Beszélgessünk

»Végre én is adhatok a társadalomnak« – Varga Attilával beszélgettünk

2014. február 28. | kutivili

»Készíts interjút a srácokkal egy-két év múlva, ki hol tart, kinek mit sikerült megvalósítania, és mennyiben segítette a munkátokat a program« – mondta Lővei Andrea, az Európai Parlament budapesti tájékoztatási irodájának sajtófőnöke, két évvel ezelőtt, a sajtószemináriumunk után. Így elhatároztam, hogy felkeresem azokat a volt kollégáimat, hallgató társaimat, akikkel együtt koptattuk a padot a roma újságíróknak szervezett továbbképzésen, melyet az Európai Bizottság finanszírozásával a Független Médiaközpont valósított meg. Ezúttal a program legfiatalabb résztvevőjéhez, Varga Attilához látogattam el.

Varga Attila személyiségéből sugárzik az életerő, és a tenni vágyás. Tenni jó dolgokért, amivel a nehéz helyzetben lévőkön segít. Sokszor kihangsúlyozta a múltban, hogy komoly lehetőségnek tartja a programot, melyen részt vettünk, és ahogy neki pluszt adott ez az egész, ő is szeretne egy pluszt adni másoknak. Lehetőségeket adni az előrelépésre, fejlődésre, ahogy a múltban ő is megkapta. Nos, örömmel jelentem, a fiatal újságíró elindult a pályán, amit egykoron megálmodott….

Olyan két éve sokat meséltél nekem a terveidről. És azóta?

Az újságíró-képzés után egy másik, de OKJ-s képzést kezdtem el, ott szintén újságírást tanulok. Ennek az utolsó fázisában járok. A Független Médiaközpontban tanultak sok mindent elindítottak bennem. Rengeteg izgalmas projektben vehettem részt azóta. Például dolgozhattam az Esélyt a hátrányos helyzetű gyerekeknek alapítványnál is. Ott rám bíztak egy projektet, amiben koordinátori feladatokat láthattam el. Emellett sok helyre bedolgozok, interjúkat készítek, ezek közül a Civil Rádiót és a Tilos Rádiót emelném ki. Az OKJ-s iskolában az egyik tanárom a Civil Rádiónál dolgozik, ő felfigyelt rám és segített abban, hogy egy-egy 10-15 perces anyagom adásba kerülhessen.

Már a program ideje alatt érdeklődés mutatkozott benned a roma fiatalok sorsa, az elesettek iránt. Meg tudod valósítani ezeket az elképzeléseidet?

A Független Médiaközpontban rengeteg tapasztalatot szereztem, segített az ott kialakult, jól szervezett közösség is. Fontosnak tartottam, amit a romáktól kaptam, és célnak tűztem magam elé, azt valahogyan visszaadjam majd a jövőben. Az egyik jelenlegi projektünk témája a szegregált oktatásban részt vevő gyerekeknek kimenekítése az elkülönítésből. Vannak mentoraink, akik segítenek a roma fiataloknak a tanulásban. Felkészítjük a gyerekeket, a lemaradásukat a mentor segítségével igyekszünk behozni. Az UCCU-nál létrejött egy program, aminek keretében különféle iskolákban beszélgetünk arról, hogy mit jelent ma cigánynak lenni. Sorra vesszük az előítéleteket és az azzal járó konfliktusokat. Az egyik célunk a gyerekekben lévő negatív előítélet megszüntetése, a másik, hogy koordináljuk a romák és nem romák közti párbeszédet, megteremtsük az értelmes és hatékony kommunikációt.

Mik a véleménye a megkérdezetteknek? Milyenek ezek a beszélgetések?

Az elit gimnáziumokban kevés a roma származású fiatal. A tanulóknak gyakorlatilag nincs tapasztalatuk roma fiatalokkal, roma értelmiségiekkel. A mi programunk informális oktatás. Körbeülünk, és különböző helyzeteket eljátszva vitát kezdeményezünk, felvetjük a problémákat. Vannak képes játékaink is. Olyan képeket használunk, amiken roma és nem roma látható valamilyen szituációban, tevékenység közben, de az arcukat kitakarjuk. A diákoknak ki kell találniuk, hogy milyen származású ember található a képen. Általában olyan témák jönnek elő, amelyek a többségi társadalomban jelen vannak. Nyílt kérdések, amikre még nem kaptak megfelelő választ a szüleiktől vagy a tanáraiktól.

A felmerülő kérdések?

Mennyien vannak a cigányok, milyenek ők? Ki a cigányok, honnan jöttek? A fiatalok azt sem tudják, hogy többféle cigány nyelv van, s hogy milyen a cigány zászló, a cigány himnusz. Elgondolkodtatjuk őket. A feladatunk a sztereotípiák legyőzése, a gondolkodtatás. Játszom egy darabban is, ami a szegregált oktatáshoz kötődik. A darab interaktív, a közönség is beállhat. Hatan veszünk benne részt, négy cigány. Amikor, mondjuk, én kiállok a helyemre, azaz a cigányfiú helyére áll be a néző, és átélheti a többségi társadalom rosszallásával szembesülő roma fiatal helyzetét, az ő nézőpontjából közeledhet a problémákhoz. Ez nagyon hatásos szokott lenni.

A médián belül sok minden érdekelt. Milyen témákkal foglalkozol legtöbbet?

Riport szerkezetű anyagokat készítek, interjúkat. A rádiónál is legtöbbször ezt csinálom. A Független Médiaközpontnak köszönhetően annak idején a Népszavánál töltöttem a gyakornoki időmet. A régi kapcsolat megmaradt, és szerencsére folyamatosan alakulnak ki új kapcsolataim különböző médiumokkal, az ott dolgozó szakemberekkel, akik támogatják és segítik a munkámat.

Hogyan látod magad öt-tíz év múlva? Melyik irányba szeretnél elmenni?

Szeretnék továbbtanulni egyetemen vagy főiskolán, filozófia, politológia vagy kommunikáció szakon, még nem tudom biztosan, végül melyiket választom. Hála Istennek sokan támogatnak ebben. Közben sem fogom feladni a jelenlegi munkáimat, a diploma után pedig azon leszek, hogy képzettebben, nagyobb volumenben és hatékonyabban tudjak segíteni elsősorban a roma fiataloknak az előrehaladásában, és a hátrányos helyzetűeknek a lehetőségeik kibővítésében.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink