Beszélgessünk

A mi győztesünk: Budai Zsanett, az Aldi háziasszony-jelöltje

2014. március 25. | Nótár Ilona

A huszonéves gyönyörű cigány lány, aki imád főzni, hetekig kapacitálta a nézőket a televíziókban, hogy őt válasszák az Aldi háziasszonyának. Végül nem ő lett a befutó, de a próbálkozást sikerként értékeli. Egyszerű vidéki fiatalnak tartja magát, aki most Pesten dolgozik szociológusként. Itt szinte újra ismerkedett a cigányságával, képzőművészekkel, írókkal, értelmiségiekkel. Elégedett az életével, várja a kihívásokat, így a nemsokára induló, roma ételekkel foglalkozó főzős blogját is.

Honnan jöttél?

Csongrád megyéből származom, anyukám nevelt a négy évvel fiatalabb húgommal együtt. Ők jelenleg is Mindszenten élnek, a tesóm Szegeden dolgozik. Szociológusként végeztem néhány éve, azóta főleg romaügyben dolgoztam, és leginkább a lakhatás problémáival foglalkoztam eddig. Egy éve dolgozom az EMMI Parlamenti Titkárságán, és úgy érzem, hogy itt megnyugodtam, rendben vagyok.

Melyik cigány csoportból jöttél, és menyire fontos neked az identitásod?

Romungró családból származom, és ahogy telik az idő, ez egyre többet jelent nekem. Otthon kicsit kívülállónak éreztem magam a helyi roma közösségben. Lázadó típus voltam, emiatt másképp is kezeltek, mint a többieket. Nehéz volt szembesülni azokkal az elvárásokkal, amelyeket a környezetem a roma lányokkal, nőkkel szemben támasztott. Mint a legtöbb cigány közösségben, nálunk is a szokásosnál szigorúbb szabályok vonatkoznak a lányokra, akik ennek ellenére, vagy éppen ezért gyakran korán mennek férjhez és szülnek gyereket. Okos, tehetséges lányok is sokszor az elsőre könnyebbnek tűnő utat választják. Mivel nem tanulnak, kiszolgáltatottakká válnak, nincs kapaszkodójuk, nem kapnak rendes munkát, végül, hogy a kenyérre való meglegyen, napszámban dolgozzák halálra magukat, többnyire feketén.
Nem értettem a szabályokat, képtelen voltam felfogni, hogy ha egy lány elmegy a barátaival szórakozni, akkor miért bélyegzik meg. Vagy ha vannak fiú barátai – nekem mindig is voltak -, akkor miért néznek rá ferde szemmel. Megvoltak az általam is elismert határok, figyeltem is ezekre, de arra nem voltam hajlandó, hogy feladjam önmagamat, ráadásul tanulni akartam, amit szintén sokan nem értettek.
Iskolás korom óta sok dolog tudatosult bennem, például pár éve jöttem rá arra, hogy az évfolyamomon két osztály volt, az egyik a középosztálybeli gyerekeknek, a másik, a miénk pedig a „C” osztály volt. Elfogadtam, hogy ez így van, és ez a legveszélyesebb. Megtanítanak arra, hogy ne gondolkodjunk, hanem fogadjuk el a dolgokat úgy, ahogy vannak.
Ezután bekerültem a város legjobb középiskolájába, úgy, hogy én voltam ott az első, aki vállalta a cigányságát. Volt egy-két hírhedten előítéletes tanár, de rövid idő alatt megszerettek, még azok is, akik az elején a sztereotípiáikra kerestek igazolást bennem. Nagy színvonalbeli különbség volt az általános és a középiskolám között, így időnként keményen kellett küzdeni még a hármasokért, négyesekért is, de végül kitűnőre érettségiztem.
Az egyetem már nagyságrendekkel könnyebb volt, ott azt tanultam, ami érdekelt, és láttam, hogy hasznosítható, ezért értékes tudás az, amit ott megszerzek, és sokkal könnyebbnek tűnt az egész.

Aztán elkerültél hazulról Pestre. Miért jöttél ilyen messzire?

Itt van munkám, de mindig vágyom vidékre. Korábban főleg nem roma barátaim voltak, akikkel ma is jóban vagyok, de utólag jöttem rá, hogy nagyon hiányzott az életemből egy olyan roma közösség, ahol újra felfedezem a gyökereimet. Itt vált tudatossá a roma identitásom: elkezdtem felfedezni a roma képzőművészetet, irodalmat, jobban megismerni az autentikus cigányzenét, és úgy éreztem, hogy valami új és izgalmas dolog részesévé váltam, egy részem haza talált.
Az előítéletességen csak embertől emberig haladva lehet változtatni. Szeretnék hinni abban, van célja annak, hogy megszülettem, és azt hiszem, ez az, hogy minél több embernek megmutassam, igazából mit jelent roma nőnek lenni. Feleslegesek a sztereotípiák, mert semmivel sem vagyunk többek vagy kevesebbek, mint bárki más. Egyenként, lassan próbálom felszámolni az előítéleteket.

Miért jelentkeztél az Aldi háziasszony-válogatásra?

Egyrészt szenvedélyesen szeretek főzni, másrészt tetszett, hogy az Aldi hétköznapi, igazi nőkkel akar dolgozni. A reklámokban bemutatott szupernő a valóságban nem létezik, ezért a kampányom fő szlogenje is az volt, hogy nem a tökéletesség a lényeg.

Mit vártál magadtól és ettől a versenytől?

Egyből jelentkeztem, miután meghirdették, de tudtam, hogy sokan leszünk, és nem számítottam különösebb reakcióra. Aztán kaptam egy telefont valamikor január közepén, hogy menjek el a castingra. Ettől kezdve szinte folyamatosan izgultam. A casting után már másnap mondták, nagyon valószínű, hogy benne leszek a legjobb 12-ben. Akkor még 16-an voltunk versenyben, és ekkor izgultam a leginkább, mert éreztem, hogy nagyon fájdalmas lenne innen lemorzsolódni. Közben kötött a titoktartási nyilatkozat, és talán ez volt a legnagyobb próbatétel, hiszen senkinek nem mesélhettem a forgatásokról. Örülök, hogy a részese lehettem ennek a játéknak, és óriási élmény volt.

Az elejétől tudták, hogy roma lány vagy? És neked fontos lett volna, hogy példakép legyen belőled?

Amikor még 16-an voltunk versenyben, járt nálam a kampányt lebonyolító reklámügynökség néhány tagja. A találkozó előtt jutott az eszembe, hogy talán nem nyilvánvaló a számukra a cigány származásom, ezért elmondtam nekik. Kicsit meglepődtek, de aztán normálisan kezelték a dolgot, és tényleg nem számított ez a kiválasztás során, hiszen akkor már nem kerültem volna be az utolsó, 12 fős körbe. A kisfilmemben végül nem volt szó a származásomról, két percbe (amit akkor még egynek terveztek) kevés információ fér bele, szelektálni kellett, és a stábbal abban maradtunk, hogy nem erre fektetjük a hangsúlyt, mert ez most nem erről szól.
Egyébként bennem is sokszor fogalmazódott már meg a gondolat, hogy mennyire jó lenne, ha gyakrabban lehetne romákat látni a képernyőn, és nem csak roma témák kapcsán. Bár korábban sosem jutott eszembe, hogy ez akár én is lehetnék, most ezért is jó lett volna győzni.

Csalódott vagy, amiért kiestél?

Egyáltalán nem vagyok csalódott, és nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek az egésznek. Egyrészt új volt a számomra, amit tapasztaltam, másrészt nagyon sok szeretetet, bátorítást kaptam menet közben. A győzelem már a bónusz lett volna.

Mik a terveid?

A főzés továbbra is érdekel, de nem hiszem, hogy valaha ebből fogok megélni. Szeretném, ha ez inkább arról szólna, hogy másoknak és magamnak is örömet szerzek vele. Körülbelül fél éve készülünk egy barátnőmmel, Tonté Barbarával egy roma gasztronómia témájú blog elindítására, ez az év másik nagy projektje a számomra. Az Aldi-kampány ideje alatt még nem akartam elindítani, mert ez közös gyerek, és nem szerettem volna nagyobb figyelmet kapni, mint Barci. Lélekben is készülök rá, mert sokan nem fogják elsőre érteni, mit szeretnénk. Nemcsak az ételek gasztronómiai leírására használjuk a blogot, hanem el akarjuk engedni a fantáziánkat, és reformálni akarunk.

Vonz a média?

Korábban kifejezetten utáltam szerepelni, és amikor kiderült, bekerültem a 12 döntős közé, többször is megkérdeztem magamtól, hogy mit gondoltam akkor, amikor jelentkeztem. Kezdek már rájönni, hogy nem annyira ördögtől való dolog ez, mint eleinte hittem, bár kifejezetten nem szeretem visszanézni magamat, mert kritikus vagyok magammal.

Vannak roma fiatalok, akik hozzád hasonlóan szeretnék megmutatni, hogy mire képesek, de nincs elég önbizalmuk ehhez.

Én sem vagyok több vagy jobb, mint ők. Legyenek céljaik és ragaszkodjanak azokhoz, még akkor is, ha esetleg fáj. Az Aldi-kampány alatt is, és még sokszor az életemben rá kellett jönnöm, hogy egyetlen ember van, akit le kell győznöm: saját magamat. A saját hitetlenkedésemet, gyengeségemet és bizonytalanságomat. Kevesen születnek óriási, Isten adta tehetséggel, a többség általában megtanul nagyon keményen küzdeni. Ezeken kívül elengedhetetlen még a környezet támogatása. Soha nem tartanék itt azok nélkül, akik támogattak, és segítettek átlendülni a nehéz pillanatokon.

Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy siker?

Kitartás és alázat.

Vereség?

Vereség az, amit vereségként is élünk meg.

Feminizmus?

Túl sok sztereotípia kötődik hozzá, de számomra a feminizmus lényege: meghagyni a tiszta és kényszerektől mentes választás lehetőségét.

Nőnek lenni?

Nem könnyű feladat, főleg roma nőnek lenni. Egyensúlyozni a régi, illetve az új értékek és elvárások között.

Család?

Egyelőre még várat magára, de nagyon-nagyon szeretnék már saját családot.

Van, amit soha nem tudnál elképzelni magadról? Hol vannak a határaid?

Hogy tévéreklámokban fogok szerepelni, akár csak két héten át – azt kifejezetten nehezen tudtam elképzelni. Egyébként az erkölcsi és fizikai határaimon belül bármi olyanban el tudom képzelni magamat, amiben kényelmesen érezném magam, és értenék is hozzá. Azt hiszem, az én generációm az, amelyik úgy képzelte, hogy mire 25 lesz, már pontosan tudja, mit szeretne csinálni az életében. Ehhez képest már csak abban vagyok biztos, hogy nem egyetlen dolgot szeretnék csinálni a jövőben. Sok mindent kipróbáltam már, és most jól érzem magam, mind a munkámban, mind a hobbimban. Próbálom észrevenni az új lehetőségeket, és alázattal viszonyulni minden feladathoz.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink