Beszélgessünk

A roma nő szerepének változása

2014. március 10. | Nótár Ilona

- A feminizmus és hatásai –

Kutatómunkám során sokat tanultam a női mozgalmakról, a férfi–női szerepekről, a különböző női modellekről, azok társadalmi fogadtatásáról, a nő ezernyi megjelenéséről. És többször hallottam a cikkeimet olvasó cigány társaimtól azt a félig cinikus megjegyzést, hogy „Mi van veled, te cigány feminista?”

Megdöbbentem, mert számomra nagyon is fontos a férfi és női szerepek megismerése és azok elfogadása. Azonban be kellett látnom, hogy ha a roma női státus változását vizsgálom, már ez rám sütheti a feminizmus bélyegét. Sok roma szerint ugyanis túlságosan (már nem illendő mértékig) kiállok a női egyenjogúság ügye mellett. Természetesen ez nem rendített meg, és ha már belekezdtem a kutatásba, itt az ideje, hogy beszélgessek egy „igazi” feministával.
Szigeti Vera pszichológus, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) önkéntese válaszol kérdéseimre.
A meghatározás szerint a feminizmus politikai eszme és mozgalom, amely a nők egyenjogúságáért küzd. Számodra mit jelent feministának lenni?

Tudatában vagyok annak, hogyan hatja át a társadalmat a hátrányos megkülönböztetés, és hogy mennyi szenvedést okoz az egyenlőtlenség és a korlátozás. Azt szeretném, hogy szűnjön meg a nemi erőszak, a férfiak és nők tartsák egyenlőnek és tiszteljék egymást. Mindenki szabadon választhassa meg, milyen ember akar lenni, függetlenül attól, hogy milyen testbe született.

Mikor született meg a feminizmus kifejezés, és akkor mit jelentett?

A „feminisme” szót először a franciák használták az 1800-as évek végén. Magyarországra is hamar elért a mozgalom, 1904-ben alakult meg a Feministák Egyesülete. A „feminista” szó ma is ugyanazt jelenti, mint akkor: olyan ember, aki a nemek közti egyenlőségért tevékenykedik.

Hogyan indultak a feminista mozgalmaknak, és milyenné váltak mostanra?

Abban az időszakban, amikor a legalsó társadalmi osztályok férfitagjai is polgárjogokat kaptak, egyre szembeszökőbbé vált a nők elnyomott helyzete. A korai feministák olyan jogokat szereztek a nőknek, amelyeket ma már természetesnek tartunk. Így vált lehetővé ükanyáink számára a továbbtanulás, a közéletben való részvétel, vagy mondjuk a biciklizés. Ezek mellett azonban azzal is foglalkoztak, hogy milyen hátrányok érik a nőket a magánéletben, miféle előítéletek sújtják őket. Ezeknek az észrevételeiknek a nagy része pedig többé-kevésbé még ma is aktuális. Ezek a bátor nők (és férfi szövetségeseik) látványos eredményeket értek el a 20. század elején, de ha megnézzük a felméréseket (például a házimunkáról, bérekről vagy szexuális zaklatásról), egyértelműen azt látjuk, hogy a nők és a férfiak sajnos csak elvben egyenlők. A jogi alapok nagyrészt megvannak, de a valódi egyenlőségért még dolgozni kell.


A társadalom most hogyan ítéli meg a feminista mozgalmakat, és annak tagjait?

Magyarországon egyelőre még elég negatívan, de szerencsére változik a helyzet. A legtöbben egyetértenek a feministák elveivel, viszont magukkal a feministákkal szemben előítéletesek, aminek szerintem az információhiány a legfőbb oka. Gimnazista koromban nekem is csak homályos, negatív képem volt róluk, mivel sosem találkoztam egy feministával sem. Csak az előítéleteket hallottam, hogy ezek agresszív, taszító nők, akik az egyenjogúságért harcolnak, pedig már rég egyenjogúság van. Nagyon meglepődtem, amikor olvasni kezdtem a témáról, és rá kellett döbbennem, hogy én is feminista vagyok.


Melyek azok a főbb elvek, amelyekért kiálltok, amelyekért te magad is szót emelsz?

Egyszerű elvek ezek: szabadság, egyenlőség, szolidaritás. Senkinek nincs joga bántani, elnyomni, kihasználni másokat, sem a neme, sem a származása, sem más miatt. Mindenkinek joga van szabadon dönteni az érdeklődéséről, szexualitásáról, életmódjáról, munkájáról, szokásairól, megjelenéséről, anélkül, hogy beszorítanák a hagyományos nemi szerep dobozába. Mindenki megérdemli, hogy egyenlő esélyekkel induljon az oktatásban, a munkaerőpiacon, a politikában. A munkám során elsősorban nők elleni erőszakkal foglalkozom, ami kb. a nők egyharmadát érinti – a napokban megjelent európai felmérés szerint.


Ez óriási szám. Tisztában van ezzel a társadalom?

Biztos vagyok benne, hogy nem. Ezt nem reklámozzák, nem hirdetik, és sok esetben elfogadják az egyenjogúság hiányát, mert ez a konvencionális. Ez ellen szót emelni ellenszegülésnek számít. Pedig ezek a tények sértik a nők alapvető emberi jogait.

Mint a szervezet tagja lépsz fel ez ellen, vagy ez egyfajta életforma, hitvallás számodra?

Aktivista vagyok a NANE Egyesületnél, de feministának lenni életforma is. Akinek kinyílik a szeme, többé nem tudja nem észrevenni a visszásságokat a családjában, a médiában, az utcán. Ez felszabadító, mert felül lehet vizsgálni egy elnyomó, nyomasztó elvárást, de hátulütője is van: az embert olyan dolgok bosszantják fel, amiket mások észre sem vesznek.

Hiszel a hagyományos női és férfi szerepben? Mondok néhány példát: a férfiak végezzenek kemény fizikai munkát, a nők házimunkát, vagy a férfiak inkább focizzanak, míg a lányok táncoljanak, mert az jobban megy nekik. De hogy tovább menjek, téged zavar-e, ha a férfiaktól elvárjuk, hogy előreengedjenek minket a bejáratnál, vagy segítsenek cipelni a szatyrokat?

Abban hiszek, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és a megörökölt receptekből csak azt kell megtartanunk, ami illik hozzánk, a javunkat szolgálja, és amivel nem okozunk kárt másoknak. Rengetegen szenvednek attól, hogy nem tudnak megfelelni a számukra előírt szerepnek, miközben sokszor ők maguk is ugyanebbe kényszerítenek bele másokat, például az átgondolatlan megjegyzéseikkel. Annak is jó tudatában lenni, hogy a férfi és női szerep nem csupán kiegészíti egymást, hanem egyik a másik fölött van: a férfi dönt, a nő kiszolgál. Ezek a nemi szerepek tehát egy olyan rendszert tartanak fenn, amiben a férfiaknak sokkal több hatalma és erőforrása van, mint a nőknek.


Szerinted Magyarország hol tart az általad felvázolt szemlélet elfogadásában?

Magyarország a felmérések szerint a legszexistább európai ország. Ennek valószínűleg az az egyik oka, hogy a századelőn virágzó magyar nőmozgalmat a két világháború között ellehetetlenítették, és csak a rendszerváltás után éledhetett újra. De bárki hozzájárulhat a nők és a férfiak közti egyenlőséghez, ha tájékozódik, gondolkodik, beszélget erről, fellép az igazságtalanságok ellen, felülvizsgálja a készen kapott sablonokat, mer változtatni, és másoknak is megengedi ezt.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink