Bogdán Péter blogja

Budapesti életképek

2014. április 9. | Bogdán Péter

Nagyon megrázott a beszélgetés az ukrán fiúval. Nem akarom, hogy meghaljon. Nem akarom, hogy harcoljon. Azt szeretném, ha történészként bontakoztathatná ki a tehetségét, és nem gyilkolásra kényszerített ágyútöltelékként emlékeznénk rá.

Szombat van. A metróban egy apácára leszek figyelmes. Kolduló nőt közeledik felé, mire eltorzul az arca. Amikor a szerencsétlen pénzt kér, az apáca nem is válaszol. Összeszorítja a száját és továbbmegy. Nemcsak, hogy nem ad alamizsnát, de még egy jó szót sem szól. A koldus kifakad: „Ez már egy istenhívő asszony”. Az apáca eltorzult arca nem azt jelezte, hogy szeretne segíteni, de nem tud, hanem, hogy esze ágában sincs enyhíteni az asszony nyomorán. Sőt még egy együtt érző mondatra sem futotta.

Az ukrán fiúba a Közép-Európai Egyetemen botlottam bele. Az angol nyelvvizsgára készültünk mindketten, és közben vagy egy órát beszélgettünk. Természetesen szóba került az orosz–ukrán konfliktus. Új barátom elmondta, hogy történelem szakos mesterdiplomája van, de Európában az ukrán oklevelet lebecsülik, ezért szeretne egy amerikai oklevelet is történelemből. Az angolon kívül perfekt beszél oroszul, és egy kicsit németül is tud. De sejti, hogy mindez már felesleges, hiszen ha besorozzák, nem kezdheti el ősztől a tanulmányait Budapesten.

Istenem, csak add, hogy ne utoljára beszéljek vele az életben! Még borostája sincs, annyira fiatal, szinte gyermek. Nem akarom, hogy meghaljon. Nem akarom, hogy harcoljon. Azt szeretném, ha történészként bontakoztathatná ki a tehetségét, és nem gyilkolásra kényszerített ágyútöltelékként emlékeznénk rá. Ha mégis kitör a háború Ukrajna és Oroszország között, akkor tudni fogom, van Lembergben egy fiú, aki nemcsak a hazájáért, de az életéért is küzd – ahelyett, hogy nálunk tanulna.

A nyelvvizsga után csatlakoztam a Békemenethez. Végigmentem a Hősök terén és az Andrássy út egy részén, és jól meglepődtem. Nem azon, hogy senki sem bántott, hanem azon, hogy a több százezres tömegben – magammal együtt – összesen három romát láttam. Újnáci jelvény sem volt sok. Megdöbbentő volt, hogy sok – szó szerint – lerongyolódott öregemberrel találkoztam, de a középkorúaknak is többnyire elgyötört volt az arca. Azon gondolkodtam, hogy ezt a tömeget már nem lehet átbillenteni a másik oldalra. Nekik megváltást jelent az, amit Orbán Viktor mond és tesz.

A buszon egy pár a Békementről beszélgetett. Az idős úr megállapította, hogy azért tetszett neki a rendezvény, mert nem volt gyalázkodás. Fontosnak érezte, hogy jobboldalról egyszer sem hangzott el olyan vélemény, amelyik gusztustalan módon ócsárolta volna a baloldaliakat. Aztán ők is az orosz–ukrán ellentétre tértek át, és a férfi megállapította, hogy az oroszoknak joguk volt annektálni a Krímet, az ukrán miniszterelnököt pedig, azt a „randa zsidó” Jacenyukot egy éven belül elkergetik.

Itt elvesztettem a fonalat, mert leragadtam a „randa zsidónál”. Ugyanaz mondta, aki pár perccel korábban még örvendezett, hogy a jobboldali Békemeneten senki nem gyalázkodott. Vajon a nyílt zsidózást, az utcai antiszemitizmust miért nem érzi ugyanúgy szalonképtelennek, mint a baloldal gyalázását? És senki nem szólt rá a buszon. Vagyis Magyarországon már megint szégyenérzet nélkül lehet zsidózni.
Ez sokkal elgondolkodtatóbb, mint az, hogy Jacenyuk zsidó-e vagy sem.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink