Beszélgessünk

A határtalan szabadság érzése

2014. április 18. | Nótár Ilona

Beszélgetés Bordás Péter basszusgitárossal, aki egy hátizsákkal bejárta Franciaországot

Nagyapám prímás volt. Olyan ötéves forma lehettem, amikor adott egy szép kis gyerekhegedűt, mert hát az családi örökség. Fogta a testvérem, és még aznap szétverte a fejemen. Szerintük ezzel sokat tettek az emberiségért…– meséli a mindig vidám Bordás Péter basszusgitáros, amikor a zenei örökségéről kérdezem. – Így utólag, szerintem is. Szóval mit mondjak még magamról? Most tényleg meséljem el, hogy hol születtem, meg ilyenek?

Érdekelne, ha nem bánod.

Hát, rendben. Kazincbarcikán születtem, hagyományos muzsikus cigány családban. A nagyapáim zenéltek, viszont a két testvérem nem lett muzsikus.

Telepen nevelkedtél?

Nem. Általában nem cigányok között laktunk.

Ez tudatos döntése volt a szüleidnek?

Nem hiszem, valahogy így alakult. Amikor elköltöztünk, akkor is sok cigány élt Hajdúnánáson, de mi nem közöttük laktunk. Általában nem cigányok jártak például az osztályomba sem.

Mindig is zenélni akartál?

Dehogy! Viszont amikor eldöntöttem, hogy gitáros leszek, pontosabban basszusgitáros, az egy igen emlékezetes és meghatározó nap volt az életemben. Otthon néztük a tévét, apám, anyám meg én. Egy jazzkoncert ment, és virtuózkodott egy srác a gitárjával. Ez annyira megfogott, hogy attól kezdve tudtam, nekem ezt kell csinálnom, semmi mást. Egy hét se telt bele, és apámék vettek nekem egy basszusgitárt. Ennyire hittek akkor bennem, és azóta is neveti el magát.

Kik a legfontosabbak most az életedben?

Természetesen a szüleim. Anyám és apám, akik most is együtt élnek, és el se tudnám képzelni, hogy ez valaha megváltozik. Ők mindig hittek bennem és biztattak. Aztán a kicsi Róza, a testvérem kislánya, akivel nagyon jól megvagyunk. Hihetetlen gyerek.

Térjünk vissza a zenéléshez. Magadtól tanultál gitározni?

Eleinte igen, aztán elmentem Debrecenbe egy gitáriskolába, de egy év után már nem nagyon tudtak újat mutatni. Érdekes fordulata az életnek, hogy később visszatértem oda tanítani. Na, nem sokáig: pontosan egy napig tartott a móka.

Kidobtak?

Köszönöm a bizalmat, de nem. Nagyon keveset fizettek volna az iskolában, viszont a magántanítványaimból jól megéltem.

Hogy kerültél Franciaországba?

Egy barátom hívott, hogy két hétre menjünk ki zenélni. Ebből aztán négy év lett, igazi csellengés. Ezt hívom úgy, hogy a majdnem teljes és határtalan szabadság megízlelése. Nem cserélném el semmiért ezt a tapasztalatot. Este elalszol valahol, reggel felkelsz, és tényleg fogalmad sincs, hogy mit csinálsz, hol leszel, kivel, mit eszel, hol alszol, csak élsz, tapasztalsz, élvezel, megismersz…

Konvenciók és szabályok nélkül?

Persze! Semmi kontroll, csak a való élet.

Miből éltetek?

Mikor miből, de a legkevésbé zenélésből. Csak úgy adtak az emberek, mert ilyenek. Nagyon sok pénzünk volt akkoriban, el sem hinnéd. De mi nem olyan hajléktalan fazonok voltunk, hanem azok az igazi utazók, jó kis turista felszereléssel, és mindennel, ami szükséges az élethez.

A szerelem is rád talált akkoriban?

Nem, ez egy más életforma, ebbe nem nagyon fér bele a kötöttséggel járó nagy szerelem. De ott minden pillanatban szerelmes voltam minden nőbe. Nagyon szeretem a francia nők szabadságát, bolondságát, életfelfogását. Egyszer el is maradtam a csapattól egy lány miatt. Vele töltötten néhány gyönyörű napot, azután indultam tovább – nem tudom, hova –, megkeresni a társaimat. Két hét múlva egy pályaudvaron találtam rájuk. Volt nagy öröm. Mert telefon, persze, nyista, hát, tudod, ez az igazi kaland

Nem féltél?

De. Vagyis igazából nem, mert nem voltam addig sem egyedül, találkoztam másokkal. Hosszú lenne elmesélni, mert minden nap ért valami váratlan új dolog.

És mi hozott haza?

Anyám már nehezen bírta ezt az életemet, és hívott haza. Valamikor 2001-ben jöttem meg. Akkortól zenélek itthon, de van rendes állásom is: portás vagyok (nevet). Jó hely, mert lehet közben tanulni. Angolul, franciául szoktam gyakorolni munka közben.

Este meg indul a zene, ugye? Milyen formációkban játszol?

Nagyjából öt éve játszom egy cigány zenei formációban, korábban csak pop, rock, és jazz műfajban próbáltam ki magam. A legendás XL Sisters együttesében kezdtem, és Demjén Rózsival koncerteztem annak idején. Azért ez akkoriban még nagyon sokat jelentett, főleg hogy én alig voltam húsz éves. A Vojasa, a Denada, Delalamm együttesekben játszom, illetve Kettős Tamással és a Vad Szamarakkal próbálkozunk. Vagyis úgy alakult, hogy ma már széles zenei skálán kell mozognom.

Úgy látom, hogy szinte mindent el tudsz engedni magadtól: ország, haza, család, barátok, szerelem, de a zene elkísér mindenhova.

Igen. A zene azért kellett, mert egyfelől bezár egy körbe, ami csak az enyém, másfelől megnyit egy ajtót a zene világában élők szavak nélküli, közös mámora felé. Kifejezhetetlen, megfoghatatlan és nélkülözhetetlen az életemben, mindazzal, ami ezekkel jár: éjszaka élek a barátaimmal, iszunk, mulatunk, fordítva csinálok szinte mindent, mint a hétköznapi, „rendes” emberek.

Nem vágysz a „rendes” emberek életére?

Valahol középen szeretnék állni. Egyébként így, negyven felé egyre gyakrabban jut az eszembe a család, a gyerekek, a szerelem, meg sok más ilyesmi.

Úgy érzem, mintha egy kicsit feszélyezne ez a téma…

Például soha életemben nem randiztam, de egyszer még az is eljöhet. Szeretnék gyerekeket, persze, feleséggel, családdal, lakással, ha lehet, a touloni tengerparton. Tudod, igazából én francia vagyok, nem magyar, legalább is ezt érzem.

Mennél már vissza?

Igen, nagyon. Úgy tűnik, hogy szeptemberben végre megyek is.

Ugyanaz lesz a helyzet, mint korábban: élsz a mának?

Nem. Azt szeretném, hogy mindaz, amiért eddig dolgoztam, tanultam, küzdöttem, ott kinn csúcsosodjon ki. Demókat veszünk fel Párizsban, és zenélünk mindenfelé, főleg délen, a tengerparton.

Meg a szerelem…

Meg persze, szerelmet keresek. Örök romantikus vagyok. De gyere, induljunk!

Lassan útnak indulunk, húz magával. Hármasban megyünk, Péter, én, meg a hátán a gitárja. Vidáman sétálunk a Margit körúton a 4-es villamos felé, és az sem zavar minket, amikor a villamos csönget egy picit.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink