Bogdán Péter blogja

Ész és értelem

2014. március 25. | Bogdán Péter

Magyarországon egyszerre van jelen az újnácizmus és a posztmodern felvilágosodás. Jó lenne, ha az ész győzne.

Előadássorozatot tartott több mint háromszáz, főként utcai szolgálatot teljesítő járőrnek a cigányság helyi sajátosságairól, hagyományairól és a romákkal kapcsolatos tudnivalókról Baranya megye kilenc állomásán a Pécsi Egyetem Bölcsészettudományi Karának Romológiai Tanszéke – tudósított a PécsMa.hu internetes portál. A hírre azért kaptam fel a fejemet, mert az Orsós Anna által vezetett tanszék olyan úttörő vállalkozásba fogott, amelyet már régen hiányolok a hazai felsőoktatásból.

Nevezetesen: a Pécsi Egyetem roma oktatói kísérletet tettek az etnicizálódott szegénység etnikai és szociális sajátosságainak szétválasztására. A hír szerint olyan információkkal látták el a romákkal napi kapcsolatba kerülő járőröket, amelyek képessé teszik őket arra, hogy ne csak nézzenek, hanem lássanak is.

A képzést vezető tanárok felhívták a figyelmet arra, hogy milyen szociális okok húzódnak meg a romák problémái és tettei mögött – a mélyszegénységükből, a társadalomban elfoglalt helyükből és a nehéz életkörülményeikből adódóan. Hogy tévútra vezet az általánosítás, a sztereotípiák használata. És ügyeltek arra is, hogy feltárják, mi tartozik bele a roma kultúra fogalmába, s annak milyen eltérő jegyei vannak a többségi kultúrához képest. A képzés szervezői azt remélik, hogy javulni fog a Baranya megyében dolgozó rendőrök munkájának hatékonysága és a romákhoz fűződő viszonya.

Magyarországon az jelent problémát, hogy a roma történelem nem része a hazai történelemnek. Ezért nem is értik az emberek, hogy egy népcsoport kirekesztése miként vezetett el először az elszegényedéshez, majd a szegénység etnicizálódásához. Pedig képessé kell tenni mindenkit arra, hogy egy konfliktus kapcsán el tudja dönteni: szociális vagy kulturális problémáról van-e szó.

A Pécsi Egyetem Romológiai Tanszékének munkatársai kimondták, hogy az egész országnak szüksége lenne azokra az információkra, amelyeket most a baranyai járőröknek adtak át. Nyíltan és egyértelműen beszéltek arról, a romák és nem romák közötti konfliktusok feloldásához szükség van arra, hogy a nem roma társadalom jelentős romológiai tudást szerezzen. Ezzel közvetve a hazai tudóstársadalomnak is üzentek, mégpedig azt: nagy felelősség terheli a kutatókat atekintetben, hogy végre előre lépnek-e, vagy semerre.

Vajon összeáll-e egy roma és nem roma kutatókból álló bizottság – vagy még inkább munkacsoport –, amely a történelmi megbékélés jegyében feltárja a romák és nem romák múltját? És az eredményeik bekerülnek-e majd a történelem tankönyvekbe? A hazai egyetemek a latin és az ógörög nyelv mellé felveszik-e a romológiai ismereteket is? Gondoskodik-e a hazai felsőoktatás arról, hogy ne kerüljenek ki az egyetemekről olyan értelmiségiek, akik a megszerzett tudásuk ellenére is elbuknak, amikor romákkal találkoznak, mert a mirólunk szóló tudást nem kapták meg?

Régóta mondogatom, hogy a romológiai ismereteket roma és nem roma oktatók tanítsák a rendőröket képző szakközépiskolákban. Mint ahogyan azt is, hogy a hazai roma és nem roma újságíró társadalom körében is van mit tenni ez ügyben, csakúgy mint szakmám, a pedagógia területén.

Magyarországon egyszerre van jelen az újnácizmus és a posztmodern felvilágosodás. Jó lenne, ha az ész győzne, ezért drukkolok, hogy az ORFK baranyai kezdeményezése precedens legyen, és rendőrség vezetése példaként állítsa az állomány elé az ország egész területén.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink