataival zárjuk: „Az iskolának kell gondoskodnia a diákokról, különben elkallódnak, rossz útra térnek, elkezdenek bandázni, rengeteget interneteznek, ülnek a gép előtt, rossz hatások érik őket, ne adj’ Isten, odáig fajulhat mindez, hogy devianciába torkollik az életük.”

Az előadás legprovokatívabb része várhatóan idén is egy olyan játék lesz, ahol középiskolás diákok vitatkoznak majd szegregációról és integrációról. A gyerekeket egy kéthetes workshopon készítették fel az iskolai erőszak és kirekesztés témájára. A dramaturgia szerint ez a rész egy olyan – angolszász nyelvterületről származó – játékot mutat be, amely a vitakultúrát, a kritikus gondolkodást fejleszti, azt, hogy képesek legyünk egy adott problémát egy másik szemszögből nézni. A diákoknak felváltva, először két, majd egy percig kell érvelniük az iskolai szegregáció, illetve integráció mellett, s aztán a közönség szavaz arról, hogy melyik oldal volt az erősebb.

Az új előadás a Nemzeti Pedagóguskar zenés betétszámaival bővül, a szövegekhez a világhírű Dogtroep volt tagja, a 5te Kwartier vezetője, Ted van Leeuwen szerezte a zenét.

Hol lesz a darab?

Aki nem hallott még a Hátsó Kapuról, annak érdemes megnézni a bemutatkozó oldalukat. Így írnak magukról: „A Hátsó Kapu egy olyan hely, ahol megpróbáljuk megérteni, hol vagyunk, mi történik velünk. Megpróbáljuk megérteni, hogy kerültünk ide, és mit kell tennünk, hogy a gyerekeink itt tudjanak élni. Lehet új ötletekkel előállni. Lehet kávézni, inni, néha enni is. Véleményt cserélni. Ehhez olyan embereket hívunk segítségül, akik tudják, mit beszélnek, komolyan gondolják, amit mondanak, vállalják a véleményük következményeit.”

A társulat mindenkit szeretettel vár hétfőn és kedden este nyolckor, valamint kedd délután négykor a Hátsó Kapuban, Budapesten, a Dohány utca 13. alatt.

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Életmenet Életmenet
Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink