VideókZenés-táncos

Elképesztő virtuozitás – Czene Rudolf zongoraművész

2014. március 20. | bermy

Talán közhelyes a cím, ám Czene Rudolf zongorajátékát hallva először ez ugrik be az embernek. És másodszor is… A fiatal művész friss diplomás, de már számos lehetőséget kapott, hogy bizonyítson: utazásokat, koncerteket, felkéréseket. Azon kevesek közé tartozik, akik átélhetik az álmaikat.

Nemrég tértél vissza egy olaszországi koncertsorozatról. Hogyan kerültél bele?
Igen, nem túl régen vagyok itthon. Egy barátommal és zenésztársammal, Hosszú Gézával mentem ki, ő ugyanis összehozott egy kamarazenekart, aminek szerencsémre a tagja lehetek. Géza szervezte meg a turnét is. Fantasztikus élmény volt, és ahol felléptünk, mindenütt nagy tapssal ünnepeltek minket.

Milyen kamarazenekar ez?
Körülbelül két éve jött létre. Nagy örömünkre Az első bemutatkozó koncertünk Svájcban volt egy fesztiválon, és azt újabb fesztiválok és koncertek követték. Szóval nem panaszkodhatok. Nem szokványos, hogy egy kamarazenekarban zongora van, éppen ezért úgy érzem, hogy valami rendhagyót csinálunk.

Klasszikus zenét játszotok vagy jazzt is?
Nem, csak szigorúan klasszikusokat játszunk. Más stílusokat a zenekar felállása nem engedne meg, s mi is maradunk inkább a jól bevált klasszikus zenénél.

Nemrég szerezted meg a diplomádat. A diplomafellépésed Csajkovszkij b-moll zongoraversenye volt, s a diplomakoncerteden nem akárki, Kocsis Zoltán volt a karmester.
Rendkívül nagy megtiszteltetés a számomra, hogy a Mester vezényelte a diplomakoncertemet. Többször hallott korábban játszani, tudtam, hogy jó véleménnyel van a játékomról. Amikor felkerestem ez ügyben, hogy vállalná-e, rögtön igent mondott. Úgy érzem, ez is hozzájárult a koncert sikeréhez.

Kevés fiatalnak van akkora szerencséje, hogy nagy zenei pályát fusson be. Neked rengeteg sikered volt már eddig is. Kanyarodjunk vissza egy kicsit a múltba.
Én először cimbalmoztam, aztán jött csak a zongora.

Cimbalom? Milyen megfontolásból? Szülői nyomásra?
Igen, édesapám cimbalmos. Első inspirációm a legnagyobb zongoraművészek játéka volt. Cziffra, Rubinstein tett rám hatalmas hatást. Amikor először hallgattam az ő játékuk felvételeit, akkor döntöttem el, ha törik, ha szakad, én is zongorista leszek, és mindent meg fogok tenni, hogy sikeresen véghezvigyem az álmomat. Hála Istennek összejött a tervem. A tanáraim közül hálával gondolok vissza Ábrahám Mariannra, aki a konziban tanított, és Nagy Gábor tanár úrnak is sokat köszönhetek. Ő készített fel a zeneakadémiai felvételire, ami az egyik legfontosabb mérföldkő egy fiatal zenész életében.

Kit emelnél ki, ha csak egy embert mondhatsz?
Ha egyetlenegyet, akkor az Kocsis Zoltán. Akinek a művészi nagysága az egész világon vitathatatlan, emellett emberi lénye, nyitottsága a fiatalok felé, a figyelme mind-mind olyan nagyszerű tulajdonság, amivel könnyen kivívta magának sokak csodálatát, és hát az enyémet is. Kocsis Zoltán azért is van még rám nagy hatással, mert tökéletes egyensúlyt valósított meg a zenei játékában. Amikor ő játszik, a hallgató minden gondja-baja feledésbe merül, és átadja magát a zene élvezetének. Teljes egészében rá összpontosít, és arra gondol »Uramisten, mi történik itt, hogyan csinálja ezt a varázslatot?« Ha egy művész ezt már elérte, szerintem aligha álmodhat többről. És Kocsisnak ez nagyon is sikerül!

Fiatal vagy és sikeres. Mik a terveid?
Ez roppant nehéz kérdés. Bevallom, azt sem tudom, hogy mi lesz holnap vagy holnapután. Azért szeretnék válaszolni a kérdésre: reményeim szerint lesz lehetőségem a későbbiekben tanítani itthon vagy külföldön. Nagyon szívesen csinálnám, rengeteg fantáziát látok a tanításban. Nem utolsósorban pedig szeretnék rengeteget koncertezni, utazgatni, fellépni a világ sok városában. Mondjuk tehát úgy, remélem, hogy ötvözni tudom a pezsgő művész életet és a pedagógiai munkát. Legalább is jó lenne…