Beszélgessünk

A roma női szerepek változása – a rendszerváltozás előtt és után

2014. március 15. | Nótár Ilona

Eddig arról írtam, hogyan viszonyul a társadalom a dolgozó roma nőkhöz. Most szeretném mindezt egy roma értelmiségi nő példáján keresztül szemléletesebbé tenni: hogyan épít karriert főállású anyaként, aki, miközben ellátja a gyermekeit, szeretné megvalósítani az álmait.

Egyedülálló anyaként az a legfőbb gondja, hogy ételt adjon a három gyermekének és kifizesse a számlákat, de fontosnak tartja, hogy dolgozzon, és hasznos tagja legyen a társadalomnak. Ádám Éva szerint „a nők képesek a nem létező tartalékokból is építkezni. A legjellemzőbb tulajdonságunk, hogy soha nem adjuk fel. Egy anyának meg kell találnia a megoldást, akkor is, ha nincs.”

Kérlek, mesélj a szüleidről! Tudom, hogy nagyon nehéz dolguk volt, a kezdet kezdetén.
Apám kárpáti cigány, anyám pedig zenész családból származik. Anyámat soha nem engedték volna az apámhoz, de nagy volt a szerelem, ezért az egyetlen lehetőséget választották: cigány szokás szerint a férfi megszöktette a nőt. Amikor már együtt éltek, nem tudott mit csinálni a két család, el kellett fogadniuk, hogy ők bizony együtt is maradnak. Főleg, miután mi megszülettünk. Nehéz időszak volt ez anyámnak és apámnak is, ugyanis nagy volt a feszültség a két családban.

Te mit hoztál otthonról? Anyukád mire tanított, mit tartott a legfontosabbnak, mivel készített fel a felnőtt életre?
Anyám régimódi volt, akinek az idősebbek értékrendszere volt a mérvadó. A legfontosabb egy nő életében, hogy jó háztartásbeli legyen. Megtanított főzni, takarítani, mosni, gyerekekkel bánni, vagyis mindenre, ami az anyasághoz kell. Úgy vigyázott rám, mint a porcelánra, hozzám sem lehetett szólni, nem barátkozhattam férfiakkal, arra nevelt, hogy egyszer majd jó asszony legyek, éppen olyan, amilyen ő.
A fiúkkal egészen más a helyzet. Az ő feladatuk az, hogy később eltartsák a családot. Ennek érdekében tanulhatnak, járhatják az útjukat, vállalkozhatnak, vagyis bármit megtehetnek a család biztonsága érdekében, és azért, hogy a feleség otthon maradhasson a gyermekkel. Igaz, sokszor ez is csak terv, mert sok fiú nem tudja megszerezni még a szakmunkás bizonyítványt sem, mert a családnak annyi pénze sincs, hogy iskolába járassák a fiatalokat, akik így munkanélküliségre vannak ítélve. Nagyon nehéz kitörni ebből az ördögi körből.
Már az én időmben is fontos volt anyámnak, hogy tanuljak, és elsősorban a nyolc osztályom legyen meg, de ennél sokkal fontosabb volt a ház körüli munkák ellátása és a családanyaságra való felkészítés.

Te hogyan mentél férjhez, és mikor jöttek a gyermekek?
Huszonhárom évesen költöztem össze az urammal, ő volt az első szerelmem. Tudtam, hogy nekem ő kell, és ő is szeretett engem, azt hiszem. Neki akartam gyermekeket szülni. Ez volt az álmom, ahogy minden anyának: gyermekeket szülni és anyává válni. Ez 2003-ban volt, és 2007-ben született az első gyermekem, Attika. Nem így terveztem, hiszen éppen akkor kellett volna államvizsgáznom. De mert veszélyeztetett terhes voltam, ez kimaradt az életemből, annyi év tanulás ellenére. Aztán jött a második gyerek, Bazsika, végül az én Lilikém. Nekünk, istenhívőknek a gyermek születése áldás. Eszembe sem volt, hogy ne szüljem meg őket. A legnagyobb örömeim ők, de néha úgy érzem, belerokkanok, hogy mindenük meglegyen. Nagyon nehéz három gyermekkel, de nem cserélném el semmiért.

Viszonylag hamar mentél férjhez. Családanyaként, roma nőként, mennyire tudtad megvalósítani az álmaidat, vágyaidat, a karrierrel kapcsolatos céljaidat?
Roma feleségként semennyire sem. Az uramnak az volt a fontos, hogy a gyerekek mellett legyek, és ellássam őket. Ő reggeltől estig dolgozott, karriert épített, a munkája fontos volt, nagy felelősséggel járt, emellett nem engedte, nem támogatta, hogy én is kibontakozhassak. Pedig én is vágytam arra, hogy megmutassam, mire vagyok képes nőként, emberként, munkavállalóként, a társadalom fontos tagjaként.
Maga az anyaság nem gátolt volna a terveim megvalósításában, a karrieremben, de a cigány családoknál a női és a férfi szerep adott: a nő otthon van a gyermekekkel, és neveli őket, rendben tartja a családot, vezeti a háztartást, a férfi karriert épít és pénzt keres. Persze, csak ha tud.
Az uram számára mindig is fontosabb és értékesebb volt a saját karrierje, és elvárta, hogy ebben száz százalékig támogassam. Amit szívesen is tettem, csak nekem is voltak terveim. Volt eszembe, hogy ha már annyi évet beleöltem, befejezem az iskolát, de mindig sokkal fontosabb volt, hogy az uramat támogassam, mint az én karrieremet építsem. Anyám vidéken lakik, mi Pesten a nyolcba, nem volt, aki vigyázzon a gyerekekre, hogy én bejárjak az egyetemre. Meg láttam azt is, mennyire nehéz diplomával is a roma barátaimnak, ez is elbizonytalanított. Még nem adtam fel. Szeretnék lediplomázni. Képes vagyok rá. De most ez lehet a legfontosabb feladatom. Soha nem gondoltam volna, hogy így leszek. Nem erről álmodtam, amikor kislány voltam: most három gyereket kell eltartanom.

Egy éve váltatok el. Nehéz három gyermekkel egyedül maradni, még akkor is, ha az apjuk anyagilag támogat benneteket. Mégiscsak te vagy mindennap a gyermekekkel, neked kell megoldani a család összes gondját.
Szögezzük le, hogy a válásomnak semmi köze nem volt a céljaimhoz. Elfogadtam a szerepemet. Egészen más okok vezettek a válásig. Nagyon nehéz volt, de a nők képesek a nem létező tartalékokból is építkezni. A legjellemzőbb tulajdonságunk az, hogy soha nem adjuk fel. Egy anyának meg kell találnia a megoldást akkor is, ha látszólag nincs ilyen. Így történt ez most is. És megvagyunk, élünk négyesben, dolgozom, keresem az új helyemet, és megyek előre, nem hátrálok meg.

Sokan talán nem is érti,k milyen gondokkal kell megküzdened a mindennapokban.
A legapróbb dolgokkal is. Hogy hogyan kapcsoljam be a központi fűtést, ha elromlik. Ha beragad a bejárati ajtó, hogy nyissam ki. Ha le kell szaladnom a boltba, hogy hagyjam ott a kis Lilimet, mikor még Attikámék is kicsik… Hogyan fizessem ki az elmaradt villanyszámlát, amikor a gáz is fontos lenne, mert kaptam a felszólítást. Hogy szülinapja lesz a fiamnak, és torta kell, meg Batman jelmez.
De például már azt hittem, megőrülök, amikor végre kaptam munkát a Türr István Képző- és Kutató Intézetben, mint mentor, és segíthetek az asszonyoknak, akik felnőttképzésben tanulnak. Ez szinte a hajléktalanságtól mentett meg minket. Havi fix jövedelem! Nem sok, de valami. A sok bizonytalanság után el sem tudom mondani mennyire kellett már ez nekünk. Emiatt a gyerekeimet korán reggel el kell vinnem óvodába, bölcsödébe, délután lélekszakadva megyek értük, aztán még betérünk együtt a boltba, otthon megfőzök másnapra, fürdetés, altatás, másnap megint. És tudod mit? Nagyon boldog vagyok, hogy dolgozhatok.

Mit gondolsz most: lehet karriert építeni háromgyermekes roma anyaként?
Igen, meg lehet csinálni. Anya vagyok, és nem adhatom fel. Milyen példát mutatnék a gyermekeimnek? Nem tudom, meddig bírom, mert néha azt érzem, hogy itt a vég, például amikor megkapom a fizetési felszólítást a gázművektől, vagy az elektromosoktól. De akkor is megpróbálok bízni, és remélem, hogy sikerül majd valahogy kifizetni ezeket is. Mint ahogy előttem már sok-sok nőtársamnak is sikerült. Nekünk, roma nőknek, anyáknak sokkal nehezebb, de azt hiszem, kitartással és hittel meg tudjuk csinálni.
Néha felkérnek, hogy mondjak beszédet megemlékezéseken, felvonulásokon. Én egy egyszerű cigány asszony vagyok, de azt érzem, hogy van mit mondanom. Értelmiségi roma nő lennék? Hát nincs diplomám. Egyelőre. De ez nem is ettől függ szerintem. Azt látom a gyerekeimen, hogy büszkék rám, hogy azt mondja a Bazsim: „Anya, majd én is olyan leszek, mint te, és beszédeket fogok mondani sok ember előtt, jó?” – és viszi a táblát a felvonuláson, hogy „Egyenlő esélyeket mindenkinek”. Nekem ezt jelenti, hogy értelmiségi nőnek, értelmiségi embernek lenni.

A mostani kapcsolatodban a párod mit gondol a céljaidról, a karrieredről?
Egyedülálló vagyok. Pontosabban, négyen vagyunk, a gyermekeim és én. Más a világ most, hiszen a magam ura vagyok, a magam terveit valósítom meg. Néha tényleg azt érzem, hogy könnyebb így. Igaz, keveset keresek, de van munkám, úgy érzem, hogy hasznos vagyok, értékelnek, és segíthetek másoknak. Az egész napom rohanás a munka, az óvoda és a bölcsőde, a bolt és az otthonom között. De imádom a gyermekeimet, és ők is engem. Együtt megcsináljuk, és minden rendben lesz.
Érdekes dolog ez: sok dologban hagyományos cigányasszony vagyok, tartom a szokásokat az ünnepeken (húsvétkor ki se megyek a házból, a keresztelőig nagyon vigyázni kell a kicsire az ártás miatt, halálkor letakarjuk a tükröket és virrasztunk…) De a főzésben, a babonákban, a tradíciókban is…
Másképpen nézve meg dolgozó nő vagyok, három gyerekkel. Megváltozott minden az életemben. Soha nem gondoltam volna, hogy erről mesélek neked. Ha egy évvel ezelőtt kérdezel, de én még mindig ugyanaz a cigány asszony vagyok, akit anyám annak idején nevelt, szigorral, tisztességgel – embernek. Ezt csak az érti meg, aki ebben nevelkedett. Bármi történhet: maradok, aki eddig voltam: cigány asszony, aki neveli a cigány gyerekeit.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink