Bogdán Péter blogja

Itt a piros. Hol a piros?

2014. március 30. | Bogdán Péter

Egy dolgot mindenképpen megkérdeznék a bírótól. Mégpedig azt, hogy véleményt alkotó újságíróként kötelez-e engem ez a nem jogerős ítélet arra, hogy a pirosat zöldnek mondjam – még akkor is, ha tudom, hogy piros.

A Gyulai Törvényszék elutasította a Békés Megyei Főügyészségnek azt a keresetét, amelyben a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület feloszlatását kérte. 2011 tavaszán a polgárőrök járőrözést tartottak Gyöngyöspatán és Hajdúhadházon. Az ügyészség ezt kifogásolta, és álláspontja szerint a közbiztonság helyreállítására szervezett járőrszolgálat valójában a bűnözőknek kikiáltott roma kisebbség megfélemlítését szolgálta. Ezzel pedig megsértette a cigány kisebbséghez tartozók emberi méltósághoz való jogát.

A tanácsvezető bíró indoklásában elmondta, hogy a vád nem tudta alátámasztani az álláspontját. Nincs egyértelmű bizonyíték arra – fogalmazott –, hogy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület olyan tevékenységeket fejtett ki, amely sértené az alaptörvényt, vagy más törvényeket, illetve a nemzetközi egyezményeket. Mivel az ügy érdemi elbírálásához minden szükséges információ a rendelkezésre állt, ezért az alperes által kért tanúbizonyításra nem volt szükség. A bíróság a felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg 450 ezer forint perköltséget – ugyanakkor az ítélet még nem jogerős, mert 15 napon belül fellebbezni lehet.

Az ügy kapcsán több minden kavarog bennem. Pontosan tudom, hogy az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, egészen addig, amíg bíróság jogerősen ki nem mondja a vádlottról, hogy bűnös. Ugyanakkor számomra egyértelmű, amiről a Főügyészség a keresete szólt.

Nem szívesen veszem tudomásul a Gyulai Törvényszék ítéletét, még akkor sem, ha törvénytisztelő állampolgár vagyok. És elsősorban azért nem akarom a pirosra azt mondani, hogy zöld, mert ilyet már láttam a jászladányi iskolaperek esetében. Legalább egy évtizeden át tudta mindenki, hogy ami jogszerű, az nem feltétlenül igazságos. Aztán Jászladányra is megérkezett az igazságszolgáltatás felmentő serege, és akadt olyan bíróság, amely kerek-perec kimondta azt, amit a roma szószólók követeltek hosszú időn át.

Mivel nem ismerem a vádiratot, és nem tudom, mivel érvelt az alperes, nem tudom eldönteni, hogy a főügyészség végzett-e gyenge munkát, vagy a törvényszék nem volt elég alapos, vagy valóban a polgárőrök tudták bizonyítani az igazukat. Egy dolgot mindenképpen megkérdeznék a bírótól. Mégpedig azt, hogy véleményt alkotó újságíróként kötelez-e engem ez a nem jogerős ítélet arra, hogy a pirosat zöldnek mondjam – még akkor is, ha tudom, hogy piros. Azért vagyok erre nagyon kíváncsi, mert a felperes főügyészségnek 450 ezer forintjába fog kerülni, hogy az állam nevében – tehát helyettem is – ezt meg merte tenni.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink