Bogdán Péter blogja

Cigányok csak szállodákban?

2014. április 25. | Bogdán Péter

Albérletet kerestem a fővárosban és a környékén. Beszéltem magánszemélyekkel és ingatlanközvetítő cégekkel, eltelefonáltam pár ezer forintot, de olyan tapasztalattal gazdagodtam, ami minden pénzt megér.

Albérletet kerestem a fővárosban és a környékén. Beszéltem magánszemélyekkel és ingatlanközvetítőkel, eltelefonáltam pár ezer forintot, de olyan tapasztalattal gazdagodtam, ami minden pénzt megér. Mielőtt belevágtam volna az interneten talált számok hívogatásába, felkészültem arra, hogy a származásom gondot okozhat. Volt már példa erre: tavaly októberben beszéltem lakástulajdonossal a Déli pályaudvar környékén, aki röhögésben tört ki, amikor megtudta, hogy roma származású pedagógus vagyok. Nehezen tudta elképzelni, hogy létezik ilyen párosítás ebben az országban.

Persze nem már lepődöm meg semmin. Pontosan tudom, hogy ötven-hatvan évvel le vagyunk maradva az Egyesült Államokhoz képest, így azt is „természetesnek” veszem, hogy azokon a szenvedéseken, amelyeken fél évszázada átmentek az afro-amerikaiak, nekem is át kell esnem. Talán ezzel is hozzájárulok ahhoz, hogy a következő generáció roma és nem roma tagjai harmonikusabban éljenek majd együtt. Az ördög mindig a részletekben lakozik. Olyan részletekben, mint például az albérletkereséssel kapcsolatos kommunikáció.

Mondanom sem kell, minden egyes alkalommal közöltem, hogy pedagógus vagyok, és most kivételesen az egyetemi hátteremre is hivatkoztam, nyilván azért, hogy növeljem az esélyemet. Sokszor zavarodott hallgatás következett, amikor tudattam, hogy roma vagyok, de általában nem utasítottak el. Volt, aki további egyeztetést kért, mert a férje külföldön dolgozik, és még beszélni akart vele – nyilván a származásomról is. Akadt olyan lakástulajdonos, akinek csak az volt a problémája, hogy sokan hívták már, más meg azt mondta, hogy csak későbbi időponttól aktuális az albérlet, mert még laknak benne.

A legjobb az volt, amikor rátaláltam egy előítéletes közvetítőre. Először azt feltételezte, hogy valahonnan térítést kapok majd, de ezzel nem tudott visszautasítani, mert közöltem vele, hogy semmilyen albérlet-támogatásra nem számítok. Az érces férfihang hosszú ideig ingadozott. Szép összeget kínáltam neki, de nem merte elfogadni, mert félt attól, hogy mit szól majd hozzá a lakástulajdonos. Ugyanakkor nem merte azt mondani egy roma egyetemi oktatónak, hogy nem érdekli az oktatói státusz, sokkal fontosabb az, hogy cigány. Végül jó pedagógushoz illő módon segítettem neki, de persze egy kicsit gonoszkodva. Megkérdeztem tőle, mi az akadálya annak, hogy megmondja, probléma van a származásommal. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy rasszisták is vannak Magyarországon. Szegény ember, azt sem tudta, hogyan másszon ki ebből a kellemetlen helyzetből. Elismerte, hogy a származásom a probléma, én pedig nem húztam tovább, csak elköszöntem udvariasan.

Később újra telefonálgattam. A Széll Kálmán tér környékéről azt közölték, hogy a származás nem fontos, és csak a pénz érdekli őket. Törökbálintról pedig szó szerint azt mondták, rendkívüli módon örülnek annak, hogy a cigányság körében is vannak kiművelt emberfők, ezért megbeszéltek velem egy időpontot arra az esetre, ha a korábbi jelentkezőkkel nem tudnának megállapodni. Végül azzal a tulajdonossal állapodtam meg, aki közölte, hogy nem érdekli sem a származásom, sem a magánéletem, ellenben olyan lakhatási feltételeket és árat kínált, amit csak akkor nem lehet elfogadni, ha az ember királyi családba születik.

A beszélgetésekből több következtetést is le lehet vonni, és ezek közül hármat feltétlenül meg kell megemlíteni. Az első az, hogy mindenképpen gondot jelent a roma származás, még akkor is, ha felsőfokú végzettségem van, ugyanakkor konkrétan a cigányságomra hivatkozva az emberek többsége nem mert elutasítani. A másik tapasztalat, hogy a szállók, szállodák, hotelek, kollégiumok minden fenntartás nélkül befogadnának. De istenigazából egy harmadik dolog döbbentett meg. Pár évvel ezelőtt még harminc-negyvenezer forintért komplett, akár kétszobás lakást lehetett bérelni, most pedig harmincezerért, sőt inkább negyvenért is csak szobát adnak.

Ha ma valaki egy elfogadható, bútorozott és gépekkel felszerelt albérletbe szeretne költözni, az nagyjából ötvenezer forinttól kezdődik, plusz rezsi. Azaz felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie a cigánynak ahhoz, hogy ne szoruljon ki Budapestről.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink