BeszélgessünkNótár Ilona blogja

A Nő két arca

2014. március 3. | Nótár Ilona

– Rendhagyó kitérő, nem csak roma nőkről –

Van az emberben egy alapvető ösztön, amely arra készteti, hogy uralkodjon fajtársa felett. Ez leginkább a férfi–nő kapcsolatokban érhető tetten. Ennek ősi eredetére olyan bibliai példákat hoznék fel, amelyek miatt valószínűleg sokan felszisszennének, kevesebben helyeslően bólogatnának. Az elnyomásra – na, jó ez így leírva kicsit erősnek tűnhet – kicsit visszakozom: az alárendeltségi okokra a keresztény társadalmak, de még a Koránra épülő vallások is gyakran hivatkoznak. Vagyis, hogy Évát Ádám egyik testrészéből (oldalbordájából) teremtették (függő viszony, nem önálló alkotás, hanem valaki része), illetve, hogy a bűnre Ádámot a Nő vezette rá (meg a kígyó). Ezért eleve átokkal, vagyis a bűneik következményeivel számolva kellett megkezdeni közös életüket. Később a Biblia a házasság kötelékében a nőt és a férfit egyetlen szövetségbe vonja, ahol lesznek egy test, és a nőnek feladatul szabja a férje szolgálatát, a főségének elfogadását (a férj a feje a családnak, ahogyan Krisztus az Egyháznak). Mivel a szülést szabta ki ajándékként (de fájdalommal) a számukra, ezzel a szerepük is megszabott lett: csak ők képesek szülni, szoptatni, gyermeket gondozni, mert a férj a család ellátásáért, irányításáért felel (véres verítékkel). Ez a patriarchális felállás a meghatározó a világ túlnyomó részén, és csupán néhány természeti népre jellemző a matriarchális családvezetés.

Más vallásokban is jelen van a nő mint a termékenység szimbóluma (hinduizmus, buddhizmus – sőt némi szabálylazítással, hiszen nem vallás, vegyük ide a boszorkányságot is), és ezáltal határozott körvonalakat kap kiemelt szerepük és feladatuk is a világban. Ezek a vallásokból levezetett analógiák nem kizárólag a roma nőkre igazak, de minden nő életét meghatározzák a modern korban is.

Engedjék meg, hogy az olvasói levelekre reagálva kis kitekintést adjak, és nem kifejezetten a roma női szerepek változásának szempontjából vizsgáljam a kérdéskört, hanem a nőt, mint a társadalom kiemelt szereplőjét értékeljem. Természetesen a teljesség igénye nélkül, és óhatatlanul is szubjektív megközelítésben (ez egy blog, nem tudományos esszé).

A történelem során felbukkantak nőideálok, akik azért lettek híresek, mert csodás anya- és feleségmodellt mutattak a társadalomnak. Ebben élen jár Amerika, gondoljunk csak a sokáig sulykolt nőmodellt szatirikusan bemutató filmre, a Stepfordi feleségekre (2004). De voltak olyanok is, akik azzal vívták ki a figyelmet, hogy merészeltek kilépni a számukra megszabott korlátok közül és saját egyéniségüknek és igényeiknek megfelelően akartak élni.

Számomra a legfontosabb változást a két világháborúban megjelent női szerepek jelentették. A szükség hozta, hogy a nőknek kellett ellátni azokat a feladatokat, amelyeket addig a férfiközpontú társadalom elképzelhetetlennek tartott kiadni a kezéből. A munkaképes férfiak azonban a fronton voltak, a gyári munkaruhába a nők bújtak, és a lőszerkészítéstől a hegesztésen és szerszámkészítésen át az autógyártásig mindent elvégeztek. Az otthon maradt családok szinte teljes mértékben az anyáktól függtek, a gyermekgondozástól a háztartásig, továbbá a gazdaság és a szociális területek működtetéséig minden rájuk hárult. Nagy-Britannia ezt a fajta női helytállást a szavazási jog megadásával jutalmazta, habár a nőket még sokáig másodrendű állampolgárokként kezelték. A második világháború alatt szinte minden hadban álló országban nők vették át a férfiak feladatait, és Amerikában megszületett a világhírű plakát és a jelszó, mely szerint a nők is mindenre képesek: You can do it!

Lenyűgöz, de egyáltalán nem lep meg, hogy a nők minderre képesek. Régóta tudom, hogy az igazán erős nők okosan és nagyvonalúan játsszák a gyenge, esetenként megmentésre váró szende lányokat, de amikor kell, anyatigrissé válnak, és Atlaszként hordozzák a világot a hátukon. Nem csinálok nőkultuszt, nem kell fújolni. Ismerem a társaimat, tudom, hogy mire képesek, és képes vagyok becsülni még azt az álnok, bestia természetüket is, mert nőként könnyebb megértenem az okokat. Az egyik novellám (A Nő és a kacérság) női szereplőjétől idézve: „Ha a titkos álmaitokhoz résnyire ajtót nyitok, engedve, hogy a nő mellett ti férfit játsszatok, maga a bűn vagyok?” Ezzel a mondattal a szereplő arra utal, hogy a nő szinte mindenre képes, amire a férfi is (csábítani is), ugyanakkor sokszor előzékenyen a háttérbe vonul, hogy a hímek parádézhassanak. De amikor így tesznek, vagy éppen hárítanak, a férfiaktól akkor is megvetést és megbélyegzést kapnak. A novella végén a Nő valósággal kifakad (Ugye ilyet nem éltünk meg soha?!) „Tessék, kérem, eldönteni! Milyen legyen a nő? Merjen hát, és okozzon élvezetet? Jó sokat? Vagy legyen ártatlan és méla, várva, hogy valaki leszakajtsa? Ezt szeretné a kedves? Most szóljon, ne legyen néma az ajka! Gyáva!”

(Ugye nem kell leírnom minden blogomban, megint és ismét és újra, hogy nem általánosítok, csupán egy-egy ismert jelenséget írok le. Azért a bizonyosság kedvéért idebiggyesztem.)

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink