Korszellem

Logikus lépés lehetne Kerecsendi Kiss Márton szellemiségének meghaladása azáltal, hogy vegyes etnikumúvá teszik az emlékházat.

A közelmúltban adtunk hírt arról, hogy márványtábla őrzi mostantól az ország első cigány iskolájának emlékét a Fejér megyei Bicskén. 1938-ban itt hozta létre Kerecsendi Kiss Márton az ország első cigány iskoláját, amelyben ő maga 1944-ig tanított, az intézmény pedig harminc éven át működött. Akkor cigány óvodává alakították át, amit 2011-ben azért zártak be, mert az önkormányzat új integrációs roma programot fogadott el.

Azóta a volt cigány iskola, óvoda épülete lepusztult, ezért az Új Széchenyi Terv keretében a város támogatást kért a felújításához. Bicske a pályázaton 28 millió forintot nyert, és ezt az önkormányzat megtoldotta további 14 és fél millióval. Ennek köszönhetően tavaly óta a volt oktatási intézmény olyan közösségi házként működik, ahová a hátrányos helyzetű roma gyermekeket és a tanulni akaró felnőtteket várják. A tanoda munkáját a Maj Lasho Trajo – Jobb Élet Egyesület koordinálja. Csaknem negyven, hátrányos helyzetű roma gyermekkel foglalkoznak a pedagógusok. Az épület március 28-án felvette a Kerecsendi Kiss Márton Emlékház nevet.

A hír vegyes érzéseket keltett bennem. Egyrészt 1938-ban Darányi Kálmán és Imrédy Béla volt miniszterelnök, mindketten szorgalmasan készítették elő a terepet a hazai náciknak. Másrészt az egykori iskola épülete mindig is a cigányok szegregálásának színtere volt. Éppen ezért nem hangzik jól fülemnek, hogy az a tanodai modell, amely más településeken roma és nem roma gyermekek multi- és interkulturális intézményeként működik, az Bicskén – legalábbis a hírek szerint – csak roma gyermekeket fogad. Pedig éppen ez az oktatási forma az egyik legalkalmasabb arra, hogy a roma és nem roma gyermekeket együtt neveljék, közösen tanuljanak, és ezáltal megtanuljanak együttműködni is.

Az sem különösen lelkesít, hogy az emlékház avatásán részt vett Kovács Zoltán, az EMMI államtitkára. Ugyanis jelenléte azt sugallja, hogy a kormányzat változatlanul a romák szegregált oktatásának a híve. Hiszen mi mást jelenthet, ha az állam egy olyan tanodai modell avatásán képviselteti magát, ahol a névadó egy szegregáló pedagógus. Persze a roma gyermekek színvonalas képzésére azért garancia, hogy a Jobb Élet Egyesület koordinálja a tanodai munkát. Mégsem értem, hogy miért ne lehetne őket támogatni, és egyben felkérni arra, hogy a tevékenységüket terjesszék ki a szintén szegény, hátrányos helyzetű, nem roma gyermekekre.

Sajnálatos, hogy Bicskén csak 2011-ben fogadtak el roma integrációs programot. Elég sokat vártak vele, mégis jó, hogy végül csak elfogadták. Pontosan emiatt lehetne logikus lépés Kerecsendi Kiss Márton szellemiségének meghaladása azáltal, hogy az emlékház klubfoglalkozásait vegyes etnikumúvá teszik.