Bogdán Péter blogja

Mit tehet a sejt?

2014. április 18. | Bogdán Péter

Hónapok óta vitatkozik egymással az idősebb és a fiatalabb roma értelmiségi generáció a Facebookon. A fiatalok általában azzal vádolják a „nagy öregeket”, hogy soha nem engedték őket közel a tűzhöz, és mindent elkövettek azért, hogy a megszerzett pozícióikat megtarthassák.

Hónapok óta vitatkozik egymással az idősebb és a fiatalabb roma értelmiségi generáció a Facebookon. A fiatalok általában azzal vádolják a „nagy öregeket”, hogy soha nem engedték őket közel a tűzhöz, és mindent elkövettek azért, hogy a megszerzett pozícióikat megtarthassák. Az idősebbek viszont azt állítják, azért nem vonulhatnak vissza, mert a fiatalok képtelenek megszervezni önmagukat. A személyeskedés jól megy nekik – állítják –, viszont nem tudják megfogalmazni azt a szakmai koncepciót, ami megújíthatná a roma közéletet. A nyilvános diskurzus sokszor torkollik ízetlen személyeskedésbe, amelyet kiábrándultan figyel a Facebook közönsége, miközben felteszik azt a kérdést, hogy mit tehetnének ők, ha mi, pesti romák is „kimarjuk” egymást.

Nehéz állást foglalni ebben a vitában, ugyanis a vádaskodásokba épülve sok igazság is elhangzik. Valóban vannak a roma közéletben olyan „matuzsálemek”, akik nem veszik észre, hogy eljárt felettük az idő. Velük azért nem tudunk előrelépni, mert bár tapasztaltak és okosak, de sok köztük a becstelen, ezért hiteltelenek – tisztelet a kivételnek.

A fiatalokkal meg azért nem megy, mert bár feddhetetlenek, egyben tapasztalatlanok is: a fenekükön még mindig ott a tojáshéj. Kevés az olyan fiatal roma értelmiségi, aki képes lenne vitára alkalmas szakmai koncepciót letenni a roma és nem roma társadalom elé. Szükség lenne a tudásra, ami az öregeknél van, de ők már nem szavahihetőek – az eddigi terveik zsákutcának bizonyultak, illetve közülük sokan korrumpálódtak. Az ifjú nemzedék joggal kéri számon, hogy ki, hol, mikor és mennyit lopott az elmúlt években.

Be kell bizonyítani, hogy van olyan fiatal roma értelmiségi réteg Magyarországon, amelynek elég nagy a szakmai tudása, és amelynek megvan a gerince ahhoz, hogy bármely társadalmi réteg számára hiteles partner lehessen.

Már idén el kell kezdeni olyan roma értelmiségi sejtek létrehozását, amelyek négy év alatt képesek beágyazódni a falvak és a városok közösségébe. Annak a roma értelmiségi rétegnek, amelyik el akar szakadni az öregektől, be kell bizonyítania, hogy ugyanúgy meg tudja magát szervezni, mint a képzetleneknek terepet nyújtó MCF vagy Lungo Drom. És persze az elkövetkező négy évben minden érintett településen meg kell küzdeni Kolompár Orbán és Farkas Flórián embereivel. Ennek az a legjobb módja, hogy a roma értelmiségi sejtek a falvakban, városokban – a nem roma értelmiségiekkel karöltve – megteremtik a szociális, kulturális, emberi és polgárjogi képviseletet.

Magyarországon meg kell szervezni a roma közösséget, és ez csak akkor sikerülhet, ha a roma értelmiségi réteg – a nem romákkal szövetségben – segítséget nyújt az elesett cigányoknak. Ha az elkövetkező években ott teszünk és harcolunk a romákért, ahol kell. És persze odafigyelünk arra is, hogy a roma értelmiségi sejtek ne kirekesztőek, hanem a nem romákat is befogadó szerveződések legyenek. Ebben és csak ebben az esetben négy-nyolc év távlatában talán alternatíva lehet egy „színvak” emberi jogi mozgalom vagy egy a szegényeket, a kirekesztetteket és a diszkrimináltakat tömörítő párt – szemben az újnácikkal.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink