Beszélgessünk

Megy a fesztivál

2014. május 12. | Nótár Ilona

Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel

Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.

Heves megyében nőttem fel a cigánytelepen. Később, olyan hétéves lehettem, beköltöztünk a falu közepére a gádzsók közé, ami nagyon nagy dolog volt akkoriban. Jó eszű gyerek voltam nem volt gond, hogy olyan osztályba járok, ahol nem voltak cigányok. Csakhogy egy tragédia lerombolta minden álmunkat: a hatalmas vályogból vert parasztházunk egy pillanat alatt lett az enyészeté: a szemünk láttára égett le. Semmink nem maradt, földönfutók lettünk.

Mindenre így emlékszel?

Igen. Vendégünk volt. A tisztaszobába helyeztük el. Oda nem nagyon jártunk be, mert az, ugye, nem volt szabad. Onnan indította a tüzet, talán cigivel. Pár perc, és vége volt. Soha nem felejtem el azokat a napokat, mert szinte éreztem, hogy onnantól kezdve minden, de minden meg fog változni.

Mi történt aztán?

Előtte volt biztosításunk, de persze pont akkor nem, mert előzőleg eső volt, és nem vállalták a kártalanítást. Anyám férje elment lopni, hogy legyen kenyerünk. Zenélésből nem tudtunk megélni, pedig hagyományos muzsikus zenész családból származunk, de mivel az én kezem eleve sérülten született, a család úgy gondolta az én kezembe nem ad hangszert. Így nem tudtam segíteni zenészként. Anyám urát szinte öt kiló krumpliért vitték el a szemünk előtt a börtönbe, évekre bevarrták. Anyámmal és a két lánytestvéremmel egyedül maradtunk, minden nélkül.
Anyám feljárt Pestre dolgozni, mert ott kapott lehetőséget. A testvéreimet elvitték állami gondozásba, én meg visszamentem az oláh cigány gyökereimhez. Na, ott voltam igazán mostohagyerek. Befogadtak, de éheztem, fáztam, egyedül voltam, kitaszítva.

Mi tartotta benned a reményt?

Anyám mindig jött hozzám, együtt mentünk meglátogatni a két testvéremet, soha nem hagytuk el igazán őket. Nagy volt az összetartás közöttünk a legnagyobb nyomorúság ellenére is. Aztán Pesten anyám kijárta, hogy kapjunk egy 30 négyzetméteres kis lakást. Így már könnyebb volt. Aztán mégiscsak zenekart alapítottam, én énekeltem. Én a Kalyi Jagon, az Ando Dromon és az ebből kinőtt Romano Glaszon nőttem fel, amiben én is zenéltem. Együtt tanultuk a zenét, a mesterséget.

Rólad elmondhatjuk, hogy a zenész mivoltoddal együtt igazi értelmiségi cigány lett belőled…

Igen. Tanultam, Leérettségiztem, jó eszem volt, szakmát szereztem és továbbtanultam. Diplomát szereztem marketing szakon, s folyton azon járt az eszem, hogyan lehetne a cigány művészetet a hétköznapi életbe méltó helyére visszaemelni. Megújítani az elfáradt mechanizmusokat, és elkezdeni valami új és sikeres formát, mely hidat épít az emberek között.

Ekkor jött a rendezvényszervezés?

Igen, pontosan. Elkezdtem országos szintű rendezvényeket szervezni – például az Athe Samot –, gyakorlatilag feltérképeztem az egész országban és országhatáron túl élő roma zenekarok, folklór és modern zenei stílusokat. Elkezdtem velük felvenni a kapcsolatot és együtt dolgozni egy eddig nem sokat látott formában: akár több napos fesztiválokat is létrehozva csináltam a rendezvényeket. Közben kiszolgálni az értelmiségi cigányok igényeit is, hangsúlyt helyezni a kultúrára, az aktuális politikai helyzetre, gazdasági problémákra. Tehát rávilágítani arra, hogy ami ebben az országban történik, az bizony a mi problémánk is, amit tudunk alakítani, és bele kell szólnunk.

Akkor most mit csinálsz igazából?

Polihisztor vagyok. Neem – neveti el magát. – Gondolkodó ember vagyok. A változás és a folyamatos fejlődés motivál és hajt. Innovácó, továbbgondolás.

Nagyon sokféle cigány zenét hallottál. De melyiket nevezhetjük autentikusnak, tiszta forrásból származó zenének?

Ez érdekes kérdés, mert sok nem cigányok, vagy nem csak cigányok által alkotott formációt is hallottam, és nagyon jó volt. De tudod, attól, hogy egy Bach vagy egy Beethoven játszik cigányzenét, még nem lesz autentikus a cigány zene. Kell bele az az élet, az a szemlélet, az az íz és élmény, ami megszüli a muzsikát. A cigány szövegű népzenében ez még inkább kifejeződik.

Most mivel foglalkozol?

Tervezek, szervezek… Benne vagyok több produkcióban, színházi feldolgozásban, vezetem a zenekaromat. Vannak állandó fellépéseink, és főként szervezem a legközelebbi fesztivált, mely reményeim szerint négy helyszínen egyidejűleg kínál majd igényes szórakozást. Ismert lettem zenészként, szervezőként, sokat koncerteztem, megvan az ismertségi tőkém a zenésztársaimmal. Az eddigi munkám jó ajánlólevél ahhoz, hogy egy nagy volumenű vállalkozásba is belekezdjek. S természetemnél fogva belém van kódolva, hogy nagyot álmodjak, és higgyek abban, hogy képes vagyok megvalósítani, amit eltervezek. Sem a testi korlátaim, sem a társadalmi akadályok nem tarthatnak vissza. Eddig ez bejött.

És közben apa is vagy…

Igen van egy szép és okos, vidékről feljött feleségem. Ez fontos nekem, mert én is vidéki vagyok, s hasonló értékrendet hoztunk magunkkal. Gyöngyi három csodás gyermekkel ajándékozott meg engem. Nekem az a fontos, hogy a feleségem tudjon lépést tartani velem, tudja követni a gondolataimat, és felvegye a pörgésszámomat. Nem egyszerű, bevallom. De ez nála működik.

Hogyan, mire neveled a gyermekeidet?

Hogyan? Mire? Például arra, hogy tőlem bármikor és bármit megkérdezhetnek. A nyakamba ültetem őket, és ha kell, bohóckodunk, de ha kell, szétszedünk egy gépet, hogy megnézzük, hogyan működik. Egy a fontos: higgyék el, hogy lehetnek álmaik, és én segíteni fogom őket abban, hogy ezek megvalósulhassanak.

El tudnád képzelni zene nélkül az életedet, ha úgy hozná a sors?

Te el tudod képzelni az életed anélkül, hogy vizet iszol?

Mi a kedvenc zenéd?

Jó kérdés. Nehéz. Mindet szeretem, de van egy, amihez mindig visszanyúlok. Ebből építkezem, erőt merítek: Balogh Jancsinak a Lashi ratyi…

Ha tudhatnád, mi következik a jövőben, akarnád tudni?

Most erre mit mondjak? Az élet gizdasága van bennem. Soha nem tudod, hogy mi lesz, így volt ez, és így is marad, de mi cigányok olyanok vagyunk, hogy megoldjuk a lehetetlent is.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Női szerepek egy cigány közösségben Női szerepek egy cigány közösségben
Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Női szerepek a hithű zsidó közösségekben Női szerepek a hithű zsidó közösségekben
Kérdéseimre Steiner Noémi válaszolt. Gyermekkora óta szerves része a zsidó közösségnek, az évek során ifjúsági vezető lett, aki jelenleg a kisebbek identitásnevelésében segít.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink