Bogdán Péter blogja

A többiről lemondanék…

2014. február 12. | Bogdán Péter

Bár sok tekintetben balos is vagyok, nekem ebben a pillanatban egyedül Schmuck Andor nyilatkozatai tűnnének hitelesnek – ha nem ismerném a politikai előéletét. A többi szereplőről viszont abszolút lemondanék.

A demokrácia nagyon fontos dolog, de a sokszínűség is. A szélsőséges eszmék kivételével minden politikai irányzatból megragad valami. A konzervatív értékrend, mert meg akarok őrizni mindent, amit az emberiség felhalmozott, s ami előrébb visz. Ugyanakkor nem tudok elszakadni a szociáldemokrata világszemlélettől, mert mélyszegénységből törtem utat magamnak az értelmiségi lét felé. És persze liberális is vagyok, mert ahhoz, hogy konzervatív szociáldemokrataként határozzam meg önmagamat, rendkívül nyitottnak is kell lenni. Különösen igaz ez akkor, ha a különböző szexuális irányultságok elfogadásáról van szó, vagy arról, hogy a keresztény, muzulmán, zsidó, bahái vallásokból, valamint a hinduizmusból és a buddhizmusból ateistaként is elfogadok minden olyan hittételt, amely az emberi jót szolgálja, és amelyet pedagógusként taníthatok.

Azonban az értékítéletemben a szeretett eszmék és azok képviselői nem mosódnak össze. Nem gondolom Semjén Zsoltról, hogy hithű keresztény. Orbán Viktorról még kevésbé feltételezem ezt. Mint ahogyan azt sem, hogy konzervatív lenne. Gyurcsány Ferencről nem gondolom, hogy szocialista. Azt pedig még inkább nem, hogy demokrata. Schiffer András annyira halványzöld a magyar politikában, hogy a valós liberalizmus helyett csak a természet örök rendjét, a káoszt, azaz a zűrzavart tudja képviselni. Mesterházy Attila pedig – demokrata volta ellenére – legalább olyan kerékkötője a magyar baloldalnak, mint Gyurcsány Ferenc. Bajnai Gordonról sem lehet túl sok jót elmondani. Bizonyította, hogy a szakmai kvalitásai erősek, de egy kis karizmáért neki is legalább háromszor kellene sorba állni, hogy hihető legyen: ő is akar valamit.

Ebben a jegyzetben – kivételesen – nem azokat szeretném ostorozni, akik azt hazudják, hogy jobboldaliak, hanem azokat, akik azt akarják elhitetni, hogy baloldaliak. (Ugyanis hogyan lehetne másként, mint hazugságként nevezni azt, hogy a jobboldal kádárista autokráciát nyom le a torkunkon, a baloldal meg semmi másról nem tud álmodozni, csak a konzervatív, ortodox megszorításokról?)

Nem ragadtam volna tollat a baloldallal szemben, ha nem látom, hogy Gyurcsány Ferenc ugyanolyan akarnok, mint Orbán Viktor. Ha nem szembesülök azzal, hogy az MSZP-t minden áron az a Mesterházy Attila akarja vezetni, akik ötödjére sem jön át a képernyőn, annyira beleolvad a ködbe. És persze az is motivált, hogy az önmagát nagy megváltóként emlegető Bajnai Gordon láthatóan nem igazán akart elhatárolódni attól a csőcseléktől, amelyik Orbán Viktor szoborfejét rugdosta.

Nem ragadtam volna tollat a baloldal ellen akkor sem, ha a köteles bekiabálást az MSZP nem akarja elhazudni. Ha Mesterházy Attilának lett volna annyi sütnivalója, mint Fodor Gábornak, hogy kimondja, elhangzott a köteles bekiabálás, de nem ez a fontos. Hanem az, hogy amit kihangosítottak a tévénézőknek, azt vajon lehetett-e a helyszínen is hallani?

És persze Fodor Gábor is ok arra, hogy tollat ragadjak. Ugyanis Fodor Gábor az utóbbi években nem tett le annyit az asztalra, hogy ennyire előkelő helyet kapjon a közös pártlistán. Igaz ugyan, hogy a köteles történet magyarázatával utólag megszolgálta ezt, ugyanis több okos gondolat pattant ki a fejéből, mint az MSZP egész vezetőségének. És lehet, hogy ez azt is magyarázza, hogy Fodor Gábor miért lett ismételten központi szereplő. Talán azért kapott ilyen élvonalbeli helyet, mert a többiek érezték, több ész van az ő fejében, mint a szocialistáknak együttesen.

És nem ragadtam volna tollat akkor sem, ha nincsen Paks. Annyira ütötték-vágták az Orbán-kormányt, hogy a Hír TV szinte azonnal közölni tudta azokat a korábbi balos nyilatkozatokat, amelyek szerint a hatalomban ők sem láttak más alternatívát Magyarország energiaigényének megoldására.

De akkor sem ragadtam volna tollat a baloldal ellen, ha nincsen a Simon Gábor-ügy. És ez volt az utolsó csepp a pohárban, mert ez már annyira tragikomikus, hogy szót kíván.

Persze a mai baloldallal az a legnagyobb probléma, hogy nem baloldal. Inkább valami katyvasz, amelyik ripacs módon megpróbálja eljátszani, hogy szegénypárti. De ki fogja ezt elhinni nekik, amikor olyan képviselő bukik le a köreikben negyedmilliárddal, aki ahelyett, hogy bizonyítaná az ártatlanságát, vallomással felérő lemondássorozatba kezd?

Bár sok tekintetben balos is vagyok, nekem ebben a pillanatban egyedül Schmuck Andor nyilatkozatai tűnnének hitelesnek – ha nem ismerném a politikai előéletét. A többi szereplőről viszont abszolút lemondanék.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink