BeszélgessünkNótár Ilona blogja

I. A roma női szerepek változása

2014. február 23. | Nótár Ilona

– Rendszerváltás előtt és után –

Nemrég részt vettem egy konferencián, amely arról szólt, milyen a roma nők helyzete a szülészeti ellátó rendszerben. Ott egy egészségügyi szakember – egy roma asszony –, mondott valami olyasmit, ami már régóta foglalkoztat engem is, de én nem tudtam ilyen egyszerűen és érthetően megfogalmazni.

„Miben különbözünk mi, roma nők, akik munkát vállalunk, civil foglalkozásunk van, azoktól a roma asszonytársainktól, akiknek nincs állásuk, hanem otthon nevelik a gyermekeiket? Semmiben. Mert miközben ellátjuk a munkánkat, megcsinálunk mindent otthon is, a családunknak.”

Tudom, hogy nem minden roma nőre igaz ez, de azért sok igazság van a fenti mondatokban. A következendő írásaimban azt fogom elemezni, hogy milyen fogadtatásra talál a többségi társadalomban, illetve a roma közösségben az, amikor egy roma nőnek több szerep is jut.

A romákat az elmúlt évtizedekben változások sorozata érte, amelyeket nem önként vállaltak, hanem a politika és a döntéshozók akaratából valósultak meg. A rendszerváltás előtt mindenkinek dolgoznia kellett, a roma nőket és férfiakat többnyire betanított munkásként alkalmazták. Anyám és apám is az volt, emlékszem az erről szóló történeteikre. A rendszerváltozás után, szinte egyik napról a másikra állástalanok lettek, mert nem volt sem szakmájuk, sem megfelelő iskolai végzettségük. A roma nők, ahogy néhány évtizeddel azelőtt tették, visszatértek a családba, hogy főállású anyák és háziasszonyok legyenek. Csak annyi volt a különbség az elmúlt időkhöz képest, hogy ezt a döntést nem ők hozták meg. A körülmények kényszerítették rájuk, és ezt ki-ki könnyebben vagy nehezebben vette tudomásul. A férfiak fizikai munkát kerestek, eleinte segéd-, majd betanított munkásként dolgoztak, később szakmát tanultak: kőműves, asztalos, parkettás lett néhányukból. A zenész cigány családok számára is kézenfekvő volt, hogy a feleség ismét teljes időben a férje és gyermekei életét egyengesse, amíg a ház ura a muzsikálással tartja el a családot. A baj csak az, hogy időközben nagyot esett a cigányzene presztízse, Magyarországon csak kevesen tudnak ebből megélni, a muzsikusok jó része más szakma után nézett. A családi szereposztás azonban megmaradt: a feleség otthon maradt a gyermekekkel.

A rendszerváltás után alakult Antall-kormány a társadalomban a demokráciát, a gazdaságban a kapitalista piac modelljét szándékozott megvalósítani. Hatalmas hibát követtek el, mert nem foglalkoztak a roma kisebbség problémájának megoldásával, és így nem válhatott gazdasági erővé az a sok a munkanélkülivé lett cigány. Iskolába kellett volna íratni őket, hogy legyen szakmájuk, és hogy megtalálhassák a helyüket az új létformában. A pártállami rendszer helyett a ’89-ben jött demokráciában elvileg több esély volt az egyéni kiteljesedésre. De a változás óta már a cigányok harmadik generációja nő fel remény nélkül, munkanélküliségben, méltóságát veszítve. Sok családnál két generációra visszatekintve sem tudják felidézni, milyen az, amikor az apának bejelentett állása volt, rendszeresen munkába járhatott (az anyának erre vajmi kevés esélye volt), havi munkabérért, és a társadalom teljes jogú tagjának érezhette magát. Hiába az idea, mely szerint eztán a nép dönthet a sorsa felől és nem csupán egy privilegizált rétegé ez a jog, mindezt a roma családok jelentős része nem érzékelte akkor sem és most sem.

A cigányok túlnyomó része még ma is szegregáltan kénytelen élni, rossz lakásban, gettósítva, és nem kapott esélyt, lehetőséget arra, hogy továbbtanulhasson, ezzel bekapcsolódhasson az anyagi javak termelésébe, igazságos elosztásába, az azokból való részesedésbe. A roma származású nőkre ez hatványozottan igaz. A romák elszenvedői és nem alakítói voltak a változásoknak.

Mára a helyzet bonyolultabbá vált. A roma társadalom egy része munkát vállal, egyfelől mert a szükség kikényszeríti ezt, másfelől mert a megváltozott helyzet rést nyitott a számukra, hogy megvalósíthassák az álmaikat. Szakmát szerezzenek, bekapcsolódjanak a civil szférába, és önálló keresetre tegyenek szert.

A többségi társadalom különbözőképpen viszonyul ehhez a megváltozott helyzethez. A sokak fejében sztereotípiaként élő roma női modell szembekerül egy egészen új képpel, mely megváltoztathatja az eddig fennálló viszonyokat, kapcsolatokat, és gondolkodásmódot. A roma nőknek meg kell küzdeniük a számukra sokszor teljesen idegen többségi szférában, és az otthonaikban is. Nincsenek erre vonatkozó kutatások, de érdekes lehet a felvetés, mely azt vizsgálja, mely területen nehezebb teljesíteniük, megtapadniuk, sikereket elérni és megbecsülést szerezni.

Fontos írni a tabukról, amelyek a dolgozó nőket körülveszik a családjukban. Beszélni szeretnék arról, hogyan változik a roma női ideál, miután ők már nem kizárólag anyák és háziasszonyok, hanem dolgozók is, civil szakmával, „külön” élettel, világgal bírnak. Vannak nem cigány barátaik (akik nem közösek a család többi tagjával), új, eddig nem ismert tapasztalatokat, ismereteket szereznek, illetve részei lesznek egy számukra ismeretlen kulturális közegnek. Érdekes kérdés lehet, hogy mennyire díjazzák a roma családok az „értelmiségi” roma asszonyok legalább kétszeres tehervállalást, illetve hogyan barátkoznak meg az ezzel járó változásokkal…

Az elkövetkező írásaimban e kérdéskörök mentén szeretném megírni a tapasztalataim.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink