BeszélgessünkNótár Ilona blogja

Mint az anyja, avagy Versenyistálló tempó

2014. március 27. | Nótár Ilona

Ez a poroszos iskolarendszer folytonos megfelelési kényszert erőltet a gyerekekre, teljesen felesleges ismeretekkel tömi tele az agyukat, arra meg nem képes megtanítani őket, hogy amikor felveszik a telefont, mutatkozzanak be, mielőtt azt mondanák: XY-nal akarok beszélni.

Este kilenc óra van, de Hanna meg apa még a konyhában gyűri a matekot. Minek? Szegény gyerek. Én már rég nem tudom, hogyan kell megoldani a példákat, de főleg azt nem értem, hogy miért van erre szükség. Inkább arra figyelnének, hogy milyen a gyermekek személyisége, és hogy felismerjék a bennük rejlő adottságokat. Persze, kellenek az alapok, de az lenne a lényeg, nem? Nem kell mindenkinek egyforma képességekkel rendelkezni, ez nem versenyistálló. Aki nem jó matekból, még lehet profi történész vagy tisztességes szakács, fodrász, festő. Ember.

Egyszer felvetettem az osztályfőnöknek a szülői értekezleten (én, a bátor), hogy mi lenne, ha nem mindig ugyanaz az öt ember menne a tanulmányi versenyekre, hanem lehetőséget adnánk a másik ötnek is. Jót tenne az osztályközösségnek, nem is beszélve a személyes motiváció növeléséről. A szülők majdnem sokkot kaptak: a 4,6-os osztályátlag romlani fog, ha nem hozzák az eredményeket. Nem sokkal ezután megbetegedett a versenyes gyerek, és a tartalék ment a versenyre. Mit ad Isten, nem ő nyert? Dehogynem.

Sokkal nagyobb sikereket érhetnének el a gyermekeink itthon és külföldön, és az iskola is jobb eredményeket mutathatna fel, ha megtörténne a váltás: a sivár tudásátadás helyett a gyermek személyiségének és tehetségének kibontakozása lehetne az elsődleges cél. Persze, ez mindenképp több odaadást igényel a pedagógusoktól, hiszen fenn kellene tartani az állandó motiváltságot. A pedagógus hivatás (nem csupán munka vagy szakma) nekem valami ilyesmiről szól(na).

Lilinek talán könnyebb a dolga: imádja és érti a matekot, de tehetséges a zenében, az irodalomban, a táncban, a német nyelvben, és általában mindenben. Ilyen. Nem sokat tettem érte, de ellene sem. Az külön áldás és szerencse, azaz inkább kegyelem, hogy ezzel a tudással vagy készséggel nem él vissza. Inkább kellemetlen érzéssel tölti el, hogy a kevesebbek közé tartozik:
– Na, milyen érzés, hogy mégy az országos matekversenyre?
– Rossz érzés, anya, mert kevés lány érti a matekot az osztályból, és jobb lenne, ha többen lennénk egy csapatban.

Szegény Hannus meg órákon át szenved feleslegesen, hogy megértse a matekpéldákat, ami egyébként nekem sem ment annak idején, és persze, feleslegesnek is tartottam. De legalább neki van egy okos apuja, aki tucatnyi A4-es lapon próbálja lerajzolja a titkos jeleket, amiket számoknak hívnak, de nekem csak kódoknak tűnnek, és amelyek kibogozhatatlanok, mert nem értek a kódfejtéshez. Hanna művészlélek, finomhangolással működik. Hálás vagyok a sorsnak, amikor látom, hogy mennyire érzékeny az irodalomra, és fontos számára, hogy ebből a tárgyból kimagaslóan teljesítsen.

Érzem és tudom, hogy ez miattam van, és örülök, hogy nem kényszerből akar jól teljesíteni, hanem érzi a lényegét, a varázsát a dolognak. Amit annak idején én is éreztem. De jó! Hanna a magyarórákat annyira hozzám köti, hogy a tanár személyét is teljes mértékben velem azonosítja. Mindig azt mondja, hogy „Teljesen olyan vagy, mint a magyartanárom. Ugyanezt mondta ő is, szóról szóra.” Soha nem kényszeríteném arra, hogy miattam bizonyítson, ahogyan Lilire sem erőltetek semmit: ha megy, örülök, ha nem, akkor sincs semmi gond. Keressük meg azt, amiben jók. Persze, azért egy szintet teljesíteni kell, de nincs tragédia, ha nem ő a legjobb mindenből. Mert ahhoz kétség sem fér, hogy valamiben tehetségesek.

Nagyon imponál, hogy Hanna éppen az irodalommal kokettál, nem akarom magamat láttatni a lányomban, és eszem ágában sincs megvalósíttatni vele az én be nem teljesült álmaimat. Abban akarom segíteni, hogy azzá váljon, aki lenni szeretne. Segítem, hogy megtalálja a saját hangját. Rengeteget olvas, imádja Örkény Istvánt, sokszor felolvas nekem belőle, a többi magyar írót is szereti (persze, néhányat azért rühell, főleg a kötelezőket), nagyjából szereti a klasszikusokat, odavan a tini könyvekért, hatalmas a szókincse, érdekli és érti az irodalmat, a művészeteket. Rendszeres könyvtárlátogató (egyébként Lili is az). Én ugyan nem kényszerítem erre (sem). Meséket ír, naplót vezet, és rajzol, valami hihetetlen képzelőerővel.

Tényleg felemelő érzés ezt látni. Ő egyáltalán nem látja kivételesnek magát. Amikor megdicsérem az irodalomból elért sikerei miatt, csak ennyit válaszol: „Hát, író az anyám, még jó, hogy tudom.” Képes éjfélig dolgozni (akár titokban is, mert szigorúan tiltom) egy-egy esszé megírása érdekében, a külön olvasmányainak feldolgozása kedvéért, a történelmi szereplőkről készült előadásához, csak hogy megfeleljen a maga által állított magas elvárásoknak. Bárcsak látná, hogy milyen nagyszerű, amit csinál! Hihetetlenül jó a kézügyessége (ahogy nekem, annak idején), de ha megdicsérem, lefitymálja magát, mert az osztályban leosztották már a szerepeket: nem ő a „jó rajzos”. Egyelőre, sajnos, inkább nekik hisz – de azért alkot, csak a fiókba teszi a műveket. Hagyom.

Mosolygok magamban a szavain: „Nekem író az anyukám…” Ha olvasná a szerkesztővel folytatott eszmecseréinket, csodálkozna a kvalitásaim megítélésén. Habár Hannának megvan a magához való esze, biztosan okosan érvelne, megszégyenítő módon bizonyítaná, hogy az ő anyukája jó. Nem kicsit. Vagy nem. Kiszámíthatatlan az értékítélete. Viszont hazudni nem tud (akar), úgyhogy amit mond, az csak igaz lehet.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink