BeszélgessünkNótár Ilona blogja

Kellemes tapasztalat

2014. április 20. | Nótár Ilona

Nemrég Kakucson jártam, az ott élő gyerekeknek tartottam foglalkozást a Tudatos Életre Nevelés Programomból. A település Pest megyében található, sok roma család él ott. Kedves, takaros kis hely, az embernek amolyan „Tiszta udvar, rendes ház” feelingje van, ha végigmegy a főúton. Érdekes, ahogyan a két, valaha külön község összenőtt (1973-tól 1990-ig össze is voltak ragasztva), az út egyik oldala Inárcs, a másik már Kakucs. Nekem mindegy, nekik meg biztos jó így. Ahol a foglalkozást tartottuk, mindenesetre méltó hely a gyerekeknek.

Megszoktam, hogy általában olyan településekre hívnak, ahol a gyermekek ingerszegény környezetben nőnek fel, nincs, amiért többre törekednének, és kevéssé hisznek magukban és bennem. Legtöbbször nincs is lehetőségem hosszabb munkával felépíteni a fiatalok önbizalmát. Csupán néhány órám van arra, hogy a hasznukra legyek, és élvezetesnek találják a velem töltött időt. Nagy kihívás nekem minden alkalom, ezúttal is erre készültem.

A mostani témánk az alapozás része: az énkép kialakítása, a tudatos jövőkép megtervezése, és a célok eléréséhez vezető út. Elég kevesen jöttek el, igazi tinédzserek, a középiskola küszöbén vagy éppen már abban a korban. Könnyedén ment a bemutatkozás, igazán kedves társaság – gondoltam. Akkor lepődtem csak meg, amikor feltettem az első célirányos kérdést: Mi szeretnél lenni, ha felnősz?

Nem kellett nógatni őket, el sem magyaráztam a szó jelentésének árnyalatait, amikor egymást leintve kezdtek kiabálni, hogy elsőként osszák meg velem a vágyaikat. „Én nyomozó leszek!” „Én meg rendőr!” „Cukrász, vállalkozó, modell…”

„Látszik, hogy ebben a csoportban nem én vagyok az első előadó ebben a témában” – nyugtáztam magamban, mégis nagyon jól esett, hogy ezeknek a cigány gyerekeknek vannak álmaik, céljaik, terveik.

Rosszul is folytatódhatott volna a történet, ha csak azzal a lehetőséggel számolok, hogy ezek a fiatalok szintén cél nélküli, motiválatlan közösséget alkotnak, de ehelyett még nagyobb lelkesedéssel folytattam a munkát, hogy mindaz a képlékeny akarat, ami bennük munkál, kerekebb egész legyen bennük az óra végére. Jaj, nagyon élveztem a közös munkát! Megbeszéltük, hogy mik a legfontosabb dolgok a céljaik eléréséhez, vitatkoztunk azon, hogy mekkora része van a siker elérésében a családnak és saját maguknak, igyekeztük megtárgyalni a barátok szerepét is. Sokrétű a téma, egy alkalom túl kevés időt és lehetőséget hagy erre.

Nagyon meglepődtek a srácok a játékon, amelyben arra kellett válaszolni, hogy te milyen állat lennél? Ilyen helyzettel még nem találkoztak, és a kezdeti idegenkedés után előjöttek a rájuk jellemző tulajdonságok, amelyeket szívesen megmutatnak, de azok is, amelyeket akkor is láttatnak, ha nem is tudnak róla. Például hogy lusták, mint Garfield, a macska, vagy viccesek, mint a majom, de közben okosak és cserfesek, és sasolnak, megfigyelnek mindent, de jámborak, mint egy doromboló kiscica, és van köztük olyan, mint az oroszlán, aki a célja elérése érdekében képes akár foggal-körömmel is harcolni.

Szerettem volna felvértezni ezeket a fiatalokat valamivel, amit magukkal vihetnek hosszú és bizonyára nem könnyű útjukra. Ezért pajzsokat készítettem nekik, pontosabban pajzs-mintákat. A pajzsokat négy mezőre osztottam, és nekik kellett megtölteniük élettel: mi a hobbijuk, mi jellemzi leginkább őket, mi a legfontosabb számukra, és persze ha felnőnek, mik lesznek. Kértem, hogy ezt a lapot vigyék magukkal haza, tegyék el, vagy tűzzék jól látható helyre, hogy bármikor elővehessék, ránézhessenek, és tudják: kik is ők és merre tartanak.

Különösen tetszett az egyik kicsi lány, Szilvike rajza. Egy fának láttatta magát, amelynek a gyökere az erős család. Ő maga még nem tudja, mivé válik, de már most zöld levelet hajt. Kiemelte a spanyol zászlót, és a vágyát, hogy megtanulja a nyelvet, amelynek segítségével betekinthet abba az egyedi kultúrába. Árnyalt gondolatvilág, az élet átvitt értelmezése, metaforikus képek alkalmazása, vágyak megjelenítése, többszörös jelentéstartalmú motívumokkal. Gyönyörű, gyönyörű! Egy pedagógus legszebb pillanatai.

Látni lehet, ahogy kinyílnak ezek a gyermekek. Remény adnak, hogy rájuk bízhatjuk a jövőt. Miattuk nincsen minden teljesen elveszve. Csupán egyetlen alkalommal, néhány órára lehettem velük, ezért nem tudok pontos képet alkotni a csapatról. Bizonyára elfogult is vagyok, de szívből gratulálok Oláh Józsefnek a fiatal közösséghez, amellyel dolgozik. Szép munka, csak így tovább! Van remény, bennük van a jövő!


További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink