Bogdán Péter blogja

100 tagú hungarikum

2014. március 22. | Bogdán Péter

A 100 Tagú Cigányzenekarra is igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Amerikától Japánig sokan megdöbbennének, ha ott is hír lenne, hogy Magyarországon csak most lett hungarikum a művészegyüttes, mégpedig azért, mert széles e világban ez már régen egyértelmű tény.

Az internetes hírek szerint hungarikum lett a 100 Tagú Cigányzenekar. Senki nem vitatja, hogy az érintett művészek jogosan kapták meg ezt az elismerést, bennem azonban keserűség is kavarog.

A rendszerváltás óta az éttermi cigány zene válságban van. A muzsikusok kiszorultak a piacról. Olyan művészről is tudok, aki a Carnegie Hall-beli fellépés után ma arra kényszerül, hogy biztonsági őrként keresse a kenyerét. És ez az ország nem bánt kevésbé mostohán a 100 Tagú Cigányzenekarral sem. Hosszú évtizedekig megtűrték és most is megtűrik, hogy az országimázs formálásához alig (vagy egyáltalán nem) csordogáló állami támogatás birtokában járuljanak hozzá.

A művészegyüttes olyat és annyit alkotott az elmúlt évtizedekben, amely méltán tette világhírűvé, miközben Magyarország bizony nem dicsekedhet azzal, teljes mellszélességgel küzdött volna azért, hogy ez így legyen. A 100 Tagú Cigányzenekar 2014-ben úgy vált hungarikummá, hogy a világ számára már több mint húsz évvel ezelőtt is az volt, csak nálunk mostanáig nem akarták ezt észrevenni.

Tagadhatatlan, hogy a hazai romák nemcsak a magyar, de a nemzetközi zeneirodalomhoz is sokat tettek hozzá. A művészegyüttes ebből már régóta kiveszi a saját részét. Rendkívüli módon örül a szívem, hogy sok évtizednyi küzdelem, sokszor az árral szembeni úszás meghozta az eredményét: a 100 Tagú Cigányzenekart nemzeti kincsként ismerték el. És eközben mérhetetlen keserűséggel is lázadok, mert olyan országban élek, ahol az arra illetékesek több mint húsz éven át nem vették észre őket. Még akkor sem, amikor a hivatalos Magyarországon kívül New Yorktól Tokióig mindenhol látták azt, amit látniuk kellett.

Adófizető állampolgárként szégyellem magam azért, mert idehaza nem érzik úgy, hogy az adóforintjaimat a 100 Tagú Cigányzenekar is megérdemli. Hogy ebben az országban csak úgy lehet úttörő eredményeket elérni, ha az ember a nulláról indulva, vért verejtékezik éveken át, ingyen.

Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a művészegyüttes hungarikummá minősítése mögött a nemzetközi publikum áll. A 100 Tagú Cigányzenekar nem tudott volna fennmaradni évtizedeken át, ha nem motiválta volna őket, hogy külföldön ünnepelt sztárok voltak mindig is, nem pedig eltaposandó paraziták.

Nem látok bele az anyagi ügyeikbe, de biztos vagyok abban, a nemzetközi szeretet, és a nemzetközi zeneértő közönség pénze biztosította az elmúlt évtizedekben, hogy 2014-ben hungarikummá lehessen őket minősíteni. A zenekarra is igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Amerikától Japánig sokan megdöbbennének, ha ott is hír lenne, hogy Magyarországon csak most lett hungarikum a művészegyüttes, mégpedig azért, mert széles e világban ez már régen egyértelmű tény. Mint, ahogyan az is, hogy egy ilyen típusú hungarikumnak rendes költségvetés jár.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink