VideókZenés-táncos

Tökéletes zenei színezés | Ökrös László klarinétos

2014. március 20. | kutivili

A pécsi Gandhi gimnazisták a múltkoriban a Roma Hungaricum Állami Művészegyüttesnél jártak. Ők az autentikus cigányzenei műfajt képviselik, és elsőre nem találták meg az ízeit annak, amit hallottak, de a közös játék a találkozó végén magával ragadta őket. Az első dolog, amit a sosinet.hu-nak mondtak: „Ez a klarinétos színt visz az egészbe.”

Évekkel ezelőtt komoly, mondhatni nemzetközi szintű elismerést kaptál.
2008-ban Nemzetközi Zenekari Verseny volt Szolnokon, ahol szép eredménnyel szerepeltem. Nem akárki volt a zsűri elnöket: Kállay Kiss Ernő. És engem választott a zsűri az év klarinétosának. Apukám is klarinétos, ő a példaképem, de utána, azt hiszem, Kállay Kiss Ernő következik a példaképek sorában. Ő az egyik legnagyobb zenész Magyarországon. Sokat lendített a játékomon, erőt adott, hogy ő is elismeri, amit gyerekkorom óta mindennél jobban szeretek csinálni.

De már elég régen cseppentél a zenekari életbe.
Tizenhárom éves koromban kezdtem el a Rajkó Zenekarban. Rengeteg számot meg kellett tanulnom, hamar a mélyvízbe dobtak. Nagy kihívás volt Kodály Zoltán: Galántai táncok című darabja, amiben köztudottan rendkívül nehéz klarinétszólók vannak. Szerencsére rengeteg támogatást kaptam a zenekartól, a zenésztársaktól, s ez átlendített a keményebb időszakokon.

A Rajkó után következett a Roma Hungaricum.
Láttam egy hirdetést, hogy zenészeket keresnek. Gondoltam, megpróbálom, sokat nem veszíthetek vele. Elmentem, meghallgattak, és felvételt nyertem. Ilyen egyszerű volt.

A családodban is többen foglalkoznak zenével. Voltak közös fellépések?
Igazi muzsikus család a miénk. Öten vagyunk testvérek, az édesapámmal együtt mindenki zenész. Többször léptünk fel együtt a családdal, s emellett az egyik édestestvérem bőgős a mostani zenekarban.

Milyen a Roma Hungaricum hangulata?
Nagyon jó, talán azért is, mert régóta ismerjük egymást. Könnyen kitaláljuk, hogy mit akar a másik, tehát tökéletesen működik köztünk az összhang. Reggeltől estig gyakorlunk, segítjük egymást, addig próbálunk egy darabot, amíg a legtökéletesebben nem működik.

Sokat utaztatok a zenekarral. Hol érezted magad a legjobban?
A világ számos helyén felléptünk már, volt, hogy alig jutott időnk szétnézni, mert csak mentünk és jöttünk. Amerikában is jártunk, de a legjobb Indonéziában volt. Nagyon megfogott engem a hely, a különleges varázsa, az emberek kedvessége, nem is tudom. Talán azért, mert otthonosan éreztem magam, s ennél többet semmilyen ország vagy város nem adhat, hogy otthon érzed magad benne.