Sokszínű szexuális orientáció

„Nem csak férfiak és nők léteznek. Nem csupán közöttük alakulhat ki testi és lelki vonzalom” – osztja meg velem Béres-Deák Rita, aki magát queerként határozza meg. A cigányok körében erősen tabunak számító témát feszegetek, amikor a szexuális orientáció és a nemi identitás kérdésköréről próbálok többet megtudni. Be kellett látnom, hogy tájékozatlan vagyok. Rita segít, hogy megérthessem, mit jelentenek pontosan a következő kifejezések: queer, homoszexuális, leszbikus, transzszexuális, aszexuális.

Olyan ez a téma számomra, hogyha órákig is járnám körbe finomkodva, akkor sem biztos, hogy kellő pontossággal tudnám feltenni a kérdéseimet… A nemi identitás választás kérdése?

A nemi identitás azt jelenti, hogy valaki férfinak vagy nőnek érzi magát. Ez lehet választás kérdése.

A szexuális orientációval kapcsolatban gyakran halljuk, hogy ez az „elferdülés” valami trauma következménye lehet, és amelytől Isten, pszichológus, anyai szigor, és nem is tudom, még mi szabadíthat meg. Ez tényleg olyan állapot, amiből „fel kell szabadítani” valakit?

A kérdésed messzire vezet vissza, és hogy értsd, elmondom, miért nem olyan félelmetes, ha valaki a saját neme felé vonzódik. Ez természetes jelenség, amitől nem kell szabadulni. Az Egyesült Államokban az 1940-es évek végén egy Alfred Kinsey nevű szexológus több ezer férfit kérdezett meg szexuális vágyairól és gyakorlatáról, aztán egy későbbi kutatás során nőket is. Azt találta, hogy az emberek többsége nem 100%-osan hetero- vagy homoszexuális, hanem mindkét nem iránt érez valamilyen vonzalmat. Igaz, sokaknál ez kimerül abban, hogy mondjuk egy férfi szexuálisan fantáziál egy másik férfiról, vagy egy nő erősen kötődik egy barátnőjéhez (anélkül, hogy ezt szerelemnek nevezné). Vagyis igazából az azonos neműek iránti vonzalom ugyanolyan természetes, mint a más neműek iránti, és nem szorul különösebben magyarázatra.

A homoszexualitás eredetére vonatkozó elméletekben valahol mindig ott bujkál a kérdés, hogy ez vajon megváltoztatható-e. Különösen azért, mert tudunk olyan emberekről, akik fiatalon más nemű, később viszont azonos nemű partnerrel élt, vagy fordítva. Vagyis a szexuális orientáció az élet során változhat, de nem külső hatásra. Egyes szerzők ezt a vallásossághoz hasonlítják: ha valaki pl. katolikus, nem lesz belőle protestáns, csak azért, mert a szülei vagy a pszichológus arra próbálják rábeszélni. Legfeljebb úgy tesz, mintha protestáns lenne, ha ezzel elkerülheti a konfliktusokat. Viszont elképzelhető, hogy valamikor az élete folyamán belső meggyőződésből áttér egy másik – akár protestáns – hitre. Vagyis a szexuális orientáció változhat, de nem változtatható meg.

Te ezt nőként hogyan éled meg?

Nem a másik ember neme dönti el, vonzódom-e hozzá, hanem bizonyos külső, belső tulajdonságok vagy gondolkodásmód, amelyek ugyan gyakrabban vannak meg nőkben (pl. gyengédség, hosszú haj, feminizmus), de nemcsak bennük lehetnek meg.

Sokan nem is értik a kifejezéseket, amelyekkel a nem heterók határozzák meg a nemi identitásukat. Mostanában sokan használják a queer szót, ami nem azt jelenti, hogy transznemű vagy leszbikus, és hallani az aszexuális szót is, ami éppen ellenkezője. Szóval hogy is van ez?

Igazából ezek identitáskategóriák, tehát az emberek magukra alkalmazzák, és mindig kicsit mást jelenthetnek. (Ahogy pl. a zsidóság az egyik embernek a vallást, a másiknak a kultúrát, a harmadiknak a közösséget jelenti.) De általában az alábbi jelentésekben használatosak a kifejezések: a melegek a saját nemükhöz vonzódó személyek. Férfi vagy nő is lehet meleg, de vannak, akik csak férfiakra alkalmazzák. A leszbikusok saját nemükhöz vonzódó nők. Megjegyzem, a „leszbi” szót a legtöbb leszbikus nem szereti, éppúgy sértőnek találja, mint a „buzi” szót.

A biszexuálisok olyan személyek, aki bármilyen nemű emberekhez vonzódhatnak. Persze nem feltétlenül egyszerre: a biszexuális embereknek is vannak monogám kapcsolatai, csak nem mindig ugyanolyan neműekkel. A transzneműek olyanok, aki nem tudnak teljesen azonosulni a saját biológiai nemükkel. Közéjük tartoznak a transzszexuálisak, akik úgy érzik, hogy rossz nembe születtek, és gyakran megváltoztatják a nemüket műtéttel és/vagy hormonkezeléssel. A transzvesztiták szeretik a másik nem ruháit hordani. A genderqueer emberek úgy érzik, egyik nembe sem tartoznak – vagy mindkettőbe. (Ezen belül még vannak kisebb csoportok.)

A gender, ugye a társadalom által megfogalmazott nem, tehát hogy a társadalom nőnek vagy férfinak tekint valakit? Ellentétben a biológiai nemmel (sex).

Igen. Megemlíthetjük az interszexuális csoportba tartozókat, akiknek a biológiai neme nem dönthető el egyértelműen (pl. mindkét nem nemi szerveivel vagy kromoszómáival rendelkeznek). Régen őket hívták hermafroditáknak.

Az aszexuálisak nem igénylik a szexuális kapcsolatot. Ilyen is van, ugyan erről nem sokan tudnak, és még kevesebben beszélnek, pedig igenis tapasztalható.

A queerek szerint, akiket te is említettél, a heteroszexuális és a homoszexuális mesterséges kategória, és ezekkel feleslegesen korlátozzák az embereket, ezért ők egyikbe sem sorolják magukat. (Ettől még nem biztos, hogy bármilyen nemű emberhez vonzódnak.) Egyébként én is queernek vallom magam.

Nem egyszerű követni a sokféle fogalmat. Kicsit szégyellem is magam, hogy mennyire leegyszerűsítve gondolkodtam ezekről a dolgokról. Ugyanakkor felmerül a kérdés: normális dolog az, hogy ennyiféle kategóriába soroljuk a szexuális orientációt?

Nem normálisnak azt nevezzük, ami általában akadályoz bennünket a normális életvitelben (pl. lázasan nem tudunk dolgozni), mert például fájdalmat okoz. Az imént említett fogalmak nem akadályoznak, és nem utalnak betegségre. A nem-heteroszexuális emberek kiegyensúlyozott, természetes életet élhetnek. Ráadásul, mint már említettem, többen vannak azok, akik a saját nemük iránt (is) vonzódók, tehát ha valami, akkor inkább a 100%-os heteroszexualitás az abnormális. Vannak, akik szerint tényleg az…

Magyarország, hasonlóan sok más államhoz, nem engedélyezi az azonos neműek házasságát, és szigorúan szabályozza a közös gyermekvállalás lehetőségét is. Mit gondolsz erről?

Ezek diszkriminatív törvények. De pontosítanék: melegek is vállalhatnak gyereket. Egyrészt sok melegnek van gyereke heteroszexuális kapcsolatból, vagy azért, mert korábban heteroszexuálisnak vallotta magát, vagy azért, mert nem zárkózik el attól, hogy adott esetben más nemű emberrel is lefeküdjön. A közelmúltban több, azonos nemű párkapcsolatban élő férfi és nő fogadott örökbe gyereket. Igaz, ezt csak egyedül teheti meg valaki, a párja nem minősül a gyerek törvényes szülőjének. Ez egyébként a gyereknek a legrosszabb, mert ha az örökbefogadóval történik valami, akkor ő visszakerül az intézetbe, és nem maradhat azzal a másik emberrel, aki addig nevelte.

El tudod fogadni ezt a rendszert?

Nem, de akkor mi van? Egyébként nem gondolom, hogy ez a helyzet megváltozhatatlan lenne. Sok európai országban már házasodhatnak az azonos neműek, és a gyerekvállalásukat sem nehezíti meg ennyire a jog. Az Európai Unióban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a diszkrimináció megszüntetésére, és szerintem a tagállamokra is egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy hatályon kívül helyezzék a diszkriminatív jogszabályokat.

A válaszaidból egyértelmű a számomra, hogy nemcsak férfi és női nemi identitást tudsz elképzelni. Queerként ez egyértelmű lehet.

Már említettem a genderqueer emberekről, az én mostani párom is ilyen, vagyis se férfinak, se nőnek nem tartja magát. Ez egyébként nem annyira újkeletű dolog, sok hagyományos kultúrában létezik, létezett „harmadik nem”, pl. Indiában a hidzsrák. Az a feltevés, hogy csak különböző neműek között jöhet létre testi-lelki vonzalom, nemcsak a melegek és leszbikusok miatt nem állja meg a helyét. Sok ember legjobb barátja vele azonos nemű, és van közöttük lelki kapcsolat. Sőt akár testi is, hiszen sokan igénylik, hogy a barátai, barátnői például megöleljék. A testi kapcsolat nem csak szexualitást takarhat.

Amit most kérdezek, talán egy együgyű újságíró értetlenkedésének tűnik: miért lányt választottál a társadul?

Én egy embert választok társamul, leginkább azért, mert szerelmes vagyok belé. A szerelem kialakulásához szükség van arra, hogy hasonlóképpen gondolkozzunk a világról, hogy legyenek közös értékeink és érdeklődési területeink, és hogy megkapjam tőle azt, amire egy párkapcsolatban vágyom. Szerintem ez bármilyen nemű partnernél így működik.

Megint leegyszerűsítő kérdés következik: egy leszbikus kapcsolatban is megvannak a hagyományos „férfi-női” szerepek?

Szerintem ennek semmilyen kapcsolatban nem kéne hogy jelentősége legyen. A „férfias” és „nőies” is nagyon relatív, aminek a tartalma kultúránként változik. Tegnap például voltam egy beszélgetésen, ahol valaki rámutatott arra? az ókori görög férfihősök számára természetes volt, hogy sírnak. Ma ezt nem tartjuk férfiasnak. Miért csak a nő mosogathat vagy csak a férfi cserélheti ki a villanykörtét? Ezeket a szerepeket a társadalom erőlteti ránk. Az azonos nemű pároknál nincsenek ilyen társadalmi korlátok, ezért sokan szokták mondani, hogy szabadabban élik az életüket, mint azok, akik heteró kapcsolatban vannak.

A megjelenéseden, a viselkedéseden és a válaszaidon is látom, hogy határozottan tudod, hogyan akarsz élni. A családod tud erről?

Igen, és a szüleim támogatnak – de ez nem mindig volt így. Az apámnak évekre volt szüksége, hogy elfogadja a szexuális identitásomat. A család hozzáállása is változhat: az első sokk hatására gyakran mondanak olyasmiket, amiket később megbánnak vagy másként gondolnak. A szüleim ma már ott vannak velem a meleg felvonuláson, hogy kifejezzék a szolidaritásukat.

A nemi identitásod miatt ért már hátrány, esetleg bántottak miatta?

Tisztázzuk: a nemi identitásom az, hogy nő vagyok. Ebből persze származnak hátrányaim (nem vesznek komolyan, beszólnak az utcán stb.), de ez független a szexuális orientációmtól, vagyis attól, hogy queer vagyok. Érzésem szerint a leszbikus és biszexuális nőknek azért nehezebb, mint a meleg férfiaknak, mert egyrészt kevésbé láthatóak, másrészt sokan nem veszik komolyan a kapcsolataikat. Azt gondolják, hogy ez csak egy fázis, vagy hogy igazából férfiakra vágynak, csak valamiért nem találtak megfelelőt. Azt hiszem, sokkal több sztereotípia van a leszbikusokkal, mint a meleg férfiakkal kapcsolatban. Ugyanakkor a kutatások szerint például a munkahelyen kevesebb diszkrimináció éri őket, a családban viszont több. Nem tudok olyanról, hogy a szexuális orientációm miatt hátrány ért volna, például nem vettek volna fel egy munkahelyre, de ezt ritkán mondják az ember szemébe, tehát lehet, hogy volt ilyen, csak nem közölték.

Vannak olyan cigány barátaid, ismerőseid, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak a szexuális orientációról?

Csaknem egy évig éltem egy cigány lánnyal, és ismerek más cigány leszbikusokat, meleget és transzszexuálisakat is. Van, aki a cigány közösségében eltitkolja ezt, de olyat is tudok, akit a családja elfogad, az azonos nemű párjával együtt.