BeszélgessünkNótár Ilona blogja

Lilis napok

2014. február 16. | Nótár Ilona

Úgy esett, hogy a kisebbik lányommal kettesben tölthettünk néhány napot. Félbehagytam a munkáimat (anyagilag úgyse veszítek sokat, sajnos), hogy az élet leglényegesebb dolgára figyelhessek, a lányomra.

Amikor Lili hazajött a suliból, odaszaladt hozzám:

– Ma nagyon hiányoztál nekem!

Ezt gyakorta mondja.

– Miért? Minden rendben volt?

– Igen, de hoztam neked valamit.

Alig veszi le a kabátját, de már kotorászik a táskájában. Három kivágott szívecskét ad át. Mindegyikbe ugyanazt írta: „Imádlak, anya!” A legnagyobban még volt valami: „Kedves Anya! Nagyon jó, hogy eggyütt tudunk lenni!” Aztán rögtön utána ez: „Bocs, az együtt 1 gy. J”

Ebből a levélből is látszik, hogy mennyire várta már a közös napokat. Mindent előre meg akart tervezni, nehogy csak úgy elszaladjon az idő. A kilencévesem úgy kezdte, hogy megtudakolta, mennyi pénzünk van. Nagyon penge matekból, racionális, mint az apja, két perc alatt összerakja az élet mozaikdarabjait, és pontos képet alkot a valóságról. Nem mintha akarnám, de nem könnyű átvágni. Néha azt veszem észre, érettebb, mint némely felnőtt. (Na, erről biztosan meglenne a véleménye egy gyermekpszichológusnak, de a félreértések elkerülése végett, igyekszem őt megtartani, sőt ha kell, visszaterelni a gyermeklétbe, de a természetéből fakad, hogy sokkal összetettebben képes értelmezi, leképezi a valóságot, mint a hozzá hasonló korúak. És nem azért van ez így, mert mély traumák érték…)

Szóval: írt egy táblázatot. Beleírta napi bontásban, mit szeretne csinálni, mennyi idő van egy-egy programra, és mennyi anyagi befektetéssel járna mindez. Amiben nem volt biztos, azt megkereste az interneten: belépő árak, nyitva tartás, buszjegy… Szóval alapos volt, ahogy mindig. A lista végére írt egy külön megjegyzést, ahová az opcionálisan választható lehetőségek, illetve a „nem biztos, hogy lesz rá időnk/pénzünk” elképzelések kerültek. Végül megmutatta az ötleteit, majd közösen megbeszéltük, ebből mi váltható valóra. Mondtam, hogy a leírtak sajnos eléggé meghaladják a költségvetésünket, tekintve, hogy például a táblázatból kimaradt a kosztpénz, és az egyéb csecsebecse vásárlásának költsége. Nem baj. Megoldottam…

„Az Aquapark nem maradhat ki!” – mondta ő. A múzeumlátogatás és a korcsolyázás között viszont választanunk kellett. A moziban egyetértés volt: vettünk egy doboz pattogatott kukoricát, és az HBO online szolgáltatása segítségével letöltöttük Lili kedvenc fiúcsapatának a koncertfilmjét. Ennek megnézése nagy áldozatot követelt a részemről… Lili viszont ujjongott, és ez volt a lényeg.

Különben ő nagyon hálás gyerek, nem nehéz a kedvére tenni. Mindennap a kedvencét főztem, ami könnyen ment, mert ahogy a legtöbb gyermek, ő is mindig krumplit enne (sültet meg pürét), husi helyett pedig rántott sajtot. Nagyjából ennyivel boldoggá is lehet tenni. Emellé minden nap vettem neki valami ajándékot: kis csokit, kekszet, amiért mindig végtelenül hálás volt.

Együtt aludtunk minden este. Imádok a gyerekeimmel feküdni. Szeretjük egymás illatát, ahogy egymáshoz ér a bőrünk, meg kedveseket suttogunk egymás fülébe, cinkosan nevetünk a csacskaságokon… Lányos dolgok…

De van nekem egy nagyobb lányom is, aki ezeken a napokon apázott. Az elsőszülöttem. Megszenvedtem érte, és már a nevében is benne van, hogy az Isten ajándéka: Hannának hívják. Kegyelem! Most kamaszodik. A fiús anyukák, akik látják, Hanna hogyan bánik velem – milyen kritikus, hogyan grimaszol, flegmázik, milyen hangnemet enged meg magának –, csak sajnálkoznak, mert őket persze a kisfiuk imádja, ott más viszony. Engem is szeret a lányom, de ez egy olyan korszak, amikor szinte mindenkire haragszik a fiatal, mindenkinél jobban tud mindent, és nem nagyon tűri a korlátokat. Ebben az időszakban rám hárul a hálátlan szerep, hogy a földön tartsam a leányt, aki most fedezi fel, hogy ő egy különálló individuum. De nekem ebben az időszakában is nevelnem, terelnem kell őt, mert még nem látja jól a határait. Sokszor azt érzem, rám önti minden dühét, frusztráltságát, mert tudja, hogy én biztosan elnyelem, nem sugárzom vissza rá a saját haragját. Olykor fáj, ahogy viselkedik, és néha úgy megpofoznám. De tényleg. És még csak meg sem ölelhetem helyette, mert nem engedi: „Anyaaaaa, most neeee. Hagyjál már!” – mondja határozottan. Aztán meg csak úgy, minden ok nélkül odajön, s azt mondja: „Puszit kérek az én anyucikámtól!” Ki nem hagynék egy-egy ilyen alkalmat, amiből azért akad bőven, hála Istennek. Kár, hogy a haragosabbik énjétől sem kímél.

No, de most Lili-napjaim voltak. Ő a családban a kicsi. Nem nagy a különbség a két lány között, de Lili mindig is sokkal babásabb volt, a csilingelő hangjával, bújós természetével. Erre csak az éles esze, talpraesettsége és vagánysága cáfol rá olykor. Szoktam is mondani a barátainknak, akik ámuldoznak Lili simulékony természetén, hogy az az áldott szerencsénk, hogy jószívű, és nem él vissza a képességével, a jó tulajdonságaival. Szóval, vele nem nehéz egy hullámhosszon lenni, és mi aztán együtt is rezgünk rendesen.

Ő olyan, hogy amikor megyek a folyosón a konyhába, kiszalad a szobájából (akár naponta többször is), megölel, és azt mondja:

– Várj, mondanom kell valamit!

– Na, mondd, mert sietek!

– Nagyon szeretlek, te vagy a legjobb anyuka a világon!

– Ez most hogy jutott eszedbe? – nevetek.

– Mindig ez van az eszemben!

Ő ilyen. Néhány napja is megyünk az úton, csacsogunk (mint mindig), s megszakítja a könnyed beszélgetésünket egy fontos kérdéssel:

– Anya, az hogy van, hogy itt vagy mellettem, de még most is hiányzol?

– Hát, nem tudom.

– Én meg igen: mert annyira imádlak!

Honnan veszi ezeket, nem tudom. Mindenesetre imádom, hogy annyira szeret, hogy lélegezni is együtt akar velem.

Mondja nekem a kedvenc boltunkban:

– Anya van egy ezresed?

– Hát, éppen van. Adok neked egyet, Hannának egyet, én meg akkor nem kérem most ezt a bigyót –ezzel vissza is teszem a csecsebecsét.

– Na, nem! Azonnal tedd vissza a kosárba! Neked is kell. Nekem nem is fontos most ez – mutat a kezében lévő kártyákra. – Majd nézek olyat, ami kijön a pénzből.

Könyvet lehetne írni a jó cselekedeteikről. Arról, hogyan tanítanak minket, mennyire tudnak szeretni, mennyire örülnek mindennek, milyen hálásak, hogyan nyílnak ki és követelnek maguknak önállóságot, hogyan állják meg a helyüket a világban, már most, s mikképp szégyenítenek meg minket az őszinteségükkel, emberségükkel, szeretetükkel.

Az Aquaworldben töltött idő minden pillanatát imádtam. Lili arca egész nap piros volt az izgalomtól és az örömtől Kipróbáltunk majdnem minden csúszdát és medencét. Én egyébként éppen annyira izgultam és féltem, mint ő. A pezsgőfürdővel kezdtük, de csak azért, mert Lili tudta jól, hogy ki sem állhatom a hideg vizet, és azt akarta, hogy először jól melegedjek fel. Pedig ő nem szereti a túl meleget. Önfeláldozó. Úgy képes adni, hogy azt nem tekinti áldozatnak. Csak szeret. Tanít. Hát, hogyne adnék én is! A büfé felé sem nézett, mert tudta, hogy arra már nem telne, és olyan tapintatos volt, hogy nem is szólt a levegőben terjengő illatokról. Megelégedett az otthonról hozott szendvicsekkel.

Mielőtt haza indultunk, kimentünk a kinti medencébe. Gőzölgött a víz, különös hangulata volt az egésznek, ahogy egymáshoz ért a meleg víz és a hideg, friss levegő. Meg a szürkület. Szürreális élmény volt, mintha ilyet csak képzelni lehetne. Egyfolytában nevettem, amit Lili nem értett.

– Miért nevetsz ennyire anya?

– Mert boldog vagyok.

– De miért?

– Csak, mert boldog vagyok veled. Most raktározom el ezeket a pillanatokat örökre. Te is rejtsd el magadban mindezt, kérlek. Ne felejtsd el a vizet, a levegőt, az illatokat, az arcomat.

Ott teljesen és tökéletesen boldog voltam a lányommal, Lilivel.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink