Beszélgessünk

Női szerepek a hithű zsidó közösségekben

2014. május 8. | Nótár Ilona

A cigány nőkről szóló cikksorozatom újabb részekkel bővül. Ahogy találkozom a kulturális és nemzeti sokszínűséggel, felmerül bennem, hogy nem csak a cigány nők számára központi kérdés a kilépés a civil pályára, illetve az eltávolodás a szűken vett családi közösségtől. Érdekes a társadalom reakciója is: vajon fogadókész-e a munkaerőpiac az értelmiségi roma nők érkezésére, vagy még mindig a korábbi a stigmákkal illeti őket? De még ennél is érdekesebb számomra, hogy a szűkebb roma környezet, a családi közeg hogyan reagál a megváltozott viszonyokra. És vajon hogyan hat ez a változás a szerepkörét kitágító nőre és a környezetére más kultúrákban?

Engedjék meg a kedves olvasók, hogy egy-egy rövid beszélgetés erejéig a fényt néhány közöttünk élő, nem roma népcsoport nőtagjainak az életére irányítsam. Meggyőződésem, hogy a roma nők családban elfoglalt szerepe jobban érthetővé válik, ha betekinthetünk más kultúrákban élő nők sorsába. Megismerjük az ő nehézségeiket, az azonosságokat velünk és a különbözőségüket tőlünk.

Kérdéseimre Steiner Noémi válaszolt. Gyermekkora óta szerves része a zsidó közösségnek, az évek során ifjúsági vezető lett, aki jelenleg a kisebbek identitásnevelésében segít.

Egy zsidó családban, konkrétan nálatok hogyan épül fel a hierarchia, mi a nő szerepe?

A családunkban egyértelműen női többség van, hárman vagyunk lánytestvérek. Otthonról zsidó nevelést kaptam, hagyományőrzőnek mondhatom magunkat, de nem vagyunk vallásosak. Illetve a két nővérem igen, de a szüleim nem. Nálunk is megvan az a fajta felosztás, hogy anyukám vezeti a háztartást, alapvetően ő fogja össze és irányítja a családot, bár ő is rengeteget dolgozik. De ettől még nem hiszem, hogy a hagyományosan vett zsidó családmodell mintapéldányai lennénk. Bár bőven meg vagyunk áldva igazi jiddise mámékkal! [A klasszikus zsidó anya: aggódó, mindent jobban tud, mindenbe beleszól, és ha nem hallgatnak rá: nagyon sértődékeny… – N. I.]

A háztartás feje a nő, az anya. Legnagyobb felelőssége az, hogy ő figyel otthon a kóserságra (az étkezéssel kapcsolatos rituális előírásokra), így a tét hatalmas: nem csak a saját maga, de az egész család számára. Egy zsidó lány 12 évesen válik felnőtté (míg egy fiú 13 évesen) a bát micva szertartásával. Ez egy modernebb dolog, mert nagyon sokáig csak a fiúknak volt felnőtté válási rítusa (bár micva), így a bát micva előírásai egyáltalán nem egységesek. Nos, innentől vonatkoznak rá a legfontosabb női feladatok. Ez hatalmas előre lépés és kitüntetés is egy fiatal nő életében. Ahogyan a fiúknak, a nőknek is kell valamilyen feladattal készülniük, hogy bemutatkozzanak új státusukban. A fiúk felolvasnak a Tórából, nők viszont nem.

Három olyan feladat van, amit a nőknek mindenképpen el kell végezni. Az első a nerot (gyertyagyújtás) az ünnepek, illetve a sábát (szombat) bejövetelekor. Ez mindig estével kezdődik, tehát a szombat bejövetele péntek este, áldás mondásával. A másik a Chálá, a szombati kalács (barchesz) tésztájából egy adag levétele. A harmadik a Nidá, a nő menstruációja alatt tartózkodás a szexuális együttléttől, majd utána megmártózás a rituális fürdőben, a mikvében. Az első két feladatot elvégezheti férfi is, ha nő nem volna a közösségben, családban.

Mennyire működik a családban és a közösségben az egyenjogúság?

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a zsidóságban a férfi és a női szerep teljesen egyenjogú, de nem egyenlő – olyan értelemben, hogy nem egyforma, nem fölcserélhető. Megvan a férfi és megvan a női szerep, amelyek egyformán fontosak, de jól elkülöníthetőek. Nem előrébb való a férfi, mert olyan feladatokat végez el, amit a nő nem. A nő ezeket azért nem végzi el, mert más feladatai vannak.

Irányzatonként változik, hogyan értelmezik. A reform zsidó közösségekben például teljes egyenlőség van férfi és nő között – nők ugyanúgy imádkoznak, olvasnak a Tórából, lehetnek rabbik, hordanak kipát (fejfedőt) és ciceszt (imasálat), és az imádkozáshoz felöltik a tálitot/táleszt (imaleplet). Amennyire tudom, fizikai választófal csak ortodoxoknál van a zsinagógákban, másutt legfeljebb külön ülnek a férfiak és nők. Ezek természetesen a zsidóság elvei, a megvalósulásuk nyilván egy másik dolog. Mint minden más tekintetben is, a zsidóság iszonyatosan sokszínű, és tulajdonképpen nagyon nehezen lehetne azt mondani, hogy a zsidóság egy homogén közösség, amelynek tagjaira minden szabály egyformán vonatkozik, s ugyanúgy tesznek mindent, a rítusokat hasonlóképp követik.

Egy kényes kérdést tennék fel. Némelyik roma közösségben nagyon fontos a szüzesség megőrzése a házasság első éjszakájáig. Hogy van ez nálatok?

A zsidóság számára a szexuális együttlét nagyon fontos, szinte már szent dolognak számít, de csak az Örökkévaló által előírt módon, tehát házasságban szabad gyakorolni, és biztos vannak rá mindenféle szabályok, de ezekről nem sokat tudok. De sábátkor, menstruáció alatt vagy böjtnapokon biztosan nem szabad. Van egy elég vicces történet. Terjesztenek egy olyan városi legendát, hogy a vallásos zsidók csak lepedővel letakart asszonnyal hálhatnak, de egymást nem is láthatják, szóval csak egy kis lyuk van a lepedőn… Ez természetesen nem igaz, sőt állítólag előírás, hogy szerelmeskedni csak teljesen meztelenül lehet. A legenda alapja a férfiaknak a cicit/cicesz nevű ruhadarabja (imasálnak is mondják), amit az ing alatt kell hordani. Ez egy fehér, téglalap alakú anyag, a sarkán rojtokkal, a közepén meg egy lyukkal, amin az ember a fejét dugja át. Ahogy ezeket száradni kiteregették falun a kertbe, a szomszédok ezt a magyarázatot alkották rá. A falusiból így lett városi legenda.

A házasságkötés után hogyan alakul a családi hierarchia? Milyen jogok s kötelességek vonatkoznak a fiatal feleségre?

Egyértelműen azonos jogaik vannak, különböző feladatokkal. Legjobb példa erre, hogy ha a feleség szexet akar, a férfinak kötelessége teljesíteni a kérését, ha viszont a nő nem akar, akkor a férfi nem kényszerítheti rá. Na jó, talán mégsem teljes az egyenjogúság… :)

Mi a helyzet a válással? Itt is működik az egyenjogúság, igazságosság? Nem bélyegzik meg az elvált asszonyokat?

A válás lehetséges, és kezdeményezheti a nő is. Aki a válást kezdeményezi, get-et ad a másiknak, és amíg az ne fogadja el, addig nem jöhet létre válás. Ez nehéz kérdés, megvallom, nekem sem egészen tiszta, és nem is nagyon néztem utána. A zsidó törvények szerint a válás csak a legvégső megoldás, ha nagy a baj – de a törvények szerint lehetséges. Békéltetési folyamatok után a férjnek kell a rabbinikus bíróság előtt a válásról szóló okiratot átadni a feleségnek. Bizonyos helyzetekben lehet kényszeríteni azt a felet, aki valamiért nem akarja megtenni.

Az én szüleim harmonikus házasságban élnek, nem is tudom őket külön elképzelni. De egy vallásos zsidó nőnek, aki elvált, bizonyosan nehezebb a helyzete, mint egy hajadonnak.

Milyen lehetőségei vannak egy nőnek, ha a szűkebb közösségen túllépve szeretne karriert befutni, és a „nem kóser” világba lépve annak aktív tagja akar lenni?

Ez közösségenként változik. Vannak olyan vallásos közösségek, ahol teljesen természetes, hogy a nők ugyanúgy dolgoznak. Ilyenek például az izraeli telepesek. Máshol viszont teljesen elképzelhetetlen, hogy a nők „kijöjjenek a konyhából”.
A hagyományosan értelmezett zsidóságban a nőnek nincs szüksége a „kitörésre”. Azok a történetek, amiket Jeruzsálem ultraortodox negyedéből, a Mea Shearimból hallunk a nők brutális elnyomásáról, egyáltalán nem tartoznak az általánosan vett zsidó mentalitás körébe, inkább a szabályozásnak, a hagyományok követésének egy furcsa értelmezése. Egy olyan közösségből a kitörési lehetőség az lehet, ha valaki megszökik.

Egyenjogúságról és egyenlőségről beszéltünk, és nagyon szépen szétválasztottad a két fogalmat. Ez a szétválasztás hogyan jelenik meg a szertartásokban, rítusokban?

A zsinagógákban a férfiak és a nők el vannak választva, ezt nevezik mechicének. Minden rituális kellék – a Tóraszekrény, a Tóraolvasó asztal (Bima) – a férfiak részén van. Az ezekkel kapcsolatos rítusokat a férfiak végzik. A nőkre ugyanis nem vonatkoznak az időhöz kötött előírások (kivéve a gyertyagyújtást, és van még néhány), mint pl. a Tóra olvasása. Egyszerűen azért, mert nekik a család a legnagyobb felelősségük, az elsődleges feladatuk pedig, hogy a gyerekeket neveljék. Vagyis számukra a gyerekek ellátása vagy a sábáti ebéd előkészítése előrébb való. Vallási szertartásokat kivételesen nő is végezhet, ha nincs jelen férfi. Ilyenek, mondjuk, szombaton a kiddus (áldás a borra, majd a kalácsra) az étkezés előtt, vagy a hávdálá (szombat kimenetének rítusa), mert ezeket általában a férfiak végzik. Az elkülönülés legfőbb oka ilyenkor az, hogy a férfiak ne a nőkkel legyenek elfoglalva. A férfiak még az esküvőn is el vannak választva! A szertartás előtt a nők a menyasszonyhoz mennek, a férfiak a vőlegényhez, és mindkét nemnek megvan a maga feladata. A férfiak megírják vagy aláírják a ketubát (házasságlevelet), a menyasszony pedig imádkozik, és mindketten egész nap böjtölnek. A szertartás idejére nem különülnek el, de a bulira igen – a férfiak és nők nem táncolhatnak egymással. Ilyenkor mindkét térfélen külön parti indul!

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink