KomolyanVideók

Világszínvonalú hangszerek, magyar mestertől – Gáspár Károlynál jártunk

2014. február 28. | Balog Zsolt

Nagyon kevés ember van a világon, aki ne hallotta volna a legendás hangszerkészítő, Stradivari nevét. Miért vált legendássá? Azért, mert olyan különleges hangú és stílusú hangszereket készített, melyek egyedivé tették munkásságát, a legnagyobb művészek játszottak, játszanak alkotásain. Akárcsak azokon a hangszereken, melyek Gáspár Károly keze munkáját dicsérik. Számos művész és szakmabeli vallja, hogy a fiatal hangszerkészítő mester adottságai egyedülállóak, hangszerei egyediek és világszínvonalúak. Meglátogattuk munka közben Gáspár Károlyt, belenéztünk a munkafolyamatokba, hogyan is készíti sikeres és elismert hangszereit.

Sok nagy művész játszik a hangszereiden. Hogyan kezdődött?
Tizennyolc éves koromban hazajöttem Németországból, tudniillik előtte sokáig ott tanultam, szakács lett volna belőlem. Amikor visszatértem, újra eljártam a régi társaságokba, felelevenítettem a régi baráti kapcsolatokat, közöttük számtalan zenész akadt. Nekem is kedvem támadt a zenéléshez, de mivel ahhoz már túlkoros voltam, hamar letettem róla.

Aztán jött a hangszerkészítés? Átálltál a másik oldalra?
Igen, a nagybátyám, Lakatos Flórián segített ebben. Ő ajánlotta, hogy foglalkozzam inkább hangszerkészítéssel. 1992-ben elvitt egy hangszerész műhelybe, és én azonnal beleszerettem ebbe a gyönyörű szakmába. Pedig nem könnyű munka, vésés, faragás, mindenféle úgymond piszkos tevékenységet végez az ember, amíg egy hangszer kikerül a kezéből.

Honnan tudtad, hogy van érzéked, tehetséged a szakmához?
Hála istennek sok pozitív visszajelzés érkezett már a tanonc időszakom alatt. Radics Sándor volt a mesterem, aki sokszor hangsúlyozta, hogy van bennem tehetség, nehogy abbahagyjam. Igyekszem megfelelni neki meg az elvárásnak. Elmondhatom, hogy a mai napig jók a visszajelzések. Az ügyfeleim – itthoni és külföldi zenészek egyaránt – meg vannak velem elégedve.

Úgy tudom, külföldre is dolgozol. Honnan jönnek megrendelések?
Többnyire Németországból, Ausztriából, az Egyesült Államokból, de szerénykedés nélkül mondhatom, hogy az Európai Unió csaknem mindegyik országába jutott már el általam készített hangszer vagy vonó, és nem egy híres zenész is rendelt már tőlem.

Ez igazán szép eredmény. Mitől lehet különleges egy hangszer?
Amikor egy új hangszer elkészül, azt jóval előtte a készítőnek meg kell álmodnia. Sokszor eltart napokig, hetekig, míg a megfelelő formát kitalálom. A hangszerbe mindent bele kell adnia az embernek, és egy kicsi darabot a lelkéből is. Alázat nélkül nem megy, anélkül nem jön létre jó hangszer. És nagyon tisztelni kell a faanyagot.

És ha rossz a fa? Van ilyen?
Szó sincs róla! Nem létezik rossz faanyag. Ismerem ezt, sok hangszerkészítő állítja, hogy a rossz fa miatt nem sikerült a hangszere. Hangsúlyozom, ilyen nem létezik. Mindenfajta faanyagból lehet hangszert készíteni. Motiváció szükséges hozzá és az a bizonyos darab a készítő lelkéből.

MI a munka folyamata?
Van egy modell, ami megtetszik, miután kipattant az ötlet. A fára a papír sablon alapján megrajzolom a hangszer formáját, aztán a fa vastagságából annyit és úgy veszek le hogy megkapjam a hangszer testét. Ezzel nagyon keményen kell dolgozni, és a legnagyobb odafigyeléssel elkészítem az összes alkatrészt. Aztán ezeket összeragasztom, és amikor kész van, pár napig pácolom a hangszert, utána jöhet a lakkozás. Különböző lakkanyagokkal dolgozok, én magam főzöm a lakkokat. Régi olasz mesterek receptjét követem, próbálom a tőlük tanult hagyományt kamatoztatni a saját munkámban.

Térjünk át a cigányzenére. Szoros kapcsolatot ápolsz a zenészekkel. A cigányzene világáról is van egy elképzelésed. Milyennek látod a cigányzene múltját és jelenét? Van-e szükség arra, hogy megmaradjon, és ha igen, miért?
Sajnos egyre kevesebb a cigányzenész, mert ugye nincs munkalehetőség. Senkit nem szeretnék megsérteni vagy elítélni, de az én véleményem, hogy ez részben az ő hibájuk. Ha összetartóbbak lettek volna, kiálltak volna ezért a kultúráért – ez még visszatérhet –, akkor nem alakult volna ki a mostani szomorú helyzet, hogy sokan a vészharangot kongatják a cigányzene miatt. Több zenész panaszkodott arra, hogy az éttermi fellépésekkor – és mindenhol – ronda szóval mondva fúrják egymást. Ez hosszú távon tarthatatlan állapot, és nem is célravezető.

Ez a folyamat vezetett ide?
Szerintem ez volt az egyik oka. Nyíltan kimondom, sokan túllépték a határt. Nem igazán pontosan végezték, végzik a munkájukat. Elzüllöttek, mármint szakmailag, és ez a züllési folyamat mind a mai napig tart, sajnos. Sokakból a szeretet hiányzik játék közben, pedig ha valamit úgy csinálunk, hogy csak rutinból és nem szeretettel, abból nem sok jó sülhet ki. Hiszek abban, hogy még mindig van rá lehetőség, hogy megújuljon a cigányzene. A rendkívül erős összefogás sokat lendítene a dolgon. Régen rengeteg külföldi azért jött Magyarországra, mert a hungarikumokat, a gulyást és a paprikát összekapcsolta a cigányzenével. Amikor német falvakban jártam, az ottani idősek, akik korábban jártak nálunk, lelkesen meséltek arról, milyen jókat ettek Magyarországon, és közben zseniális cigányzenét hallgattak. A helyzet megváltozott, és nem épp az előnyünkre.

Mit gondolsz a jövő generáció lehetőségeiről?
Hangszerésznek lenni különleges elhivatottság. A hangszerkészítés nyitott szakma, nem szükséges hozzá pontosan a hangszerész iskolába járni, hiszen vannak kurzusok, ahol a fiatalok el tudják sajátítani az alapvető fogásait. Nagyszerű szakma az enyém. Ha valaki szereti a szakmáját, és itthon nem boldogul vele, határozottan annak a híve vagyok, hogy próbálja meg másutt. Ebből külföldön is meg lehet élni.