KomolyanNótár Ilona blogja

Életmenet

2014. április 29. | Nótár Ilona

Azt mondom el, amit én láttam, és nem azt, amit a hírekben olvashattak: ki beszélt, hol, mikor, hova utazik, kinek fejezi ki az elismerését, a részvétét… Erre ott vannak a hírportálok.

Sokan voltunk. Voltak kipában, kalapban, kik hajadonfőtt, kik kendőben, feketében, fehérben, fehérek, feketék és barnák. Kicsik és nagyok, babakocsival, vagy az éppen járni tanuló picik kézen fogva tipegtek. A sírásuk, nyafogásuk zaját elnyomta a tömeg, és ha néhányan oda is mentek segíteni, a tömeg csak hömpölygött előre, lassan de biztosan, a Duna partjától egészen a Kelet pályaudvarig.

A rendezők mindenhol jelen voltak narancsszínű felsőjükben. Utasítottak és szelíden, de határozott szóval irányították a tömeg útját, formáját, és a gyorsaságát is meghatározták. Egymás mellett mentünk, akik úgy éreztük, közünk van a múlt eseményeihez. Most nem volt rajtunk csillag, háromszög, semmilyen megkülönböztető jel, pedig éppen ezek miatt gyűltünk össze. Láttam sok fiatalt is, ifjú családokat, de az idősebbek még náluk is többen voltak. Bennük talán elevenebb a történelem ejtette seb: el kellett jönniük, hogy emlékezzenek, békésen sétáljanak, és a jelenlétükkel fejezzék ki a tiltakozásukat. Büszkén, fejüket felemelve jelezték: „Ugyan meg akartatok ölni minket, de élünk, itt vagyunk és megyünk az Élet menetén, amíg Isten engedi, megyünk, és menni, élni fogunk! Sokan akarták a halálunkat, többen csak engedték, hogy a népirtás megtörténhessen, de Istennek más volt a terve velünk.”

Ki-ki odaszólt a másiknak, ismeretlenül is beszélgetésbe elegyedtünk egymással. Néha lökdösődtünk, gyakorta összekoccantunk, de senki nem panaszkodott emiatt, csak kedvesen elnézést kértünk és testvériesen mosolyogtunk egymásra. Nem tudom ezt másként mondani. Érezni kell ezt „a sors, ami egybekovácsol” érzést. Testvéries. Sorsközösségi.

Néha az volt az érzésem, hogy még akkor is elnézést kérünk egymástól, amikor nem volt mért, csak a szót akartuk kimondani.  Elnézést kérni. Egymástól. Furcsa érzés. Évszázados fájdalmak, gondok, bűnök, bajok, bánatok kavarogtak a levegőben, bennünk. A beszédet mondók, a színészek, mindazok, akik szót kaptak, a műsorvezetők, a menetelő emberek, mintha eltörölnénk valamit a szóval. Elnézést kérni. Mindenért.

Az egyik kedves barátnőm családjával mentem. Anyuka, három piciny gyermekével. Szikrázó napsütés volt, a szél sem fújt, a póló éppen elég volt, a kis kabátkákat csak cipeltük magunkkal. Szép időt kaptunk egy fájdalmas emléknapra. A barátnőm kisfiai nagyon érdeklődőek voltak, újra és újra megkérdezték, hogy miért vagyunk most itt, és mire emlékezünk ilyenkor. Nehéz ám elmondani egy hétéves kisgyereknek, hogy voltak olyan emberek, akik úgy gondolták, nem kellünk ebbe a világba.

„Miért?”

„Hát, csak mert.”

Ennek nem lehet racionális oka. Attikám nem fogadta el a nyugtalanító választ. Mondta, hogy ha ő ott lett volna, akkor megmentette volna a világot meg a bajba jutottakat a Spiderman jelmezében. Meg is mutatta, hogyan fut: éppen olyan gyorsan, mint a villám.

Sajnáltam, hogy olyan kevesen voltunk romák, alig találkoztunk ismerőssel. Pedig minket is bevagoníroztak, és ezért nekünk is szót kell emelnünk, nemet kell kiáltanunk, még ha némán is, csupán azzal, hogy menetelünk. Testvér lesz mindenki, aki egyetért az emberség továbbélésébe vetett hitben és a méltóságteljes élet lehetőségének biztosításában. Emlékeznünk kell! Együtt is és külön is. Sorstársak vagyunk. Egybekovácsolt minket ez a véres történelem. Együtt erősebbek vagyunk. Ki kell fejeznünk a békés meneteléssel, hogy nem feledünk, nem engedünk, és másképp tervezzük a jövőnket, mint azt egykor kitervelték nekünk. Beszélnünk kell egymással, ki kell fejeznünk az egymás iránt érzett tiszteletünket, megbecsülésünket, elfogadásunkat, részvétünket, szeretetünket.

Zsidók, romák, homoszexuálisok, politikai elítéltek, mi vagyunk a meggyilkolt áldozatok emlékének őrzői. Tisztelettel tartozunk az emléküknek, nem feledjük őket, és nem fogadjuk el azt, amit mások kényszerítettek ránk. Össze kell fognunk, mert ha nem lesz bennünk nagyobb a szeretet, megdöglünk. Ez biztos.

Jó lenne felébreszteni magunkban a hitet, a harcos szellemet, kell, hogy szóljunk, kell, hogy elmenjünk, nem szabad, hogy túllépjünk a jogsértéseken, az embertelenségeken, és kell, hogy lássunk, meglássuk a mázos köpenybe öltöztetett gyalázatos, megalázó tetteket. Például a kifejezetten a romák számára hasznosnak mondott szegregált osztályokat, meg a „munkát biztosító gettófalvak” megvalósítását.

Ha nekem kellett volna beszédet mondani, biztosan nem lett volna hosszú. „Emberek, normálisak vagytok? Saját fajtársaitokat ölitek halomra? Közöttetek van talán az Isten, vagy a Föld ura, hogy megmondja, ki, meddig, és hogyan, milyen körülmények között élhet? Ki különb a másiknál? Akkor meg milyen jogon gyilkoljátok egymást halomra? Ha ti ilyenek vagytok, akkor én nem akarok ember lenni. Valaki olyan vagyok, aki nem öl, és semmilyen ok miatt nem fog gyilkolni. Elnézést kértek, ahelyett, hogy letennétek a fegyvereteket! Ismerlek benneteket, akik gyilkolásra vagytok képesek. Idegen vagyok közöttetek.”

Ezt mondtam volna. Valószínű ezért nem is kértek meg, hogy beszéljek, és ezt jól tették. Megbékélésre és megbocsátásra van szükség most, nem a fájdalomra és számonkérésre.

Inkább menetelek békésen, emlékezek, szeretek, és bízom a kicsinyke Spiderman hőseinkben.

További cikkek a rovatból
És változunk És változunk
Minden évben összefoglalót készítek az évemről. Ó, ha tudnátok, kedves Olvasók, mennyi minden nem kerül bele az efféle összegzésekbe, amiket közreadok. Még csak pont-pont-pont formájában sem írok le dolgokat. Hogy miért? Önmegtartóztatás – egész jó szöveg ugye? Nem írok le olyan dolgokat, amikről nem érzem, hogy az én történeteimen túlmutatva hasznosak lehetnek mások számára is. Meg hát az én vívódásaim nem tartoznak senkire, a mámorom meg, ki tudja, mire ingerelne másokat...
KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK KREATÍV MŰVÉSZETTEL A RASSZIZMUS ELLEN – DIVATMŰHELY FIATALOKNAK
Roma és nem roma gyerekek divatterveit és ruháit mutatták be Budapesten. Az Amaro Trajo Alapítvány Varga Erika és a Romani Design szakmai vezetésével a roma kultúra hagyományait is bemutató kreatív-művészeti kurzust indított, amelyen több iskola diákjai vehettek részt a fővárosban és vidéken is. Olyan roma és nem roma fiatalok tanulhattak a program keretében, akiket érdekel a divattervezés.
Árverés Szintikéért Árverés Szintikéért
Árverésre bocsátják díjukat az V. Romani Filmfest győztesei. A Mosoly című dokumentumfilmmel Zsiga Ottó és Jánoska István első helyezést ért el a Romani Filmfesztiválon. A történet a nyolcéves Szikszai Szintiáról szól, aki kétszer tért vissza a bölcsőhalálból. Súlyos epilepsziát kapott, és az agysejtjeinek hetvenöt százaléka elhalt. A film az ő és az édesanyja mindennapos harcát mutatja be az életért.
Álmunk – filmbemutató és beszélgetés Álmunk – filmbemutató és beszélgetés
Az Álmunk című film roma és nem roma újságírók alkotása, amely a Romák - itthon Európában nemzetközi projekt keretében készült. A Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában megfilmesített történetek egy-egy roma embert vagy közösséget mutatnak be korszerű multimédiás módszerekkel.
Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban Cigány képzőművészeti fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Roma táncosok, zenészek, képzőművészek és filmkészítők mutatkozhattak be a hétvégén a Bethlen Téri Színházban. A rendezvényt a Roma Ellenállás napjára emlékezve szervezte meg a Színház vezetése. Nézze meg videónkat!
Új helyen a KuglerArt Új helyen a KuglerArt
Új helyre, a Sütő utcába költözött a KuglerArt. Az első szalonesten a nemrég elhunyt Balogh Balázs Andrásra és feleségére, Oláh Jolánra emlékeztek, családtagokkal, barátokkal közösen. Az esten a Szalon Színház művészei szórakoztatták a közönséget.
Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014) Egy legenda előtt tisztelegve – Buffó Rigó Sándor (1949–2014)
A magyar cigányzenei és művészeti életben fogalom Buffó neve. Védjegy. A jó ízű, karakteres, kifejező hegedűjáték védjegye. Sokat tett azért, hogy hazánkon kívül is hírét vigye ennek a fontos hungarikumnak, a magyar nótának. Balog Zsolt kollégámmal sokszor készíthettünk vele interjút, legutóbb a Holland–Magyar Nóta Foundation koncertjén, a holland rezidencián. Nagyon nagy lelkesedéssel beszélt a kezdeményezésről, mely azon dolgozik, hogy életben tartsa a magyar cigányzenét. Sugárzott róla, hogy teljes szívvel harcol ezért az ügyért. Nekünk is sok erőt adott, ahogy ehhez a kérdéshez állt. Nem gondoltam volna akkor, hogy néhány rövid hónap múlva már csak emlékére fogok írni. Buffó Rigó Sándor 65 évesen hunyt el vasárnap. Isten nyugosztalja. Életútjának fölidézésével tisztelgünk emléke előtt.
Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás Egy bohém virtuóz – Rigó János prímás
Sorozatunkban olyan népszerű emberekre hívjuk fel a figyelmet, vagy olyanokra emlékezünk — akár különösebb apropó nélkül –, akik a világ előtt a magyarok hírnevét öregbítették, és csak mi hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok és romák. Sportolók, művészek, vagy ahogy hozzáfűzni szokás: kőfaragók és balett-táncosok. Most Rigó Jánosra emlékezünk.
Fényerdők Fényerdők
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március 21-től látható Világok útjain tárlat főleg portrékból áll, roma emberekkel a középpontban. A fotós Molnár Zoltán, aki bejárta Európát. A kiállítás gerincét főleg Erdélyből és Magyarországról származó felvételek alkotják, de készültek képek Montenegróban, egy koszovói roma telepen muzulmán cigányokról, Makedóniában, Bulgáriában egy roma esküvőn, és Dél-Franciaországban is. A fotókból korábban készült egy kötet is, Fényerdők címmel.
Tartanak a jobbikos mosóportól Tartanak a jobbikos mosóportól
"Tisztítsuk meg a közéletet" - ilyen, és ehhez hasonló szöveggel ellátott mosóport osztottak jobbikos aktivisták a választás előtt. Tarcalon jártunk, olyan romáknál, akik kaptak az ingyen tisztítószerből, de vagy nem akarják, vagy nem merik használni azt.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink