Bogdán Péter blogja

Buffó Rigó Sándor emlékére

2014. május 3. | Bogdán Péter

Buffó Rigó Sándor egyike azon romáknak, akiknek megadatott, hogy ne csak egy országban, de az egész világban nyomot hagyjanak. Személyiségével, művészetével, tudásával és az emberségével.

Néhány hete hallottam, hogy Buffó Rigó Sándort az Onkológiai Intézetben kezelik. Már több kórházban is járt, de úgy érezte, hogy sehol sem kapott megfelelő ellátást, most viszont jó kezekben van. Habár vagy két hónapja már járni is alig tudott, mindenki bízott a gyógyulásában, mert jó hírek jöttek az egészségi állapotáról, és a közösségi portálon is gyakran felbukkant. Nagy öröm volt, hogy hatvanötödik születésnapja alkalmából a barátaival és a tisztelőivel együtt köszönthettem.

Aztán kevéssel az ünnep után jött a tragikus hír: elhunyt Buffó Rigó Sándor. Először nem is akartam elhinni, hiszen pár nappal korábban még lájkoltam a Facebookon egy vicces bejegyzését, de sajnos egyre több helyen jelent meg halálának hivatalos bejelentése.

Nem tölthettem túl sok időt vele, de a Rádió C-ben volt néhány szép esténk, amikor sokat beszélgethettünk. Ez azért volt különösen fontos nekem, mert a családi indíttatásom miatt a legendás 100 Tagú Cigányzenekar a mindennapjaim része volt, és gyermekként sokat álmodoztam arról, hogy egyszer talán az ő kíséretükkel énekelhetek. Persze ez nem történt meg, de abban szerencsére lehetett részem, hogy a kérésemre eljátszotta egy-két kedvenc nótámat.

Megtisztelő volt az a szeretet, ami áradt belőle, és nagyon szerettem a humorát. Kedvelte a sikamlós történeteket, és mindig tudott olyat mondani, amivel megnevettetett. A legemlékezetesebb közös kalandunk a Rádió C hetedik születésnapja volt. Buffó Rigó Sándor – a szintén már eltávozott Baranyi Laura műsorvezetésével – élő kívánságműsorban játszott és énekelt, gyönyörűen, órákon át.

Minden ember arra törekszik, hogy nyomot hagyjon a világban. Olyan nyomot, amely akkor is emlékeztet rá, ha már eltávozott közülünk. Buffó Rigó Sándor egyike azon romáknak, akiknek megadatott, hogy ne csak egy országban, de az egész világban nyomot hagyjanak. Személyiségével, művészetével, tudásával és az emberségével.

Bíztam abban, hogy még találkozhatom vele, de a Mindenható másképp döntött – biztosan megvan ennek is a maga értelme. Nagyon fáj, hogy meghalt, és tudom, hogy sokan éreznek ugyanígy. Azt kívánom, legyen neki könnyű a föld, és a hátrahagyott életműve révén maradjon köztünk, még nagyon sokáig!

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink