BeszélgessünkJegyzetfüzet

Munkaélmények az Unió központjában

2014. április 29. | kutivili

Régóta dédelgetett álmom volt, hogy az Európa Parlamentben szerezhessek tapasztalatot. Például jelen lennék azokon az üléseken, konferenciákon, megbeszéléseken, ahol az Unió egész társadalmát érintő döntések születnek, amelyek aztán hatással lesznek az emberek életére, életminőségére, hétköznapjaira. Főleg persze azokkal a témákkal kapcsolatosan, melyek kiemelten érdekelnek: szociális és integrációs programok, kultúra, oktatás, agrárkultúra. Ez évekig megmaradt az álmodozás szintjén, azonban 2012-ben nagy lehetőség nyílt meg előttem.

Abban az évben ugyanis újságíró továbbképzésen vehettem részt, az Európai Bizottság és a Független Médiaközpont szervezésében. Az egyik kurzus során dr. Göncz Kinga, Európa parlamenti képviselő látogatott el hozzánk. A foglalkozás aztán élvezetes beszélgetéssé alakult át, melynek végén arra buzdított minket, hogy próbáljunk megfelelni a gyakornoki program interjúin, siker esetén pedig Brüsszelben tölthetnénk egy hónapot. Attól kezdve elkezdtem készülni a többfordulós, angol nyelvű megmérettetésekre. Amit erről írok, leginkább azoknak címzem, akik a jövőben szintén megpróbálkoznának vele.

Az első fordulóban egy Brüsszelben tevékenykedő EP-s munkatárs készített telefonos interjút a jelöltekkel, leginkább eddigi tevékenységünkről és jövőbeni terveinkről érdeklődött. A második körben hosszan beszélgettünk egy angol szakmai nyelvet oktató tanárnővel, aki majdnem egy órán keresztül vizsgálta nyelvtudásunkat.

A harmadik – egyben utolsó – fordulóban dr. Göncz Kinga és munkatársa, dr. Maléth Anett tette fel a kérdéseket. Ez már sokkal kellemesebb hangulatban zajlott, leginkább arról esett szó, hogyan is tudnánk segíteni eddigi tapasztalataink alapján az ő külhoni munkájukat. Az utolsó interjú előtt különösen feszült voltam, hiszen mégiscsak ezen múlik a legtöbb. Ekkor ismerkedtem meg Katona Katával, aki ugyancsak az utolsó beszélgetésre készült. Ő felettébb higgadt és kedves személyiség, nyugalma szerencsére rám is átragadt.

Néhány hét múlva közölték velünk a döntést, mindketten bejutottunk, és sokan mások is. Különösen jó hír volt ez, mivel a túljelentkezés miatt már felkészültem a negatív válaszra is. A kiválasztottak először több hétig tartó képzésen vettek részt a Képviselői Irodaházban. Mentoraink olyan feladatok elé állítottak, melyek élesben előfordulhatnak Brüsszelben – telefonhívások lebonyolítása, közreműködés megbeszélések tervezésében és szervezésében, és hasonlók. Ezt követően egymást váltva, sorban utaztunk ki Brüsszelbe.

Katona Katával mi voltunk az „sor vége”, március és április egy részét tölthettük kint. Nagyon sokféle és érdekes feladatot kaptunk, mind igen hasznosak voltak számunkra. Különböző témákkal kapcsolatos üléseken vehettünk részt, ezek után háttérinterjúkat készíthettünk, majd ezeket közösen összefoglaltuk. Nem nagyon mennék bele, hogy konkrétan milyen témákkal foglalkoztunk, mert az külön kis dolgozatot érdemel. Csupán egyetlen munkát emelek ki, amelyik leginkább elnyerte mentorunk tetszését. Ennek az ülésnek a témája a mindenkinek alanyi jogon járó minimális jövedelem volt. Érvekkel, ellenérvekkel, a közgazdászok erre irányuló adataival indokolták a juttatás szükségességét és helyességét. Azonban a program után készített háttérinterjúinkból kiderült, hogy az elképzelés megvalósíthatóságában többen is kételkednek, mivel például megoldatlan azon hajléktalanok helyzete, akiknek nincsen lakcímkártyájuk. Ezért a képviselő asszony számára készített beszámolóban kiemeltük, hogy egy igen fontos kérdés nyitva maradt. A konzultáció során megjegyezte, hogy talán azért lett ez a legjobb anyagunk, mert energiát fektettünk abba, hogy mélyebbre ássunk az üggyel kapcsolatban. Ennek a tapasztalatnak a birtokában igyekeztünk a további beszámolóinkat is elkészíteni. A szociális terület mellett igyekeztünk minél nagyobb betekintést nyerni a kulturális és oktatási témákba is, Kata továbbá a nőjogi, én pedig az agrárkultúra területeire. E feladatokról hetente egy-két alkalommal tudtunk konzultálni a képviselő asszonnyal, napi szinten pedig Halmai Katalin irányította a munkánkat.

Halmai Katalint megelőzte a híre

A képviselő asszony stábjának nagyon fontos szakembere az egykori újságíró, brüsszeli tudósító. Már évekkel ezelőtt hallottam a munkásságáról, precizitásáról, magas szakmai felkészültségéről. Munkáinkról vele konzultáltunk mindennap, ő adta ki az irányelveket, hogy mire is összpontosítsunk egy-egy összefoglalóban. Ezután közösen átnéztük, a tanácsai alapján változtattunk, és a tapasztalatokat igyekeztünk beépíteni a repertoárunkba. Nagyon jó tréning volt számunkra.

Hatalmas és hangulatos hely

A belvárosi Luxembourg téren lévő Európa Parlament hatalmas intézmény, számos épülettel. Eleinte elég átláthatatlan volt, de muszáj volt hamar beleszokni, hiszen a különböző megbeszéléseket, üléseket, kerekasztal-beszélgetéseket sokszor az intézmény egymástól legtávolabbi pontjain tartották, és illett mindenhova időben odaérni. Az EP összbenyomása lenyűgöző és barátságos, talán azért, mert az irodánkban mindig jó volt a hangulat. El tudnám képzelni állandó munkahelynek. Szóval, ha valaha nyílik rá lehetőségem, biztos nem fogom kihagyni.

Brüsszelről

Szabadidőnkben igyekeztünk körülnézni, bár turistaként nem vagyok túlzottan érdeklődő. Ez a jellemhiba a brüsszeli út alkalmával különösen nyilvánvaló lett számomra… Remélem, idővel változni fogok. Persze nagyon tetszett a belváros, sok a régi stílusú és hangulatos utca, valóban figyelemreméltó a csokoládé- és a sörkultúra. Az ez iránt érdeklődő fiatalok akár szakmai tanulmányokra is eljöhetnének, különösen azokból a családokból, ahol ezeknek a hivatásoknak nagy tradíciói vannak. (Bár ezt valószínűleg nélkülem is tudják…) Ottlétünk ideje alatt a legfontosabb a munka volt számomra, de örülök, hogy a várost is sikerült kissé feltérképezni. Sikerült eljutnunk más helyekre is, például Bruggébe, ahol történelmi sétahajózáson vehettünk részt.

Folytatjuk a közös munkát

Uzsák András, a delegáció munkatársa úgy látja jónak, ha mindketten további gyakorlatot szerzünk. Így a brüsszeli hónapot követően lehetőségünk nyílik egy időre visszatérni a Képviselői Irodaházba, ahol előzőleg a fölkészítésen vettünk részt. Örömmel folytatjuk a közös munkát…

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink