Bogdán Péter blogja

Az eszperantó és a romák

2014. március 9. | Bogdán Péter

Pachomiusz barát az Espero Katolika című lap 1987 novemberi számában még biztosan közölt írást a közeledő, decemberi Cigányok Világnapja alkalmából. A roma ügy több területére kitért, amelyek közül talán a legfontosabb, hogy ő akkor 600 ezer cigányról tudott, akik a koncentrációs táborokban vesztek oda a II. világháború alatt.

Az eszperantó mozgalomban sokáig nem találkoztam más cigánnyal, pár évvel ezelőtt aztán kiderült, hogy él Magyarországon olyan roma közéleti személyiség, akinek középfokú eszperantó vizsgája van. Ám ezt a tudását nem használja, nem is kapcsolódott be az eszperantisták világába. Mivel bővíteni szeretném a kutatatási területemet az Európán kívüli cigányok és a nyelvpedagógia irányába, kitaláltam azt, hogy körülnézek a nemzetközi eszperantó mozgalomban. Felhívást tettem közzé a Facebookon, amelyben tudattam, hogy magyarországi egyetemi oktató vagyok, aki mellesleg eszperantista, és szeretném kideríteni, vannak-e még rajtam kívül aktív romák ezen a területen.

A poszt sokaknak tetszett, az első reakciók azt jelezték, hogy nemzetközi szinten is én vagyok az első roma, akiről az eszperantisták hallanak, majd egyszer csak hírt kaptam arról, hogy mégsem vagyok egyedül. Kiderült, hogy Lengyelországban, a 80-as években volt egy Pachomiusz nevű ferences szerzetes, aki szintén diplomás roma volt, és eszperantista.

Az Espero Katolika (Katolikus Remény) című folyóirat azt írta róla 1987 júliusában, hogy Pachomiusz orosz nemzetiségű cigány, Oroszországban folytat lelkipásztori tevékenységet a romák között, de a ’80-as évektől Lengyelországban, Katowicében tanul a ferencesek Lelkész Szemináriumán. Pachomiusz barátról olvasva magamra ismertem: őt is érdekelte a filozófia, a vallás és a nyelvészet. Viszont neki megadatott, hogy a katowicei Orvostudományi Főiskolán (ott nem egyetemi szintű képzés volt) tanítson eszperantót, egészen addig, amíg ki nem derült róla a vallásossága, emiatt aztán elvették tőle ezt a lehetőséget.

Teológiai tanulmányai keretében arról írta a szakdolgozatát mester szakon, hogy milyen filozófiai és vallási nézetei voltak Ludwik Lazarus Zamenhofnak, az eszperantó nyelv kidolgozójának. A lap 1987 júliusi számában azt is megírták róla, hogy dolgozatát Krakkóban, a Pápai Teológiai Főiskolán fogja megvédeni. Pachomiusz barátot a filozófia és a vallás mellett különösen érdekelték az Indián kívül elterjedt indiai nyelvek, és különösen rajongott a roma nyelvért. Sokat foglalkozott Srí Lankával is, mégpedig az ott beszélt szingaléz nyelv okán.

Pachomiusz barát nagyon komolyan csinálta mindezt. Céljai elérése érdekében kapcsolatokat épített ki a Łódźi Egyetemmel, továbbá néhány lengyelországi és más országbeli világhírű tudóssal. Ráadásul a ’80-as években gyűjtőmunkát is végzett a saját népe körében: roma népzenét rögzített és fotózott. Annyira szegény volt, hogy sokszor még a filmek előhívatására sem volt pénze.

Pachomiusz már negyven évvel ezelőtt konzekvensen képviselte, hogy minket romának nevezzenek, és ne cigányoknak. Indokként ugyanazt hozta fel, mint amit ma is mondanak: úgy vélte, hogy – ellentétben a romával – a cigány szóhoz negatív tartalmakat kapcsolnak. E témában a Łódźi Egyetem Internacia Lingva Komunikado (Nemzetközi Nyelvi Kommunikáció) című lapjában filológiai tanulmányt tett közzé a következő címmel: Javaslat egy új szó bevezetésére az eszperantó nyelvben: A cigány név romával való helyettesítése.

Pachomiusz barát az Espero Katolika című lap 1987 novemberi számában még biztosan közölt írást a cigányok közeledő (decemberi) világnapja alkalmából. A roma ügy több területére kitért, amelyek közül talán a legfontosabb, hogy ő akkor 600 ezer cigányról tudott, akik a koncentrációs táborokban vesztek oda a II. világháború alatt.

Nem tudom, valaha megtalálom-e Pachomiusz barátot. 1987 óta sok idő telt el, de igyekszem a nyomára akadni. És tenni fogok azért is, hogy ne csak ketten-hárman legyünk romák a világméretű eszperantó mozgalomban.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink