Bogdán Péter blogja

Négy lába van a lónak…

2014. február 15. | Bogdán Péter

Négy lába van a lónak, mégis megbotlik. De: azért botlik, mert halad. Vagyis ha fintorgok is amiatt, hogy milyen tántorgó lépéseket tesz az Orbán-kormány a 2008-2009-es romagyilkosságok kárenyhítése ügyében, annak mégiscsak örülök, hogy legalább van bennük akarat a botladozásra.

Az Orbán-kormány már harmadjára módosította a 2008-2009-es romagyilkosságok érintettjeinket kárenyhítéséről szóló rendeletet – adta hírül az MTI tudósítását kiegészítve a RomNet-en Hídvégi-Balogh Attila. Az írásból a következők derülnek ki. 2013. augusztusában döntött a kabinet: Balog Zoltán erőforrás miniszternek 2013. október 31-ig gondoskodnia kell arról, hogy elinduljon a 2008-2009-es romagyilkosságok áldozatainak hozzátartozóit megsegítő kárenyhítési folyamat. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszternek pedig – szintén tavaly október 31-ig – a kormány asztalára kell előterjesztést letennie arról, hogy az előzetes felmérések alapján hogyan és milyen formában is történjen a kárenyhítés.

A két miniszter – úgy tűnik – nem tett eleget ennek a kötelezettségének. Annak ellenére, hogy Balog erőforrás miniszter megígérte, 2013 december végéig az érintett családok hozzájuthatnak a kárenyhítéshez, ez nem történt meg. Helyette csupán rendeletmódosítással állt elő a kormány, amely a kárenyhítés mikéntjéről és összegéről nem tartalmazott semmi konkrétumot. Kimondta azonban, hogy az állami kártérítésnek az a feltétele, hogy a 2008-2009-es romagyilkosságok áldozatainak hozzátartozói lemondanak az állammal szembeni egyéb követeléseikről. A módosított rendelet továbbá azt is tartalmazta, hogy a kárenyhítés módozatainak, mértékének megállapítására a kormány egy olyan civil szervezetet kér fel, amely az áldozatsegítés területén legalább egy évtizede tevékenykedik.

Most, 2014 februárjában még mindig ott tartunk, hogy az áldozatok hozzátartozói nem kaptak semmit, született viszont egy harmadik módosítás. Ebből kiderül, a kormány eltörölte a kitételt, hogy a kedvezményezetteknek (vagyis a hozzátartozóknak) le kell mondaniuk a további igényeik érvényesítéséről (vagyis perelésről stb.). Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig közleményben tudatta, hogy a szakmai támogatásra az áldozatsegítés területén bel- és külföldön elismert Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesületet kérte fel. Feladatul kapták, hogy vegyék fel a kapcsolatot az áldozatok hozzátartozóival, és készítsenek olyan szakmai anyagot, amelyben javaslatot tesznek az érintettek megsegítésének módjára.

A közlemény kitér arra is, hogy a gyilkosságok idején hatalmon lévő kormányok nem tettek semmit az áldozatokért (mert ez is jó alkalom, hogy ekézzék a korábbi kormányzatot), az állami segítségre 2010-ig kellett várni, amikor is a Balog Zoltán vezette tárca 8,5 millió forintot adott az áldozatok családjainak – a Phralipe Független Cigány Szervezeten keresztül. (Itt lehet fényezni a mostani kormányzatot és a Phralipét.) Ebből az összegből négy lakóházat újítottak fel.

Isten a megmondhatója, az elmúlt években jó néhány olyan írás került ki a kezemből, amelynek Balog Zoltán valószínűleg nem örült. Most sem tetszik, hogy olyan országban élek, ahol Balog Zoltánra és Navracsics Tiborra még egy ilyen horderejű kérdésben sem lehet számítani, mert képtelenek betartani a saját kormányuk által megszabott határidőket. Bár az erőforrás miniszter közleményének azon állításával nem igazán lehet vitatkozni, hogy a Gyurcsány–Bajnai kormány semmit nem tett az áldozatok családjáért, mert ez tény.

Csakhogy az alaposan vitatható, hogy az Orbán-kormány a december legvégi rendeletmódosítással meglebegtette, hogy kárenyhítésre csak akkor hajlandó, ha a hozzátartozók lemondanak egyéb követeléseikről, aztán két hónap elég volt arra, hogy ezt visszavonják.

Nem tartom elképzelhetőnek, hogy valaha is beleszeressek a Fideszbe. Nem tudnék együttműködni egy kormánnyal, ahol Balog Zoltán – szembe gyalogolva a sok évtizedes nemzetközi trenddel – megint feltalálta a szegregációt. Mégsem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy az Orbán-kabinet, ha sokszor kifogásolható módon is, de legalább próbál valamit tenni roma ügyben.

Eközben a baloldali (MSZP-s) „barátainknak” egyszer sem jutott eszébe, hogy például az Európai Parlamentben teremtsenek egy helyet a romáknak. A Fidesz hosszú évek óta vállalja Járóka Líviát, sőt kampányarcot csináltak belőle. (Bár habozom annak eldöntésében, hogy ez most jó vagy álságos reklámfogás.) A számomra elfogadhatatlan Farkas Flóriánból ellenben időközben kiskirály lett. A liberális és baloldali politikusok a mi ügyünkben egy fabatkát sem érnek. Még arra sem méltatnak bennünket, hogy találjanak akár egy Farkashoz hasonló, kisstílű figurát, ha már berezeltek ők is a roma értelmiségiek erősödő hangjától.

Négy lába van a lónak, mégis megbotlik. De: azért botlik, mert halad. Vagyis ha fintorgok is amiatt, hogy milyen tántorgó lépéseket tesz az Orbán-kormány a 2008-2009-es romagyilkosságok kárenyhítése ügyében, annak mégiscsak örülök, hogy legalább az akarat megvan bennük a botladozásra.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink