Bogdán Péter blogja

Álom

2014. április 13. | Bogdán Péter

Az, hogy Magyarországon a miniszterelnök olyan ember legyen, aki nyíltan vállalja a cigányságát, az álom kategóriájába tartozik. De nekünk is el kell jutni oda, hogy ez reális lehetőséggé váljon.

Soros György szerint a roma integráció egy-két generáció alatt megvalósítható. Vagyis ennyi idő szükséges ahhoz, hogy az európai cigányság beérje az afro-amerikai kisebbség mai integrációs szintjét. Ennek eszközeként a már bevált projekteket említette, például a Romák évtizede programot, amely hamarosan véget ér, ugyanakkor az Európai Unió égisze alatt folytatódhatna. De kiemelte a Roma Oktatási Alap jelentőségét is, ugyanis szerinte ezen a szervezeten keresztül a cigány fiatalok úgy tudnak értelmiségivé válni, hogy közben megőrizhetik az identitásukat is. Arra viszont külön felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a diplomaszerzésben kell segíteni, hanem az elhelyezkedésben is. Soros szerint az értelmiségi romákra a szokásos sztereotípiákat nem lehet ráhúzni, és ők akkor is ki tudnak emelkedni, ha egyébként az előítéletek nem szűnnek. A pénzügyi guru a Roma Oktatási Alap esetében is azt szorgalmazta, hogy az Európai Unió tagállami és uniós pénzből bővítse a programot.

Az alap szemszögéből az egyik ember ugyanolyan, mint a másik, a kulturális sajátosságai pedig olyan többlet értéket képviselnek, amelytől színesebbé és gazdagabbá válik az egész közösség. Ugyanakkor viszont a mindenkiben meglévő, közös emberi vonások kevésbé képesek befolyásolni, hogy ki meddig jut el a ranglétrán. Éppen ezért nem kérdés, hogy a romák integrációja megvalósítható. Kétségtelen, hogy a Soros György által javasolt eszközök kiválóak ennek előmozdítására. Baj sokkal inkább mással van. Már évtizedek óta tudjuk, hogyan lehet a roma integrációt végrehajtani, csakhogy ez a döntéshozókat egy cseppet sem érdekli. Mérhetetlenül hiányos a romákra vonatkozó tudásuk, és a többségük nem is akarja megismerni azokat, akikkel vagy akikért dolgoznak. A könyvtárakban polcok sorát töltik meg a romológiai szakkönyvek, csak az olvasójuk kevés.

Soros György az Egyesült Államokban él, de érdekes módon minden különösebb gond nélkül átlátja, hogy mit is kellene tenni az európai cigánysággal. Lehet, hogy a roma ügyekben „illetékes elvtársaknak” el kellene gondolkodniuk azon, hogy ez biztosan jól van-e így. Vajon nem ők tehetnek arról, hogy Európán kívülről kell jönnie valakinek, aki ki- és megmondja roma ügyben a frankót?

Azért nincs előrelépés roma ügyben, mert a szenvedéseinket a döntéshozók nem érzik a magukénak. Nem azonosulnak velünk a közös emberi dolgaink kapcsán, kizárólag a kulturális különbségeken gondolkodnak – ez viszont eltávolítja őket tőlünk. A roma értelmiségieknek ugyanakkor – a kisebbségi léthelyzetből eredően – a nem romákkal való azonosulás semmi gondot nem okoz. Éppen ezért lehetne eredményesen használni minket arra, hogy a romák és nem romák között hidakat építsünk. Ez egyébként azért nem történik meg, mert a nem roma vezetői elit attól tart, hogy miattunk csökkenhetnek az esélyeik a munkaerőpiacon. A roma értelmiségi réteg igényét a munkára nem az ország hasznaként élik meg, hanem a saját státusukat megingató veszélyforrásként.

Persze, mindez megtörtént az Egyesült Államokban is. Az első generációs afro-amerikai értelmiségieket szintén nem akarták alkalmazni, ám két generáció alatt eljutottak oda, hogy Barack Obama kétszer is elnök lehetett. Még akkor is, ha a kisebbségek és a többség viszonya a tengerentúlon sem mondható tökéletesnek.

Az, hogy Magyarországon a miniszterelnök olyan ember legyen, aki nyíltan vállalja a cigányságát, az álom kategóriájába tartozik. De nekünk is el kell jutni oda, hogy ez reális lehetőséggé váljon. És ezt nemcsak úgy lehet elérni, hogy Soros György megmondja az igazat az óceán túlpartjáról. Megy ez úgy is, hogy a nem roma értelmiségiek sűrűbben tájékozódnak a könyvtárak romológiai könyvespolcain, a roma értelmiségieket pedig gyakrabban alkalmazzák a romák és nem romák közötti kapcsolat kialakítására.

Mindkettőre szükség van ahhoz, hogy egy-két nemzedék alatt elérjük az afro-amerikai integrációs szintet.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink