BeszélgessünkNótár Ilona blogja

Születésnapra

2014. április 9. | Nótár Ilona

Van nálunk egy szokás, afféle hagyomány, ami nem abból fakad, hogy romák vagyunk, csak éppen mi adtuk hozzá a családi örökséghez. Minden évben, a születésnapok alkalmával elmesélem a gyermekeimnek a a világra jövetelük történetét, a legfontosabb mozzanatokat kiemelve. Elég nagyok már, és hallották néhányszor a történetüket, de még most is szinte falják a szavaimat, kérdeznek, nagyon szeretik hallani.

A zsidó Pészah ünnepe jut eszembe. A családok leülnek az asztalhoz, és minden évben elmondják, hogy Isten hogyan védte meg őket a Halál angyalától, a bárány vére miatt, ami a házuk ajtajára volt kenve, és hogyan vezette ki őket Egyiptom földéről. Efféle szent rituálé lett nálunk is a mesélés, amellyel méltó helyre emeljük a gyermekeink születésének történetét, amely átmentett minket egy másik életbe, olyan útra terelt, amelyet soha nem bánok, mert általuk a legszebb ajándékot kaptam.

Hanna az Isten kegyelme számunkra.

Két hete számolja a napokat. Tizenkét éves lett március 27-én. Én sem aludtam előző éjszaka, mert „ettek a gondolataim”. Tizenkét éves a lányom: hihetetlen, vad valóság. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha valamiféle batmicvára készülnénk: vagyis felnőtté válási rítusra, ami ugyan a zsidó fiúknál tizenhárom éves korukra következik be és bármicvónak nevezik, de a lányoknál tizenkettő, és jelzi a felnőtté válás kezdetét, ahogyan számunkra is ezt üzente ez az év: elhozta a változás kezdetét. Szinte hónapok alatt megtörtént a leválás folyamata. Minden nap erősebben érzem, hogy ő már nem kizárólag tőlem függ, nem kizárólag tőlem várja a válaszokat a nagy kérdésekre, hanem inkább mellettem, velem (is) él, ugyanakkor helyet, teret követel magának. Más a felállás, mint eddig volt. Szépen teszi is a dolgát, ahogy ilyenkor szokták a tinik: pimasz, feszegeti a határokat, egyedül dönt és végrehajt, ellentmond és ellenem cselekszik, szóval kezd önálló egyéniségként viselkedni. Ugyanakkor még kicsi, és olyan nehéz megmutatni neki, hogy vannak és kellenek határok, különben elhasal, és az fájni fog, a rossz döntéseknek meg következményei vannak. Teljes gőzzel megy a huzavona.

Meg az identitáskeresés, nagy feszültséggel. Ha most nem írnám le, később Hanna valószínűleg nem is emlékezne erre az epizódra. Minap meglátogattuk cigány barátainkat, és hívtuk őket Hannát köszönteni. Nagy lányom felháborodott, és ennek mindenki előtt hangot is adott, mert hogy aznap jön a legjobb barátnője (a főügyész lánya), akinek nem akarja bemutatni barátainkat. Vagyis nem akarja, hogy megzavarják az ő közös ünneplésüket. Természetesen mi felnőttek kaptunk Hanna szavain, és elkezdünk énekelni viccesen, gúnyolódva, hogy „Ne szégyelld a bőröd színét…”, meg előjött a Gábor kalap, meg hogy majd nyakkendőben, fehér ingben jönnek… De azért mind éreztük a jelenet a feszültségét. A barátnőm intelligensen, érzékeny anya módjára nyugtatta a lányomat, és fölajánlotta, hogy majd máskor jönnek. Hazafelé menet megjegyeztem Hannának, hogy remélem, nem haragszik, amiért szülőként a nagyon barna bőrű szüleit kell vállalnia. Hanna odavetette, hogy ha most ez is a nagyszerű humorom része, akkor jobb, ha tudom: egyáltalán nem volt vicces. Szerintem sem…

Amikor Hanna született, a nap már utat tört a tavasznak. Fényáradat, virágok nyiladozása és a tavasz sokféle illata maradt meg bennem. Meg egy kis darabkákból összefércelt pulóver, hiszen nem kellett már a kabát. Ezt a pulcsit hordtam még gimis koromban is, és a szülés előtt is szépen belefértem. A szülés előtti napokban, a kórház körül sétálva ezt viseltem.

Huszonnegyedikén, a negyvenkettedik héten infúzióval indították meg a szülést oxitocinnal. Öt hónapos kórházi felügyelet után éreztem: éppen ideje. Krónikus vérszegénységben szenvedtem, hánytam, fogytam, Hanna szívritmuszavartól szenvedett, mert nem tudtam kellőképpen ellátni, éppen ezért volt szükséges a napi ötszöri szívhangvizsgálat. Úgy féltem minden alkalommal, hogy majd összeestem, amikor sorban álltam a többi veszélyeztetett terhes anyukával a CTG (ezzel a géppel mérik mozgás közben a baba szívhangját) labor előtt.

Semmi nem ment előírás szerint a vajúdásnál. Még a harmadik napon is ugyanott feküdtem, a babával a hasamban, és már az is sírt, aki csak idegenként meglátott. Akkoriban még nem voltak vajúdó szobák, sorban vitték el mellőlem a szülő nőket, akiket már anyaként toltak ki a szülőszobából. Csak én maradtam ott állandó látványosságnak.

Anyósom az ágyam támlájánál állt, az apuka a jobbomon.

– Fiam, hát Ilonka hol van? – kérdezte

– Anya, hát itt van mellettem – mutatott a felismerhetetlenségig meggyötört arcomra.

Ekkor már sejtettem, hogy nekem nem lesz erőm megszülni ezt a csaknem négykilós gyermeket. Végül tizenhárom óra tizenötkor valósággal kiszakadt belőlem Hanna. Még fél év után is látni lehetett szegénynek az arcán, hogy az erőlködéstől elpattantak az erek. Nem volt könnyű útja, az bizonyos. Hanna Isten kegyelme volt a számunkra, hiszen csodának tűnt, hogy egészségesen megszületett, és képes voltam világra hozni. Cigány nőként semmire nem vágytam jobban, mint hogy anyává váljak. Majdnem belehaltam, és az erőim végére értem. De ha kellene, és ismét Hannát kapnám, csak érte és miatta megint vállalnám ezt az utat. Mert ő egy ajándék. Minden nappal egyre inkább érzem, hogy olyan ő, mint egy pillangó, aki szépen, lassan bontja a szárnyait, és már a szivárvány színeiben ragyog, ha néha megcsillantja őket. Még nem repül, de már bontogatja a szárnyait.

Írok a lányomnak egy levelet, amelyben a jelen lenyomatát szeretném átadni neki, és egyben pecsétet a jövőre. Kérem majd az apját, hogy ő is írjon, Hannát pedig ráveszem, tegye el ezeket, hogy bármikor vonalvezetők lehessenek a számára. Hogy ne feledje, kik vagyunk neki: azok, akik szeretjük, és nem lesz egyedül, amíg élünk.

Drága lányom! Tudom, hogy ezt a születésnapodat sok másik követi majd. Addig is légy boldog, elégedett, hittel teli és áldott! Szerelmetes szeretettel ölellek.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink