Beszélgessünk

Gasztroangyalok a láthatáron

2014. május 11. | Nótár Ilona

Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.

Budai Zsanett: 2009-ben a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán végzett, humánerőforrás menedzsment szakon. Jelenleg az Emberi Erőforrások Minisztériumában dolgozik, a parlamenti államtitkárságon. Fő feladatai: a jogszabályalkotással és az Országgyűlés üléseivel kapcsolatos adminisztratív és koordinációs teendők ellátása

Tonte Barbara: 2008-ban végzett a Közép-európai Egyetemen (CEU), a Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakon szerzett külügyi szakértő képesítést. 2010-ig a Roma Oktatási Alap (REF) munkatársa volt, szakterülete a romák és nem romák között meglévő oktatásbeli különbségek csökkentése olyan projektek, kutatások és oktatáspolitikai megoldások segítségével, melyek támogatják a romák minőségi oktatását. Jelenleg gyeden van.

Tradicionális muzsikus cigány családból származtok?

Tonte Barbara: Igen, klasszikus muzsikus cigány családból, Szegedről.

Budai Zsani: Én pedig Mindszentről [Szeged mellől], romungró családból jöttem. A családom most is ott él. Jelenleg Budapesten élünk, Barci (Tonte Barbara) is, én is.

Barbara: Ez nagy részben fedi egymást, több a hasonlóság, mint a különbség. Érdekesség, hogy apukám családja is mindszenti.

Gyermekkorotokban is tudtatok főzni? Mi az, amit otthon elsőként tanultatok meg főzni?

Barbara: A konyhában nőttem fel, de ennek ellenére nem igazán főztem, inkább az előkészítésben segédkeztem. Főzni igazából akkor kezdtem el, amikor Belgiumba költöztem, és már külön háztartást vezettem. [Barbara 2006 és 2008 között az Európai Parlamentnél dolgozott személyi asszisztensként.] Az első ételem 12 évesen egy paprikás krumpli volt.

És sikerült?

Barbara: Szerintem jó lett, a családom szerint nem annyira.

Zsani: Az én utam már kevésbé tipikus, én később kezdtem főzni, és nem anyukámtól tanultam. Kezdetben jobban érdekeltek azok az ételeket, amiket anya nem tudott elkészíteni. Mikor pedig Budapestre költöztem, megnyílt a lehetőség olyan alapanyagok beszerezésére, melyekről vidéken csak álmodni lehet. Így évek teltek el kísérletezéssel, ami még most is tart, de néhány éve elkezdtem beleásni magam a hagyományos ízekbe. Az első ételem is bolognai spagetti volt. Természetesen fontos a romáknál, hogy megismerkedjünk az alapvető főzési praktikákkal, az alapvető ételeink elkészítésének módjával. De valahogy, talán az iskola miatt – az nálunk nagy hangsúlyt kapott, jól kellett teljesíteni – nem annyira foglalatoskodtam a konyhában, és nem tanultam meg az alap dolgokat kiskoromban.

Nálatok fontos volt otthon, hogy a nő tudjon főzni, mielőtt férjhez megy?

Barbara: A mi családunkban ez nagyon fontos szempont volt. Egyrészről ez az egyik legfontosabb eszköze a lányoknak, asszonyoknak, hogy kifejezzék a szeretetüket. Nálunk ez az egyik legalapvetőbb szeretetnyelv. Másrészről nagyon fontos része ez az asszony státusának és megítélésének a közösségben. Természetesen hozzá kell tenni, hogy ma már közel sem olyan fontos, mint mondjuk húsz éve.

Zsani: Anya máig mindennap főz, de kötelességszerűen csinálja, és nem igazán szereti. Én próbálok örömmel főzni, persze nálam is nagyon kötődik a szeretet kifejezéséhez. De nem szeretném kötelességként megélni, így kitaláltam, hogy csak akkor főzök, amikor szívesen csinálom. Mivel csak ketten vagyunk, még megehetem, de a szemlélet olyan jól működik, hogy szinte minden nap főzök. Hiszek abban, hogy az az étel lesz igazán finom, amit örömmel és szeretettel készítenek.

Hogy jött a blog ötlete? És benne volt a tradíció meg modernség keveredésének az ötlete is?

Barbara: A blog ötlete évek óta érlelődött bennem. A romák egészségügyi állapotát bemutató egyik tanulmány olvasásakor hasított belém, hogy milyen jó lenne, ha egészségesebben táplálkoznánk. A blog alapkoncepciója így az, hogy hogyan lehet úgy főzni hagyományos cigány ételeket, hogy azok egészségesebbek legyenek, ám ugyanolyan élvezetesek is. Számomra éppen az a cél, hogy a hagyomány meg a modern alapanyagok és konyhai technológiák ne legyenek szembeállítva, hanem kiegészítsék egymást. Másrészről imádok főzni, és ha ezt össze lehet kötni az írással és a hagyományaink ápolásával, akkor az különösen szórakoztató számomra.

Zsani: Egy idő után azt láttam, hogy hatással vagyok a környezetemre. Érdekli őket, amit csinálok, kérdeznek, kicsit másképp is állnak a főzéshez. Amikor Barci felvetette a közös blog ötletét, sokat nem kellett gondolkoznom. A közös munka során pedig kiderült, hogy pont annyi bennünk a közös, és pont annyira látjuk másképp a dolgokat, amennyire ebben az esetben kell.
Szimplán leírni a tradicionális ételek receptjét nem elég izgalmas (persze ez is kap helyet a blogokban), én úgy gondolom, nagyon fontos lenne reagálni a megváltozott körülményekre. Más az életmódunk, mint amihez a hagyományos receptek születtek: kevésbé hizlaló, tápanyagokban gazdagabb, mégis megfizetető és gyors ételekre van szükségünk. Az egészséges ételek iránti igényt egyébként otthonról hoztam, anyukám erre nagyon figyel.

Mi a kedvenc ételetek?

Zsani: A legfontosabb, hogy legyen jól elkészítve, ilyenkor tavasszal már ki vagyok éhezve minden friss zöldségre. Örök kedvencem az izraeli lecsó, a shakshuka, de folyton vadászom az igazán jó hamburgereket is.

Barbara: Mindig más, de most például nem tudok leállni a halakkal, legfőképpen a tonhallal. Ha hagyományos roma ételről van szó, akkor pedig lecsós máj bodaggal.

Kaphatunk esetleg recepteket az olvasóinknak?

Mindketten: Hát persze. A blogon mindet olvashatják majd.

Kedvenc sütitek, ugye van?

Zsani: Nálunk gyerekkoromban meggyfa volt a kertben, abból bármi. Az angolnak van egy nagyon jó kifejezése, a „comfort food”, ami az az étel, amit a szívedet is táplálja – nekem ez az leginkább.

Barbara: Anyukám almás pitéje!

Kérhetünk egy-egy receptötletet, ami könnyen és olcsón elkészíthető?

Zsani: Nálam télen a sült cékla volt a kedvenc, meghámozva, fokhagymás-rozmaringos olajban átpirítva, de alapvetően törekszem szezonális zöldségeket, gyümölcsöket használni, ezek olcsóbbak és egészségesebbek.

Barbara: Jön a lecsószezon, így én a blogon található böjti lecsót ajánlanám. Olcsó, és pillanatok alatt elkészül.

Mi a célja a blogotoknak, túl azon, hogy finom ételeket osztotok meg az érdeklődőkkel?

Barbara: Szerintem az egyik legfőbb célunk, hogy megmutassuk, hogy milyen rejtett potenciál van a roma gasztronómiában – már ha létezik ilyen. Szeretnénk minél több receptet kipróbálni, és megmutatni.

Zsani: Eddigi életünk során mindketten jórészt romaügyben dolgoztunk, nem tudjuk, és nem is akarjuk megtagadni magunkat. A gasztronómiai alternatíva mellett nagyon szeretnénk a nem roma olvasóinknak is megmutatni ezt az izgalmas világot.

Gondolom, nagy terveket is dédelgettek a blog népszerűsítésével kapcsolatban?

Zsani: Behatároltuk, hogy körülbelül mit szeretnénk körüljárni, egyelőre ezt szeretnénk minél színvonalasabban. Ez is hatalmas cél számunkra: valami színvonalasat csinálni az olvasóközönségünknek.

Barbara: Szeretném, ha lehetőség lenne a jövőben nemcsak a magyarországi romák ételeit, hanem más országokban élő roma közösségek receptjeit is felkutatni és bemutatni. Másrészről nagyon jó lenne videó bejegyzéseket készíteni, aminek még nem adottak a technikai feltételei.

Van olyan étel, amit soha nem ennétek meg?

Barbara: Nem sok dolog van, amit ne próbálnék ki, de például ilyen a kutya, macska vagy a thai konyhában csemegének számító sáska vagy csótány.

Zsani: Én a sáskáról már annyi jót olvastam, hogy arra pont kíváncsi vagyok, de a kutya meg a macska mellett a vietnámiak kacsaembrióját lennék képtelen megenni.

A legextrémebb étel, amit meg/kipróbáltatok?

Barbara: Ettem már kengurut és cápát is, de szerintem mind közül a mangalica csoki volt a legbizarrabb.

Zsani: Én a fura édes-sós párosításokban elég jó vagyok. És mivel elég strapabíró a gyomrom, mindenféle, európaiak számára veszélyesnek tűnő helyen is szoktam enni. A leghírhedtebb az Illatos csirke büfé, a Kőbányai úton, aminek a bezárásról a kereskedelmi tévék is tudósítottak. Azóta újranyitott, jártam is ott megint. Egyedül a rendeléssel volt probléma, mert nem igazán beszéli senki a magyart…

Van olyan dolog, amit mindenképp szeretnétek kipróbálni?

Zsani: A fenti néhány dolgon kívül mindent. Szeretném megismerni az általam kedvelt konyhák egyszerűbb, hétköznapi ételeit. Arra gondolok, hogy mit esznek, mondjuk Mexikóban akkor, amikor mi kelkáposzta-főzeléket.

Barbara: Hmmm, azt hiszem az afrikai konyhát ismerem a legkevésbé, szóval valami hagyományos afrikai kaját.

Zsani és Barbara nemsokára magasabb fokozatra kapcsol, és saját logóval ellátott köpenyben, saját fotóikkal népszerűsítik a blogjukat. Mindenképp érdemes lesz követni őket.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Női szerepek a hithű zsidó közösségekben Női szerepek a hithű zsidó közösségekben
Kérdéseimre Steiner Noémi válaszolt. Gyermekkora óta szerves része a zsidó közösségnek, az évek során ifjúsági vezető lett, aki jelenleg a kisebbek identitásnevelésében segít.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink