Bogdán Péter blogja

Három az egyben

2014. március 30. | Bogdán Péter

A gazdasági világválság és a globalizáció hatására felerősödtek a nemzetiségi önállósodási törekvések, és ezek felvetik azt az igényt is, hogy rajzolják át az országhatárokat.

Az éppen aktuális történelmi folyamatokat nehéz értelmezni. Elsősorban azért, mert az embernek a mából kiindulva kellene keretbe foglalni azt, amit a jövőből visszanézve sokkal könnyebben végeznek majd el. Mégis kísérletet teszek arra, hogy értelmezzem a XXI. század elejének világtörténeti viszonyait. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy olyan történelmi egybeeséseknek vagyunk a részesei 2014-ben, amelyekről még soha nem írtak a tankönyvekben.

Ahogyan a XIX. század végétől katonai szembenállás volt az Antant és a központi hatalmak között, napjainkban ugyanez tapasztalható a NATO és Oroszország viszonyában. Ahogyan az I. világháború előestéjén az Osztrák–Magyar Monarchia agresszorként lépett fel Bosznia-Hercegovinával szemben, ugyanúgy lép fel most Moszkva is Ukrajnával szemben. Ahogyan Bécs annektálta Bosznia-Hercegovinát, most ugyanúgy megtette ezt Moszkva a Krímmel. És ahogyan a II. világháborút megelőzően a németek és az oroszok megállapodtak Lengyelország feldarabolásáról, ugyanúgy küldözgeti a leveleit Zsirinovszkij Ukrajna felosztásáról Romániának, Lengyelországnak és Magyarországnak. Ráadásul ugyanúgy világgazdasági válság van, mint a két világháború között.

A történelem mindig ismétli önmagát, mert az emberiség nehezen tud megváltozni. Ebből logikusan az következik, hogy 2014-ben összegzi magát a világtörténelem. Olyan, mint a három az egyben instant kávépor. Egyszerre tapasztalhatjuk a két világháborút megelőző területi osztozkodási igényt, miközben szenvedünk a világgazdasági válságtól is.

A pénzügyi válság globális méretekben etnikaivá tette a feszültségeket. Kialakult egy Washington–Quebec–Brüsszel (a pontosság kedvéért: USA, Kanada, EU) fogat szemben a Teherán–Damaszkusz–Moszkva–Phenjan fogattal (vagyis Irán, Szíria, Oroszország, Észak-Korea), és sejthető, hogy Kína is ez utóbbihoz csatlakozik. A gazdasági világválság és a globalizáció hatására felerősödtek a nemzetiségi önállósodási törekvések, és ezek felvetik azt az igényt is, hogy rajzolják át az országhatárokat. Ez történt Koszovóban, Dél-Oszétiában. Ezt akarják Baszkföldön, Észak-Írországban, Csecsenföldön és Palesztinában. Vannak népek/nemzetiségek, amelyek önállóan, független és saját politikai hatalom birtokában akarnak együttműködni azokkal az államokkal, amelyeknek jelenleg – akaratuk ellenére – a részeivé váltak valamikor. Úgy tűnik, Nyugaton ettől sokan rettegnek, ezért mindent megtesznek azért, hogy a szétszakadások ne következzenek be, miközben Keleten akár agresszióval is átrajzolják egy-egy térség térképét.

És itt jön a párhuzam, ami minket érint. A felerősödő nemzetiségi törekvések a romákat is magukkal sodorják. De a baszkokkal, az észak-írekkel, a csecsenekkel és a palesztinokkal ellentétben mi sok támogatást is kapunk hozzá. Mégpedig azért, mert nincsenek területi igényeink. A kiszakadás helyett a betagozódási igényt hangsúlyozzuk, és a jelek szerint erre vevők Nyugaton. A probléma csak az, hogy miközben a pénzügyi válság világméretekben okozott szakadást Nyugat és Kelet között, aközben az Európai Unión belül is megvan ez a törésvonal a roma ügyeket illetően.

A világ mintha készülne valamiféle harmadik világháborúra. Bárcsak elkerülhető lenne! A romáknak viszont azt kell látniuk, hogy Brüsszel az integrálásukra készül, de közben Közép-Európában etnikai polgárháborúk lehetőségével számolnak, és a cigányok kiirtásának lehetőségét vizionálják.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink