Beszélgessünk

Női szerepek egy cigány közösségben

2014. május 12. | Nótár Ilona

A cigány nőkről szóló cikksorozatom újabb részekkel bővül. Ahogy találkozom a kulturális és nemzeti sokszínűséggel, felmerül bennem, hogy nem csak a cigány nők számára központi kérdés a kilépés a civil pályára, illetve az eltávolodás a szűken vett családi közösségtől. Érdekes a társadalom reakciója is: vajon fogadókész-e a munkaerőpiac az értelmiségi roma nők érkezésére, vagy még mindig a korábbi a stigmákkal illeti őket? De még ennél is érdekesebb számomra, hogy a szűkebb roma környezet, a családi közeg hogyan reagál a megváltozott viszonyokra. És vajon hogyan hat ez a változás a szerepkörét kitágító nőre és a környezetére más kultúrákban?

Elérkezett az ideje, hogy egy igazi roma nőt kérdezzek, Suha Nikolett jogászt az ő tradícióiról, szokásairól és családban elfoglalt szerepéről. Válaszai semmiképpen sem általánosíthatók, csupán általuk betekinthetünk az ő és családja életébe.

Borsod megyéből indultál, egy kicsi faluból. Egy átlagos cigány családban, konkrétan a tietekben hogyan épül fel a családi hierarchia? Mi benne a nő szerepe?

A mi családunk egy tipikus, nagy cigány család, hét gyerekkel, 23 unokával és most már három dédunokával. Leszögezem, különbség van a 10-15-20 évvel ezelőtti tapasztalataim és a mai családi szerepek, helyzetek között. Az is eltérő, hogy a bátyáim családjairól beszélek, vagy a nővéreméről és a sajátunkról. Tudniillik a három bátyám cigány feleséggel büszkélkedhet, míg a három nővérem párja meg az enyém nem cigány.

Édesanyám amióta az eszemet tudom, a méhkirálynő szerepét tölti be. Rá mindig lehet számítani, ő mindig segít mindenben, süt-főz, kertet rendez, állatot tart, hímez, varr, foltoz, és egyébként is, ő az ANYA/MAMA. Amíg otthon laktam, az volt a természetes, hogy édesanyám szed az ételből a család férfi tagjainak, a nők vezetik a háztartást, a férfi dolgozik, keresi a pénzt és végzi a ház körüli munkákat. Nevezhetjük klasszikus munkamegosztásnak is, de ez nálunk nagyon szigorú volt. Ritkán láttam apámat mosogatni, de például a sütésben mindig segített anyukámnak – mindenből hatalmas mennyiséget csináltak –, és a családi összejöveteleken a bográcsolás, szalonnasütés mindig férfias ‘játék’ azóta is. Ugyanakkor elmondhatom, hogy mindenre megtanítottak minden gyereket: a bátyáim is mostak, takarítottak, és én is tudok fát vágni, fűrészelni. Ahogy a szükség hozza. Nincs szigorú elkülönülés gyermek és felnőtt lét vagy munka között, a szükség hozza és az életrevalóság.

A cigány sógornőim a kezdetektől a háztartásért és a gyereknevelésért felelősek, ritkán állnak munkába, két gyerekszülés között. De azt is inkább csak most, hogy már nem vállalnak több gyereket. Sajnos csak közmunka vagy gyári szalagmunka, amit végezni tudnak.

Inkább a családunk lánytagjai voltak törekvőbbek. Elköltöztek a faluból, sőt mára már ketten az országból is, míg a fiúk otthon maradtak a szülői ház közelében. Tanulásban is inkább mi jeleskedtünk, mégis csak ketten érettségiztünk, és egyedül én szereztem diplomát. Ami érdekes összefüggés még, hogy a bátyáim nem váltak el, viszont mi lányok, mindannyian. A cigány nők sokkal kitartóbbak egy cigány férfival kötött házasságban, hűségesebbek és odaadóbbak, elnézőbbek. Mi, lányok az integrálódással ebből az értékből veszítettünk, azt gondolom.

Ma, ha az unokahúgaim szerepét és helyét nézem a családban, teljesen más képet látok. Az a dolguk, mint a fiúknak, tanuljanak, dolgozzanak, boldoguljanak.

Jaj, de sokat tudnék még erről írni, beszélni. Szerintem nagyon szép családi szerepek ezek. Lehet benne békesség és boldogság. Mondjuk, én nem tudnám csinálni, megőrülnék, ha nem használhatnám az agyamat, a képességeimet, a házimunka, főzés, vasalás mellett. Ez a vágy már nagyon korán megmutatkozott, és azóta egyre növekszik  bennem. Ez kész helyzet volt a családom számára, én ilyen vagyok.

Mennyire létezik egyenjogúság – ha szabad ezzel a szóval élnem – egy tradicionális közegben, például a párválasztásban?

Attól függ, és itt megint különválasztanám a családban a férfi és női párválasztást. A nem cigányokkal kötött házasságban nagyrészt egyenjogúságról beszélhettünk, de a bátyáim házasságában ez másképp alakul. Persze azon is múlik, mennyire tűzről pattant a menyecske, de a férfinak kell viselnie a nadrágot, hisz ő adja a pénzt a házhoz.

Egy kényes kérdést szeretnék érinteni. Mi, romák erről nem nagyon beszélünk, nem illik ugye. Mégis átszövi a kultúránkat. Némelyik roma közösségben nagy hangsúlyt kap a szüzesség megőrzése a házasság első éjszakájáig. A te (nagy)családodban fontos a megőrzött szüzesség?

Szüzesség kérdésében csak a saját nevemben beszélnék. A fiúknál ez nem nagy ügy, de azért ott sem teregették ki a hírt. Mégis az természetesebben hat, ha a fiúnak lesz hirtelen párja, aztán gyereke. Én nem tudtam erről beszélni az édesanyámmal. Nem beszéltük meg sem előtte, sem utána. Amikor kiderült, hogy elveszítettem, épp egy vita kellős közepén voltunk Rosszul fogadták, nem is fogalmazták meg, hogy mi volt a probléma. A fiú, az idő vagy a titkolózás? Nem tudom. Mondhatom, hogy a szüzesség elvesztése és a szex is tabu téma a családunkban. A jó az, ha minél kevesebb partnered van életed során, és a részletek is csak rád tartoznak. Elképzelhetetlen, hogy nálunk a szexualitás részletezett témaként felvetődjön, az orális, anális közösülés nem létező kategóriák, a homoszexualitás tragédia lenne. Ha nem is elvárás az, hogy a szüzességet az első éjszakáig megőrizzük, de valahol ott lebeg, hogy azzal illik leélni az életedet, akivel gyermeket vállaltál, mint ahogyan a szüleink is tették. Aztán a sors bőven alakíthat ezen.

A válások mennyire jellemzőek a közösségetekben?

A házasság és válás a lánygyerekek által vált összetartozó kategóriákká, a hozzá tartozó vagyoni és gyerektartási procedúra mindenkinek a sajátja volt. Nem szóltunk bele egymás ügyeibe, csak tanácsokkal támogattuk a békésebb különválást. A társadalomban általános válási tendencia növekedésével alakult elfogadottá a családunkban is. Kapcsolatok jönnek, mennek. De: azt senki nem tudja elképzelni, hogy a szüleink 47 év együttélés után szétmenjenek, vagy esetleg másik párt válasszanak maguknak az egyik eltávozása után – az lehetetlen!

Beszéltünk egyenjogúságról, házasságról, válásról, de még nem érintettük, hogy bizonyos rítusokban megfigyelhető-e a nők és férfiak elkülönülése, szétválasztása?

Mi is tartunk néhány hagyományos szertartást, mint például a virrasztást. Akarva-akaratlanul ilyenkor és más ünnepek alkalmával is külön válnak a nők/lányok és férfiak/fiúk. Külön beszélgetünk, emlékezünk. Nincs ez kőbe vésve, de így alakul. Inkább a férfiak azok, akiknek ‘joguk’ és lehetőségük van ünnepelni, kimozdulni. A nők szerepe a háztartásban és a gyerekek körül nem hátrahagyható, ha egy nő a családban a mulatozást választva ezt tenné, valószínűleg konfliktust okozna. Most, hogy a szülők idősebbek, az ünnepek is csendesek. De hogy ne a klasszikus karácsonyt, húsvétot említsem, a keresztelő vagy a szülők születésnapja mindig olyan esemény, ahol igyekszünk mindannyian ott lenni. Manapság már az a legnagyobb kihívás, hogy mindenki haza tudjon térni a szülői házba ünnep alkalmával, hiszen nem ünnep az ünnep, ha nem otthon tartjuk.

És otthon miként különül el a férfi és női szerep?

Már említettem, hogy a konyhai, háztartási dolgok és a ház körüli munkák hogyan oszlanak meg. Azért summázva megállapítanám, hogy a nők sokkal több feladatot látnak el, mint a férfiak. A gyerekek tanítása, az együtt tanulás is női dolog, de az autóvezetés a férfiak dolga.

Meztelenkedés kizárt. A férfiak persze lekapják a pólójukat nyáron, vagy ha fociznak… de hogy én – kicsi lánykoromon kívül – mondjuk bikini felsőben mutatkozzak, az teljesen kizárt. A nők különösen szégyenlősek nálunk, ez így is maradt, hisz nincs színtere a lenge ruházatnak, strandra, tengerpartra nemigen jutnak el. A szoptatást is intim eseményként kezeljük, férfi nem jöhet be a gyermek etetésekor a szobába. Ezek a szabályok a második, harmadik generációnál lazultak, de még mindig nagyon erősen jelen vannak. Én ezt szeretem, helyénvalónak és becsülendőnek tartom. Büszke vagyok rá.

Milyen lehetőségei vannak egy nőnek, ha a szűkebb közösségen túllépve szeretne karriert elérni, és a tágabb világban akar annak aktív tagja lenni? Létezik-e kitörés, és mi a tartalma?

Szerencsés vagyok, hogy nem egy nagyon-nagyon szigorúan hagyományőrző családba születtem, és nem kellett külön kiharcolnom a továbbtanulás jogát. Mindenkit támogattak a szüleim a tanulásban, de nagyrészt anyagi kérdés volt, hogy valakinek sikerült-e vagy nem. Például a buszbérlet már akkoriban is sarkalatos pont volt. Nekem ebben is szerencsém volt, utolsó gyerekként, 10-18 évvel a nagyok után születtem, többet tudott anyám spórolni – ja, ez is anyukám dolga, a spórolás, pénzbeosztás.

A kitörés arról szólt, hogy integrált iskolában tanultam, a tanáraim támogattak, habár az osztálytársaim nem szerettek, a szüleim is támogattak és elszánt voltam. A gimnáziumra külön össze kellett szedni a pénzt – milyen nagy dolog volt akkoriban 50.000 forint az iskolakezdésre! Egész nyáron befőttes üvegeket fertőtlenítettünk, elraktunk mindenféle zöldséget, gyümölcsöt, és anyám eladta. Ebből lett mindenem, hogy elkezdjem a középiskolát.

A kitörésben sokkal inkább hátráltatott az a rengeteg előítélet, amivel szembesültem nap mint nap. Kisgyerekkoromban belém égett a bizonyítás kényszere. Bizonyítani kell a mai napig, hogy én nem vagyok koszos, büdös, tetves, tanulatlan és alpári sem, nem dohányzom, nem iszom, dolgozom, nincs 25 gyerekem, és még hosszan sorolhatnám. Tulajdonképpen, ha mindez megy betanulva, és még mindig meg tudod őrizni az álmaidat, vágyaidat, akkor megtörhetetlen és elpusztíthatatlan leszel.

Akár politikai karriert is futhat egy cigány nő? Láttunk már erre példát az elmúlt években, de a saját családod hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez?

Az egyik legnehezebb kérdés az életemben. A szüleim, testvéreim nem vagy csak részben tudják/értik, mivel foglalkozom, mi a mögötte húzódó jogszabály, nemzetközi és hazai elvárás, hogyan tárgyalok, kikkel találkozom. Úgy mondom, inkább sejtik, hogy miről szól, merre halad az életutam, ha úgy tetszik, a karrierem. Tudok mondani szépeket, hogy büszkék rám, hogy dicsekednek velem, hogy bíznak a tudásomban, és ha szükség van a segítségre, hozzám fordulnak. De nehéz egyszerre megtartani az egyszerű cigánylány és a jogász szerepet, hogy ne tűnjek nagyképűnek vagy ‘másnak’, mint a családtagjaim. Nekem nagyon fontos az, hogy úgy érezzék, az életvitelem és a kialakult kapcsolataim nem távolítanak el a közösségemtől, csak más helyzetbe hoznak. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor csak előny származhat belőle. Nehéz feladat az egyensúly megtartása. De eddig azt gondolom, eddig jól ment, és ez minden bizonnyal köszönhető annak is, hogy a munkám során nem csak hivatali és kormányzati szereplőkkel, egyetemekkel, hanem rengeteg roma közösséggel is dolgozom.

Illik, nem illik, szabad, nem szabad. Vannak íratlan szabályok?

Igen: ki mit engedhet meg magának? A családban több férfin is van tetoválás, nem szégyen, sőt erény. A lányok közül egyedül én mertem már 18 évesen bevállalni, egy piercinggel együtt. Ez a másik három lánytestvéremnél óriási vitát gerjesztett volna, akkoriban édesapánk is szigorúbb volt. Én olcsón megúsztam, hiszen csak megróttak, aztán megbarátkoztak vele. Soha nem felejtem el, apánk milyen nagyon dühös volt, amikor a sorban előttem lévő nővérem levágatta a gyönyörű hosszú haját a középiskolai osztálytársai unszolására. Csúnya szemmel nézik a mai napig, ha egy lány megválik a fürtjeitől, de azt is, ha egy fiú nyáron kopaszra nyíratja a fejét.

További cikkek a rovatból
Cigány munkaerők a hazai szőlőkben Cigány munkaerők a hazai szőlőkben
Az utóbbi években igen sokszor látogathattam el sokszínű, érdekes borvidékeinkre. Természetesen nemcsak a szakmai dolgokról – fajtaválaszték, az évjáratok sajátosságai, hordóhasználat – érdeklődöm, de sosem felejtek el rákérdezni arra, hogy a borvidékeken élő nagyrészt munkanélküli, hátrányos helyzetű cigányságot tudják-e foglalkoztatni. Fontos a kérdés, hiszen gyakran mondják a borászok, hogy kevés az ember, aki elvégezné a munkát a szőlőben és a pincészeteknél. Mi pedig jól tudjuk, hogy a munkanélküli is sok.
Báj és vasakarat Báj és vasakarat
A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.
Vasgyúrás Kelemen Barnabással Vasgyúrás Kelemen Barnabással
Már elég hosszú ideje próbálkozom, hogy személyesen találkozhassak a Kossuth- és Gramophone- (és még sok más) díjas fiatal hegedűművésszel, Kelemen Barnabással. Eddig valahogy nem jött össze, Barna ugyanis nemcsak hazánkban örvend rendkívüli népszerűségnek, hanem a földgolyó számos más pontján is, ami rengeteg utazással jár. Néhány azonban az edzőteremben valaki gyúrta mellettem a vasat, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam, honnan. Aztán derengeni kezdett, és rákérdeztem: nem te vagy véletlenül Kelemen Barnabás?
Szertartások a halál után egy cigány családban Szertartások a halál után egy cigány családban
Eddig csak tanítottam erről a témáról. Néhányszor átéltem közeli családtagomnál a rítusokat, és végig is követtem őket, de soha nem váltam még szerves részévé.
Borok és történetek – Rosivall László professzorral Borok és történetek – Rosivall László professzorral
Rendhagyó találkozás az a mostani. Nem is igazán a sztorizásról szól, mint a többi írás ebből a sorozatból, inkább szakmai jellegű. De Rosivall László személyisége, közvetlensége még a bor egészségügyi hatásainak témáját is izgalmassá teszi. Tanú erre számos előadásának közönsége, emberek, akik igazán nem is igazán érdeklődtek korábban ilyesmi iránt.
Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós Kiforrott egyéniség – Orsós Róbert, színész, híradós
Még ha személyesen nem is, de Orsós Robit már a képzés előtt is ismertük mindannyian a köztévé híradójából. Jól felismerhető orgánum, profi stílus, karakteresség. Bár régebben nem volt sok lehetőségünk a beszélgetésre, mert a továbbképzés után Robi rendszerint rohant a stúdióba. A mai napig is nagyon elfoglalt, de szerencsére szakított rám egy kis időt…
Kovács Ilona fájó emlékére Kovács Ilona fájó emlékére
Két napja hívott telefonon. Szégyelltem is magam, mert én szoktam őt hívni, hogy ne neki kelljen költsége, de most ő keresett előbb. Visszahívtam gyorsan. Napok óta nem beszéltünk, ami ritkaság, mert szinte mindennap hívom, de: Mostanában napi húsz órát dolgozom, s aludni sincs időm – magyarázkodtam.
Megy a fesztivál Megy a fesztivál
Beszélgetés Szilvási István rendezvényszervező, zenésszel Aki a szavak embere, azzal nem könnyű interjút készíteni, mert legszívesebben ő vinné a beszélgetés fonalát. Nyíltszívű, mindenki iránt nyitott ember. Különleges képességét, mely a munkájának alapfeltétele, mesteri szinten űzi: tud szeretni és meg tudja szerettetni magát bárkivel. Érti az emberek nyelvét, nyelvi korlátok nélkül. Képes hatni rájuk. Ha nekem kéne megnevezni a szakmáját, azt mondanám: hangulatmester. Mások zenekarvezetőként, menedzserként, alapítványvezetőként, rendezvényszervezőként vagy éppen családapaként, álmodozó örök fiatalként beszélnek róla.
Gasztroangyalok a láthatáron Gasztroangyalok a láthatáron
Végre itt vannak a mi gasztroangyalaink! Alig vártam, hogy végre kérdezhessem őket, mert én is szenvedélyesen szeretek főzni, és régóta rebesgetik, hogy Tonte Barbara és Budai Zsani új gasztroblogot indít. El sem tudom képzelni, két ilyen tanult és világlátott fiatal lány vajon mit művel a konyhában, ha hozzáteszik a cigány szakácstudáshoz a különböző népek ízeit és kultúráját. Mindenesetre nagyon várom már az első recepteket és a kóstolót.
Női szerepek a hithű zsidó közösségekben Női szerepek a hithű zsidó közösségekben
Kérdéseimre Steiner Noémi válaszolt. Gyermekkora óta szerves része a zsidó közösségnek, az évek során ifjúsági vezető lett, aki jelenleg a kisebbek identitásnevelésében segít.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink