Bogdán Péter blogja

Szavaztál az MCP-re?

2014. április 14. | Bogdán Péter

Éles vita bontakozott ki az MCP sikertelen választási szereplése miatt a napokban a Facebookon. A roma párt kap hideget és meleget. Pro és kontra ütik-vágják egymást a kommentelők aszerint, hogy kinek mennyire szimpatikus a szóban forgó politikai tömörülés.

Éles vita bontakozott ki a Magyarországi Cigány Párt (MCP) sikertelen választási szereplése miatt a napokban a Facebookon. A roma párt kap hideget és meleget. Pro és kontra ütik-vágják egymást a kommentelők aszerint, hogy kinek mennyire szimpatikus a szóban forgó politikai tömörülés. Én is kritikus vagyok az MCP-vel szemben, de ígérem, ez az írás tárgyilagos lesz, nem az érzelmeim vezetnek.

Sajnos a párt programja szinte kizárólag a cigányságról szólt, és nem volt olyan üzenetük, ami a nem romákat is megszólíthatta volna. A Magyarországi Cigány Párt lesüllyedt az MCF (Roma Összefogás Párt) és a Lungo Drom szintjére. Olyan embereket is elindított képviselőjelöltként, akik még arra is alkalmatlanok, hogy egy roma kisebbségi önkormányzatban elfogadható teljesítményt nyújtsanak, nem hogy az országgyűlésben. Az MCP nem volt látható a választási kampányban, nem találkoztam naponta az utcán és az elektronikus médiában a párt üzeneteivel és arcaival. Baklövés volt, hogy miközben a szegények és a cigányok között próbáltak kapcsolatot teremteni azzal a szlogennel, hogy a szegények is cigányok, a nem roma politika más területén nem nyilvánultak meg. Nem mondhatjuk, hogy az MCP-nek lett volna világos gazdaságpolitikája, átlátható oktatáspolitikája. Nyomokban sem találtam utalásokat arra, hogy a roma párt miként vélekedik a környezetvédelemről, milyen külpolitikai állásfoglalásai vannak, milyen üzeneteket akar eljuttatni a határon belüli kisebbségekhez és a határon túli magyarokhoz.

Nem lehet elindítani egy cigány pártot úgy, hogy az nem számol a nem romákkal, mint potenciális szavazótáborral. Ha ezt teszik, akkor csak abban bízhatnak, hogy az összes romát a nacionalista érzés kapcsolja össze, és azonnal egy irányba fog szavazni, amikor felbukkan egy etnikai alapon szervezett párt. Nem lehet persze elmenni amellett, hogy az MCP-nek vannak olyan hívei, akik meggyőződéssel vallják, igenis történelmi lépés volt ennek a választási lehetőségnek a felkínálása, és ők legalább megpróbáltak tenni valamit a hazai cigányságért.

Kétségtelen, hogy sokat dolgoztak a sikerért. Ezt számokkal is alá lehet támasztani, még akkor is, ha kritikusak vagyunk velük szemben. Tény, hogy az ötvennégy pártból az MCP a tizennegyedik helyen végzett. Azaz megelőzött negyven más politikai tömörülést, köztük a harmincegyedik helyen végző Eu.Rom-ot (Európai Roma Keresztények Jobblétéért Demokratikus Párt) és a harmincnegyedik MCF-et is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Fidesz-KDNP, az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP, Jobbik, LMP után az ötödik hazai politikai erő (A Haza Nem Eladó) 44.951 szavazatot kapott, míg a 14. helyen végző MCP 17.614-et, azaz az ötödik és a tizennegyedik hely között a különbség mindössze 27.337 szavazat. A Szili Katalin által vezetett KTI is csak 20.829 voksot szerzett, az évtizedek óta működő – és a hetedik helyen végző – Munkáspárt pedig 40.193-at.

Ilyen körülmények között, pár hónapos munka után nem is rossz a teljesítmény, amit az MCP nyújtott. Ugyanakkor az is sejthető volt, hogy az MCP nagyot fog bukni. Tavaly novemberben fel is hívtam arra a figyelmet egy írásomban, hogy kiknek kellene magukat távol tartani ettől a párttól, de akkor ez süket fülekre talált. Az MCP pedig most olyan vezetővel bukott meg, akitől nem ezt a színvonalat vártam volna. Igazából nem is tudom, hogy lehet-e még lejjebb csúszni a politikai palettán.

Csak azért nem szedem le az MCP-ről a keresztvizet, mert a minap a buszra várva a következő beszélgetés zajlott le három fiatal, nem roma suhanc között:

– Szavaztál az MCP-re? – kérdi az egyik.
– Cigányokra? – kérdi a másik, majd hozzáteszi: – Dehogyis!

És kitört az egyetértő, harsogó, rasszista röhögés.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink