BeszélgessünkNótár Ilona blogja

A roma női szerepek változása 4.

2014. február 27. | Nótár Ilona

A társadalmi fogadtatás

Összegezve az eddig leírtakat, azt tapasztaltam, hogy a társadalom, illetve a munkaerőpiac sok esetben idegenként fogadja a roma női munkavállalókat, és főként akkor kétkednek a tudásunkban, ha nem a megszokott, kevéssé megbecsült munkakörökben, azaz kiszolgáló személyzet helyén látnak minket, hanem magas szakmai tudást igénylő, értelmiségi poszton kellene egyenlő értékű munkaerőként, kollégaként kezelni minket.

Az elfogadás több dolog miatt is nehézséget jelenthet: egyfelől felmerülhet a kérdés, hogy miért egy roma nőnek kellene dolgoznia, például az MTA egyik intézetében kutatóként. Másfelől, éppen ebből kifolyólag folyton rákényszeríthetik, hogy bizonyítsa szakmai rátermettségét. Harmadrészt (és ez messze nem csak a roma nőkre igaz), a roma asszonyok mindeközben állandóan prioritási problémákkal küzdenek: család kontra munka, gyermeknevelés kontra karrier.

A roma nők sokszor találkoznak azzal a nehezen feloldható ellentmondással, amely szerint az emberek elvárnák, hogy a roma nők és asszonyok lépjenek ki a kizárólagos háziasszonyi szerepkörből, vegyék ki a részüket a javak termeléséből – ugyanakkor a munkaerőpiac nem akarja befogadni, elfogadni őket. Tele van a NEKI, az Egyenlő Bánásmód Hatóság olyan panaszokkal, amelyek nehezményezik a származás miatti negatív attitűdöt, és ezek egyébként csak a jéghegy csúcsát jelentik. Mivel a roma nők a legtöbb esetben nem kapnak állást, természetesen erősítik a sztereotípiát, amely szerint a roma nők otthon ülnek, és semmit nem akarnak kezdeni magukkal és az életükkel. Pedig dehogynem! Ők is érzik és tudják, hogy ma már nem elég egyetlen kereset a családban (ha egyáltalán egy van), és képesek is arra, hogy munkavállalóként kivegyék a részüket a család fenntartásából. De többes szerepük – egyszerre anyák, feleségek, nők (sokszor megfelelő szakmai képesítés nélkül) – túl nagy terhet jelent számukra.

A magyarországi helyzet hasonlít a francia vagy a (korábban érvényes) brit mintára. Ezekben az országokban a színes bőrű munkavállalók dolgoztak a legalsó szinteken, a gyári futószalagok mellett, takarítanak az utcákon, tisztítják a cégek hosszú folyosóit, a kórtermeket, a közintézmények irodáit. Annyi a különbség, hogy Magyarországon ezekre a munkákra roma nőket (férfiakat) alkalmaznak. A közmunkaprogramokban is hasonló a helyzet, de ott a roma férfiak is nagy számban megtalálhatók. Az én kórházi tapasztalataim is hasonlóak. A takarító személyzet legalább fele roma (áldja meg őket az Isten, mert amikor velük egy műszakban dolgoztam, mindig adtak nekem is ebédet, mint a team egyik tagjának), viszont a szakszemélyzetben csupán egy romát véltem felfedezni: magamat. Mármint, aki vállalta is a származását. Milyen volt a fogadtatásom? Ezt hosszabban olvashatják a Nili blogjában. Tessék szemezgetni a tapasztalataimból. Nem volt éppen lejtmenet. Nagyon nem.

Nem mondok újat és meglepőt, hogy nagyon kevés roma tud szakközépiskolai bizonyítványt szerezni. Hihetetlen, de több rájuk szabott ösztöndíjprogram azért nem tudott megvalósulni, mert nem volt elég jelentkező. Ez nem a romák érdektelensége miatt van, hanem azért, mert a pályázat kiírói nem számoltak a romák rossz infrastruktúrájával (nagy teher a faluból bejutni a városba, az iskoláig). Szociális nehézségek (nincsen saját szobája a gyermeknek, sem ruhája, sem tankönyve, sem bérlete), mindennapi anyagi gondok (nincsen ételre való, kevés az ennivaló), erős a félelem az előítéletektől, sok a nehézség a kulturális különbségek miatt. Ezekkel nem számol a pályázat, nem kínálja fel a szoros együttműködésen alapuló mentori támogatást, így aztán sem középiskolába, sem a felsőoktatásba – főiskolára, egyetemre – nem jutnak el a roma fiatalok, még kevésbé a roma nők.

Meg kell említenem a családfelfogásból és családképből fakadó, prioritásbeli különbségeket, amelyeket most csak érintek, mert később bővebben szeretnék szólni a témáról. A roma nő – főleg a hagyományos családokra értendő ez – legnagyobb sikere és elérendő célja elsősorban az anyaság, a családalapítás, a gyermekvállalás. A többségi társadalomban élő nők, lányok számára magától értetődő, hogy tanulnak és/vagy szakmát szereznek, rövid és hosszú távú karrierterveket készítenek és valósítanak meg, viszont a gyermekvállalás, a házasság, családalapítás évekkel későbbre tolódik.

Vannak azonban egyéni sikerek. Az elmúlt húsz évben jól tetten érhető pozitív változás, hogy a roma nők bátran kilépnek a megszokott komfortzónájukból, minden várakozás ellenére hatalmas sikereket érnek el, és alkotó részeivé válnak az értelmiségiek magyar és nemzetközi közösségének. Izsák Ritát említem, aki külföldön tanult, afrikai országokban tanított, és most az ENSZ képviseletében végez komoly feladatot. Az antropológus végzettségű Járóka Lívia politikai karriert futott be, és az Európai Parlamentben tette le politikusi névjegyét. Mohácsi Viktória emberi jogi aktivista, politikus még Kanadába költözve is megőrizte munkájának köszönhető hírnevét a hazájában. Ahogyan Mohácsi Erzsébet eredményei is elvitathatatlanok, amelyeket az oktatási diszkrimináció visszaszorítása terén ért el. Lakatos Szilvia romológiát végzett, pécsi egyetemi oktató, Farkas Marika nagyszerű pedagógus, aki gyermekek százait indította útnak, Lakatos Klára író, Daróczi Ágnes néprajzkutató, Balogh Katesz kiváló táncművész, Osztolykán Ágnes történelem szakos tanár és politikus, Farkas Ági újságíró, és lánya, Franciska kiváló színésznő, Bada Márta festőművész, Nótár Mary, Oláh Ibolya, Radics Gigi énekesek. Varga Erika, Helena kreatív művészek, Junghaus Tímea kutató, Lakatos Erika, Menyhért Ildikó, Gulyás Klára, Farkas Hermina, Daróczi Tímea, Balogh Marcsi nagyszerű diplomás szakemberek, akikre méltán lehetünk büszkék. A Kossuth-díjas Bangó Margitról sem szabad elfeledkeznünk.

Még nagyon hosszú a sor, sok ember nevét kellene felsorolnom, mert végtelenül büszke vagyok rájuk és arra, amit létrehoztak – minden ellenállás és rossz élmény ellenére. Ezeknek a roma nőknek az élete külön-külön megérne egy cikket, hiszen identitásukat vállaló, hihetetlen élettörténetű, nagyon erős és tudatos nők ők. Mind másként értelmezik és élik meg az értelmiségi, munkás vagy művész létet, valamint a cigányasszonyi szerepüket.

Biztos vagyok abban, hogy mindegyikük komoly küzdelemben tudta összeegyeztetni a származását, a hitvallását, az identitását és az ambícióit. A belső harcok megvívását követően a társadalom, illetve a munkaerőpiac különböző területein kellett tovább küzdeniük, hogy roma nőként, szakemberként dolgozhassanak az őket megillető szerepben és társadalmi helyzetben.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink