BeszélgessünkNótár Ilona blogja

A Nő két arca II.

2014. március 7. | Nótár Ilona

– Rendhagyó kitérő nem csak roma nőkről –

(1883–1971) a maga korában botránykő volt, a viselkedése felháborította az embereket ugyanakkor megmagyarázhatatlanul vonzotta őket az ő új világa., mára viszont valóságos ikonná vált.. Amikor mások csilivili nagykarimás kalapot hordtak, ő egy egyszerű (férfi) szalmakalapra tűzött szalagot, és azt tette a fejére. A dámák szabói a legdrágább brokátot, selymet és bársonyt vették meg, hogy ruhát készítsenek belőlük, ő a sokkal kényelmesebb (és olcsóbb) dzsörzé anyagból készített kényelmes és hordható ruhákat nem csak az úri kisasszonyoknak. Ez a merészség nem kevés megbotránkozást keltett eleinte, később pedig hatalmas nyereséget hozott a merész újító számára. Nem törekedett a feltűnésre, csak megvalósította az álmait, s nem fogadta el a számára (társadalom által) kijelölt határokat. Állami gondozottként (apácák nevelték) olyan etikettet kényszerítettek rá, amelyben a nőknek és az álmoknak kikerülhetetlen és áthághatatlan korlátai voltak. Ez az „impulzushiány” – úgy hiszem – számára talán előny volt, mert felkészíthette magát a szabad gondolkodásra, ahol az álmaiban bármit megvalósíthat.

Mély cinizmussal kezelte a nők lemondását a saját szabadságukról. A legjobb barátnőjének az esküvője napján valami ilyesmit mondott (az életrajzi film szerint), miközben a maga készítette ruhába öltöztette: Úgy kell neked, ha képes vagy elhinni, hogy ha férjhez mégy, nem szabad tovább dolgoznod, csak otthon maradni jó.” A barátnő a szerepének elfogadásával gyönyörűen rávilágít társadalom korlátaira, a saját jelentéktelenségének tudomásul vételére, és arra, hogy számára a házasság jelenti az élete csúcspontját, aminél többet egy nő nem kívánhat és nem is képes elérni. Kivéve néhány kivételes embert, mint például Coco Chanel.

Egyszer majdnem férjhez ment, de végül ez nem valósult meg. (…) Idősen is Mademoiselle/Kisasszony maradt a megszólítása. Hajlott korú, méltóságteljes dámaként is tervezett, s a siker a haláláig elkísérte. Nem érdekelte az őt körülvevő cécó, nem azért dolgozott. Nem adott lejjebb az alkotásvágyából, kreatív és alkotó része akart lenni a közösségének. Nőként adni abból, amije van, amiből tud adni. Tudta, hogy különleges, és ezt nem is szégyellte: a világnak megmutatta a kreatív nő önmegvalósításának modelljét, saját magával.

Muszáj megemlítenem a francia sanzon örök királynőjét, Édith Piafot (1915–1963), aki a húgáért is felelősséggel tartozott (ennek a felelősségnek sem tudott megfelelni, ahogy Coco Chanel sem az ő idejében). Az utcán kezdte pályafutását. Kiállt a francia koszos kis párizsi sikátorok boltjaival szemközt, s a senkiéhez nem fogható, felejthetetlen, daccal és fájdalommal teli gyermekhangján énekelt. Coco Chanel és Édith Piaf is megbotránkoztatta a társadalmat: öltözködés, viselkedés, beszéd, társasági élet, gondolkodásmód, szégyentelen, nagyra törő álmok kimondása és hajthatatlan törekvés azok elérésére. Mégis olyan egyediek, vonzóak voltak, hogy szinte megbabonázták a közönséget. Itt zeng a fülemben, ahogy élete végén is, betegen, de megtörhetetlenül énekli:

Non, rien de rien
Non, je ne regrette rien
Ni le bien qu’on m’a fait
Ni le mal; tout ça m’est bien égal!

Non, rien de rien
Non, je ne regrette rien
C’est payé, balayé, oublié
Je me fous du passé !

Fábri Péter szép fordításában:

Nem, nem és nem,
nem, nem bánok semmit sem.
Akár jó, akár nem,
ami volt, minden mindegy nekem.

Nem, nem és nem,
nem, nem bánok semmit sem.
Ami volt, szertehullt,
mind hazug, kinek kell az a múlt?


(Ha tehetik, miközben olvassák, hallgassák is a Piaf hangjából áradó lázadást, és a töretlen hitet az életben, a szembenállást az egész világgal, amely nem hisz neki.

Méltóság és büszkeség. Túl sok volt ez az akkori társadalomnak. Is. Alighanem sok ez most is egy nőtől. Magam ezt érzem. Meggyőződésem, hogy ez a női viselkedés egyáltalán nem a feltűnésvágyból fakadt, hanem abból, hogy meg kell élniük a természetes vágyaikat, meg akarják valósítani álmaikat. Ha belegondolunk, ez minden ember alapvető joga kellene hogy legyen. De a nők (akkoriban is) az illendőség korlátai között tehettek kísérletet, hogy megvalósítsák magukat, de csak csendben. (Nekem ez most is olyan ismerős…)

„Non, rien, de rien, non je ne regrette rien… Nem, nem és nem,
nem, nem bánok semmit sem.”

Haláluk óta idestova fél évszázad múlt el. Változott a női szerep, de sok nő, aki ma már minden következmény nélkül szavazhat és munkát vállalhat, még mindig a legnagyobb célnak a férjhez menést tartja, és a házasság által adott biztonságot. Ez egyúttal lemondások sorával jár, de egyfajta státust is kölcsönöz számukra: a társadalom által elvárt mederben halad az életük. Ha ezt az elképzelt időhatáron belül nem érik el, jön a pánik, hogy talán végleg lekéstek valamit, és vereséget szenvedtek magukkal, a világgal szemben…

Nem állítom, hogy a fentebb említett életcél rossz, és még véletlenül sem sugalmazom, hogy akik számára a házasság és gyermekvállalás a legszebb elérendő cél, alacsonyabb rendűek lennének bárkinél is. Dehogy is!

Csak jelzem, hogy régen is voltak más női ideálképek, és vannak mostanság is. Ezek ugyan nem annyira szokványosak, nem is kényelmes feladat ilyenné alakítani magunkat, és mindezt elfogadtatni a korlátokkal teli valóságban, mert kiesik a megszokott komfortzónából, de cseppet sem lebecsülendőek ezek a női modellek.

Ezekről a megváltozott szerepekről fogok beszélni a továbbiakban.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink