Bogdán Péter blogja

Mefisztó

2014. április 25. | Bogdán Péter

Hihetetlen élmény szembesülni a darab azon zsidó értelmiségi megnyilvánulásaival, amelyek arról szólnak, hogy úgy érzik, belátható időn belül menekülniük kell Németországból. Az elmúlt hónapokban akármelyik roma értelmiségivel találkoztam, mind azt mondta, hogy kész bármikor szedni a sátorfáját egy újnáci előretörés esetén.

Fergeteges szellemi kaland volt a Mefisztó a Vígszínházban, Alföldi Róbert rendezésében. Nemcsak a rendezés, hanem a szereposztás is parádés: a főszereplő Stohl András mellett színpadra lépett és sziporkázott Hegyi Barbara, Igó Éva és Hegedűs D. Géza.

A Thomas Mann fia, Klaus Mann által írt mű azt mutatja be, hogyan lesz egy sikerre éhes baloldali színészből a náci Németországot kiszolgáló kultuszvezér. Vagy másképpen fogalmazva: egy karrierista színész miként adja el a lelkét egy tömeggyilkos politikai rendszernek, olyan módon, ahogy Goethe Faustja is eladta lelkét az ördögnek, Mefisztónak.

Az egész darab döbbenetes és felkavaró, de egy dolog különösen megragadott. Az, hogy Klaus Mann mennyire hitelesen ábrázolja a hitleri Németország csapdájába esett zsidó értelmiségi réteg gondjait és dilemmáit. Mellbevágó, hogy zsidók és nem zsidók, baloldali és szélsőjobboldali németek között olyan párbeszédek, harcos villongások játszódnak le, amelyekhez hasonlóakat szinte minden nap hallani, igaz, a magyarországi cigánysággal kapcsolatban. Hihetetlen élmény szembesülni a darab azon zsidó értelmiségi megnyilvánulásaival, amelyek arról szólnak, hogy úgy érzik, belátható időn belül menekülniük kell Németországból. Az elmúlt hónapokban akármelyik roma értelmiségivel találkoztam, mind azt mondta, hogy kész bármikor szedni a sátorfáját egy újnáci előretörés esetén.

A színházban végig az volt az érzésem, hogy a Mefisztó 2014-ben nem a zsidóságról, hanem a cigány értelmiségi rétegről szól. Ha egy nem roma honfitársunk úgy érzi, hogy nem tud azonosulni a hazai roma értelmiségi réteggel, mert nem tudja, mi a problémánk, akkor meg kell néznie ezt a drámát. Nemcsak az derül ki belőle, hogy jelenleg milyen szenvedést él át a magyarországi roma elit, de az is, hogy milyen a megvalósíthatónak tűnő jövőképünk.

Az előadás végén a közönség szűnni nem akaró tapsviharral jutalmazta a művészeket. Láttam, hogy az egész nézőtéren csak ketten voltunk romák. Sok száz, nem roma ember értette meg a három órás előadás alatt azt, amit Alföldi Róbert üzent a magyar társadalomnak.

Ezek után el kell gondolkodni azon, hogy a jelenlegi hatalom miért akarja ellehetetleníteni Alföldit és Eszenyit, és miért emeli a magasba Dörner Györgyöt. Valószínűleg azért, mert olyan korban élünk megint, amelyben a karrierista Faustok eladják a lelküket az ördögnek, Mefisztónak.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink