BeszélgessünkNótár Ilona blogja

Vonat a semmibe

2014. április 23. | Nótár Ilona

Volt egyszer egy kicsinyke csapat, amelynek tagjai nagy feladatot vállaltak magukra. Azt gondolták, arról fognak beszélni – vagyis táncmozdulatokkal kifejezni –, amiről a legtöbben mélyen hallgatnak, vagy amiről nem is tudnak. Több műfajban jeleskedő szakemberek adták össze a tudásukat, cigány, magyar, zsidó táncosok, énekesek és gyermekek fogtak össze, hogy a holokausztra (= elégetés, teljesen elégő áldozat – a cigányok munka- és megsemmisítő táborokba hurcolása) emlékezzenek.

Gondolhatná az olvasó, hogy majd valamiféle versmondást, felolvasást, esetleg zenés estet láthat, de egészen más irányból közelített Farkas Zsolt, a Khamoro Táncszínház vezetője, aki színpadra álmodta a Vonat című táncos egyfelvonásost, amelyben koreográfusként segítségére volt Bencze Gábor és Lengyel Szabolcs. A cigány és zsidó táncok mellett fontos szerepet kapott az élő zene, a képi és hangi megjelenítés.

Több mint harminc felnőtt és gyermek részvételével, élő zenével valósult meg a produkció, amelyben Szilvási István – rendhagyó módon – nem zenészként, hanem inkább drámai és tánctudását megcsillogtatva vett részt. A Horánszky utcában a Roma Jezsuita Szakkollégium növendékei fogadták a vendégeket, a rektor, Antal István, és Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Háza jezsuita igazgatója nyitotta meg a kormány támogatásával létrejött estet.

A történet nem csupán arra helyezi a hangsúlyt, ami Auschwitz-Birkenauban történt, hanem megjeleníti az ezt megelőző állapotokat, a zsidó és cigány etnikai elkülönülést, amelyet addig mindenki evidensnek tartott. (Mi soha nem voltunk egyformábbak és hasonlóbbak sem.) Az a tény, hogy ennek a két csoportnak több százezer tagját hurcolták el, nehezen megválaszolható kérdéseket vet fel, sokat. Miért? Miért éppen őket, hiszen nekik történelmileg és kulturálisan semmi közük nem volt egymáshoz? Mi szegregáltan éltünk, elkülönítve, a zsidók azonban bankárok, kereskedők, jegyzők voltak, a társadalomba tagozódott, polgári életet éltek, a gyermekeik iskolába jártak. Ez a különbség a darabban is megjelenik.

Elgondolkodtató volt az a jelenet, amikor a két főszereplő (Farkas Zsolt és Bencze Gábor) összeméri a tánctudását, és amikor megcserélik a hagyományos fekete cigány kalapot és a széles karimájú zsidó kalapot, rádöbbennek, hogy már nincsenek különbségek, hanem sorsközösség van, szenvedés, ami összeköt. De a füstös fájdalom mögött ott rejtőzik a kulturális különbözőség, a másság, ami mindkét csoport számára értékként jelenik meg, és ami egymás életben maradását segítheti.

Az egyik jelenetben a gyönyörűségesen szép, hosszú hajú cigánylány és a zsidó fiú egy tánc erejéig egymásba szeret. Nemcsak azt szimbolizálják ezzel, hogy az ember általában olyan társat választ, akivel nem tud örökké boldog lenni, hanem arra mutat rá, hogy volt olyan időszak, amikor a születés határozta meg a lehetőségeket, az életesélyeket. Zsidóba nem volt szabad beleszeretni, és nem is volt érdemes álmodozni, mert néhány perccel később látjuk és érezzük, ahogy a krematórium bűzös füstje eltakar, megsemmisít minden szerelmet, hitet, vágyat, álmot. Mindenki csupaszon és méltóság nélkül megy el a végső útjára, és az életben maradottak, akik már elveszítették az értékeiket, csak sárga és barna csillaggal jelölt számokká váltak, a gyászolás engedélye nélkül kell továbbhaladniuk, mígnem ők is követik a „megholt” elődeiket.

A darabban a tánc a cselekmény előre haladtával egyre inkább háttérbe szorul, kidomborodik a drámaiság, a gyermekek ártatlan és fülsiketítő dalai töltik be a teret, miközben körtáncot járnak sok számmal nagyobb rabruhájukban, és a Süss fel nap, fényes napot éneklik. A darabban egyformán helyet kapott a magyar, a cigány és a zsidó zene is. A Romani Design varrónője és társtulajdonosa, Varga Helena hagyományos cigány ruhában lépett a színpadra. Mindenki a földön feküdt, és ő közéjük ülve, cigányul énekelt a fájdalmukról. Közben az őrök hajtották a népet, mint a „bornyúkat”, hol a halálba, hol csak a másik táborba, és mindkét helyre szó nélkül követték őket a számok és a jelek.

A több mint negyven perces táncszínház vége statikus képpé merevült, egészen érdekes lezárásaként a darabnak. Ahol megszűnik a tánc, megszűnik a mozgás is: mintegy korrajzként, régi fénykép, amelyen a meggyötört statiszták és amatőr színészek néznek farkasszemet a kényelmesen elhelyezkedő nézőkkel. Csupán két tisztán csengő hang oldotta a helyzetet, egymásnak felelgetve: a zsidó dalra a lány cigány énekhangja válaszolt. A héttérben halkan játszó hangszerek: klarinét, cimbalom, valamint a gitáros Balogh Guszti tiszta szívvel és a tőle megszokott profizmussal szólaltatta meg a keze ügyébe kerülő hangszereket.

A táncosokat, a színészeket és a nagyszerű zenészeket perceken át éltette a közönség. Sírt színész és néző. Méltó megemlékezés volt ez egy olyan eseményre, amelynek soha nem lett volna szabad megtörténnie.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink