Bogdán Péter blogja

Anina Ciuciu

2014. április 23. | Bogdán Péter

Cigány vagyok, az is maradok címmel közölt cikket a Népszabadság Online arról az Anina Ciuciu-ról, aki gyerekkoldusból lett Victor Ponta román miniszterelnök tanácsadója.

Cigány vagyok, az is maradok címmel közölt cikket a Népszabadság Online (Szőcs Levente tollából) arról az Anina Ciuciuról, aki gyerekkoldusból lett Victor Ponta román miniszterelnök tanácsadója. Anina Ciuciu apja könyvelő, anyja pedig segédápoló volt a dél-romániai Craiovában. Ő maga már gyermekként, az óvodában megtapasztalta, hogy mit jelen a romákkal szembeni diszkrimináció, a szülei pedig – miután egyik napról a másikra felmondtak nekik – úgy döntöttek, hogy elérkezett az idő a kivándorlásra. Úti célul Franciaországot választották, mert úgy vélték, hogy az az emberi jogok hazája. De sorsuk nem úgy alakult, ahogy tervezték. Anina Ciuciu szüleivel és testvéreivel egy Róma melletti szeméttelepen találta magát, amely egyben Európa legnagyobb illegális roma tábora volt. A férfi, akit lefizettek, hogy Romániából Franciaországba vigye őket, egyszerűen hátat fordított nekik, és magukra maradtak.

Anina Ciuciu és családja megismerte az igazi nyomort. Sokat éhezett és koldult az utcán. Állandó megaláztatásban élt. Aztán az alpesi utakon – a határőrök éberségét kijátszva –Franciaországba szöktek. Lyontól nem messze, Bourg-en-Bresse városában, egy elhagyott kaszárnyában húzták meg magukat, az olaszországinál semmivel nem jobb körülmények között. Az apa újságot árult, az anya a gyerekekkel koldult. Aztán egy helybeli megszánta őket: segített tisztességes munkát találni, és elintézte azt is, hogy az önkormányzat lakást adjon nekik.

Anina Ciuciu kezdetben nem beszélt franciául, ezért nehezen ment a beilleszkedés, de később már arra is képes volt az iskolában, hogy két tanévet összevonva, a vele egykorúakkal érettségizzen le. A most 24 éves Anna Ciuciu bíró szeretne lenni az Európai Emberi Jogi Bíróságon, mert úgy érzi, hogy Franciaországban, ahol elvileg az egyik legfontosabb elv az egyenlőség, folyamatosan diszkriminálják az idegeneket a származásuk miatt.

Az első lépéseket már megtette: mesterképzésre felvételizett a Sorbonne-ra 2012-ben, idén júliusban pedig leteheti az állampolgári esküt. Életéről Cigány vagyok, és az is maradok címmel írt könyvet, mégpedig azért, hogy ő maga is részt vehessen a romákkal szembeni előítéletek felszámolásában. Azt mondja, aki olyan dolgokon megy keresztül, mint ő, az mindennél jobban akarja, hogy sikert arasson, mert ez az egyetlen módja annak, hogy elégtételt kapjon a sorstól. Anina Ciuciu a román miniszterelnöktől, Victor Pontától, romaügyi tanácsosi címet kapott. Azt reméli, hogy ezáltal lendületet adhat a diszkrimináció és az intolerancia elleni harcnak. Abban bízik, az ő példáján felbuzdulva egyre többen lázadnak fel az ellen, hogy a bőrük színe határozza meg a sorsukat.

Ez az a pont, ahol meg kell állnunk egy pillanatra. Anina Ciuciu élettörténetének rengeteg üzenete van, de a legfontosabb az, hogy elfogadhatatlan, ha emberi sorsok és szenvedések azon múlnak, kinek milyen színű a bőre. Mindenkinek el kell fogadnia, nem romaként is azt, hogy cigányként létezni ugyanolyan, mint magyarként, románként vagy franciaként, hogy minden egyes kultúra mögött ott áll az ember, a maga puszta valóságában. Megdöbbentő, hogy a XXI. században a nem roma emberek számára nem magától értetődik, hogy a cigányok ugyanolyanok, mint ők, csak más a bőrük színe. Tragikomikus, amikor azt magyarázom előítéletes vagy rasszista embereknek, hogy nekem is van fülem, szemem, orrom, szám. Vannak érzéseim, barátaim, rokonaim. Vannak örömeim és fájdalmaim. És hogy az emberi mivoltomból adódóan ugyanazokra a jelenségekre ugyanúgy reagálok, mint bárki más, aki nem roma.

Anina Ciuciu élettörténete ezt mind elmondja nekünk. A román miniszterelnök tanácsadójában nem az a fontos, hogy cigány, hanem az, hogy olyan erős akaratú ember, aki hatalmas akadályokat győzött le. Olyanokat, amelyeket csak azért gördítettek elé, mert cigány. A nem romák azt tanulhatják meg tőle, hogy a romák ugyanúgy képesek szárnyalni, mint a nem romák, még akkor is, ha nem akarják hagyni őket. A cigányok meg azt, hogy akkor is tudnak szárnyalni, ha ezernyi módon vagdossák le a szárnyukat, csak erősnek kell lenniük.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink