Bogdán Péter blogja

Pereg a vakolat

2014. március 4. | Bogdán Péter

A napokban megállt bennem az ütő. A jobb- és baloldali politikusok 24 éven keresztül a fülük botját sem mozdították a roma értelmiségiek jajkiáltásaira, és most egyszeriben nemcsak kőkemény roma programokkal álltak elő, de pár napja ütik-verik is egymást, hogy bizonyíthassák, melyikük védi leginkább a hazai cigányságot.

A napokban megállt bennem az ütő. A jobb- és baloldali politikusok 24 éven keresztül a fülük botját sem mozdították a roma értelmiségiek jajkiáltásaira, és most egyszeriben nemcsak kőkemény roma programokkal álltak elő, de pár napja ütik-verik is egymást, hogy bizonyíthassák, melyikük védi leginkább a hazai cigányságot.

Balog Zoltán szerint a romák helyzete nem rendezhető a többségi társadalom támogatása, de a romák aktív részvétele nélkül sem. Ezzel nem is lehet vitatkozni. Az emberi erőforrások minisztere azt is mondta, hogy kormányokon átívelő integrációs programokra van szükség. Ez szintén igaz.

A fideszes politikus szerint e kérdések megoldásába be kell vonni az önkormányzatokat, a civil szervezeteket, a munkaadókat, a kormányt, a központosított oktatási rendszert, az Európai Uniót, a közvéleményt és az Országos Roma Önkormányzatot. Itt azonban már valami hibádzik, mert ha az Országos Roma Önkormányzat alatt Farkas Flóriánt érti, jobb, ha tudja, hogy rá bizony a kormányon kívül senkinek sincs szüksége.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy Balog Zoltán szerint a romaügyben vannak jó és rossz válaszok. Rossznak nevezte a fajgyűlöletet, a rasszizmust, a szociális segélyt, a gettósodást, az iskolakerülést és az áldozat mentalitást, jónak tartja ugyanakkor a konfliktusokról való világos beszédet, a Start munkaprogramot, a roma középosztály megteremtését, az ösztöndíjprogramot és a felelősségvállalást.

A történet itt már megint hibádzik, előbb azonban hadd jegyezzem meg, hogy az emberi erőforrás miniszter „jó” fogalmait nem áll módomban kritizálni, mert azokkal egyetértek. A fajgyűlöletnek és a rasszizmusnak a rossz válaszok közé sorolása is rendben van, viszont szociális segélyt nem csak a roma származásúaknak adnak, az iskolakerülés nem cigány specifikus jelenség, és a romákat nem az áldozat mentalitás jellemzi. Ezt Balog Zoltánnak kellene a legjobban tudni, ugyanis az ő kötelezettsége, hogy kieszközölje a roma sorozatgyilkosságok áldozatainak hozzátartozóit megillető kártalanítást. A gettósodásról elég annyit mondani, hogy éppen Balog miniszter veszi ki jelentősen a részét annak megszilárdításából, hiszen támogatja a szegregált osztályokat.

Körmönfont csúsztatásnak érzem, hogy a választásokra történő nemzetiségi regisztrálás nem diszkrimináció, hanem lehetőség. Balog Zoltán vegye tudomásul, bele akarok szólni abba is, hogy melyik párt jusson be az országgyűlésbe, és abba is, hogy melyik roma szószóló képviseljen engem ott. Az előzőhöz magyarként van jogom, az utóbbihoz magyar cigányként.

Farkas Flórián szerint cigánypolitikai korszakváltás volt Magyarországon, mert a kormány a legmagasabb szintre emelte a romák ügyét. Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy pereg a vakolat. De van abban igazság is, amit Farkas állít. Valóban a legmagasabb szinteken tűrték el Gyöngyöspata „foglyul ejtését”. Valóban a legmagasabb szinteken engedik cigányellenes félkatonai szervezetek működését az országban. És valóban cigánypolitikai korszakváltás van, mert most már a cigány- és zsidóellenes újnácik tematizálják a romaügyet, és beszélnek akár az érintettek kémiai kasztrálásáról is.

Örülök annak, hogy Schmidt Mária történész szerint a magyar nemzet csak akkor lehet sikeres, ha a cigány testvéreit partnerré teszi. Csak azt nem tudom, hogy ez miért alig egy hónappal az országgyűlési választás előtt hangzik el, és miért nem mondta ezt folyamatosan 2010-től kezdve?

Persze, vannak kedvenc nyilatkozataim a baloldalról is. Az Összefogás részéről például az hangzott el, hogy „soha ilyen széles összefogásban pártok nem kötelezték el magukat a romaintegráció iránt”. Ez nagyjából olyan súlyú gondolat, mint Farkas Flórián „cigánypolitikai korszakváltása”. A választási vereség lehetőségétől berezelt baloldaliak utolsó kuncsorgása a romák szavazataiért. Megígérik azt, amiről a szűk roma értelmiségi réteg huszonnégy éve papol. A szép a történetben az, hogy ez az elkötelezett baloldali összefogás körülbelül annyi, kidolgozott tervvel állt elő, mint ahányan vannak. Gondolom, mindegyik mondott egyet.

A pártszövetség szerint megálljt kell parancsolni a diszkriminációnak, javítani kell az oktatás minőségét, meg kell szüntetni a szegregációt, növelni kell a romák foglalkoztatottságát, az uniós forrásokat igazságosabban kell elosztani, és csökkenteni kell a gyermekszegénységet.

Tisztelt bal- és jobboldali pártok! Az elmúlt 24 évben hol tetszettek lenni? Már rojtosra beszéltük a szánkat, annyiszor elmondtuk, hogy hol borul ki a bili. Ennyi idő miért nem volt elég arra, hogy visszaállítsák a talpára? Miért kellett megvárni, hogy Magyarországon újnáci szelek fújjanak?

A jobb- és a baloldalról lehullott a lepel. A 2014-es választási kampányban elismételték azt, amit 24 éve mondunk, tehát meghallották az érveinket. És nemcsak figyeltek ránk, hanem meg is értették, miért van igazunk, mégsem tettek semmit. Az elmúlt pár napban kiderült, a nem roma elit ugyanúgy tudja, mint a szűk roma elit, hogy mi a baj, és mégis lefeküdt a rasszista csőcseléknek az elmúlt 24 évben. Feláldoztak minket azért, hogy közel lehessenek a tűzhöz, hogy lehetőségük legyen ellopni azokat az adóforintjainkat, amelyekért véres verejtékkel megdolgoztunk.

Balog Zoltánnak és az Összefogás pártszövetségnek a retorikája annyira pontos, annyira logikus, mint amikor az ember Brüsszelnek megír egy jó pályázatot: az abban foglaltakat nem hajtja végre, de leigazolja, hogy minden úgy történt, ahogyan azt jóváhagyták. A jobb- és a baloldal olyan pályázati szöveget írt meg, amit tőlünk, roma értelmiségiektől loptak, és amit nem fognak végrehajtani, de 2018-ban majd kimagyarázzák magukat, hogy ők akarták, csak elbuktak az áldozat mentalitáson, az iskolakerülésen meg a szociális segélyen.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink